Reggel Kimi ébresztett, ami nagyon nem esett jól.
- Barbyka, szedd már össze magad, és kelj fel - hangzott tőle
- Nem akarok - húztam magamra a takarót.
- Én se sok mindent, de gyere, vagy kirángatlak - nevetett
- Megyek, megyek - engedelmeskedtem
Nagy nehezen felkeltem, és elkészültem. Kimi csinált reggelit, amin elnevettem magam, eléggé bénázott.
- Te hogy hogy ilyenkor már ébren? - nevettem
- Volt egy kis dolgom - rántotta meg a vállát. - Reggeli után, kihajózunk.
- Minek?
- Itt van Mia, és beszélni akar veled, utoljára. És hát hajón könnyebb.
- Rendben - bólintottam.
Reggeli után, útra keltünk, én csak bikinit vettem fel, ami Kimi szerint jó választás. Csak meglöktem és nevettem rajta. Mia már ott várt minket a mólónál.
- Bocs a tegnapiért - néztem a földet, nem bírtam a szemébe nézni
- Mi is bocsánatot kérünk - ölelt meg
- Remek, mi lenne, ha felmennénk - sürgetett Kimi
Mikor már kihajóztunk jó messzire, a Jégember eltűnt.
- Kimi? - kérdeztem Miát
- Biztos piát keres - nevetett
- Az lehet - nevettem én is
- Elmegyek mosdóba - mondta Mia
Ő is sokáig volt távol. Mi van itt? - kérdeztem hangosan. Itt hagytak egyedül, és senki sem válaszolt, vagyis csak azt hittem, hogy egyedül hagytak.
- Barby - szólt hátulról egy ismerős hang, amit soha sem felejtek el.
- Sebastian - fordultam hátra, ott állt meggyötörten.
Sejthettem volna, hogy Kimiék leléptek, és itt hagytak minket, remek. Seb leült mellém.
- Beszélnünk kell, de most komolyan.
- Hallgatlak - bólintottam
- Egy állat voltam, nem gondoltam volna, hogy idáig fajulnak a dolgok, én csak időt akartam, hogy lenyugodjak. Jött a baleset, és mi egyre jobban eltávolodtunk egymástól. Mintha, elhidegültünk volna. Majd megjelent ez a fotós vagy ki, és akkor jöttem rá, hogy mennyire távol kerültél tőlem, hogy mennyire nem akarom, hogy elmenj. Rossz volt vele látni, hogy vele boldog vagy, míg velem nem.
- Seb, sokat gondolkodtam, és nagyon rosszul esett a reakciód. Én is éreztem az elhidegülést, és nem tudtam, hol rontottuk el, hol ment tönkre. Dave a barátom, semmi több, olyan mint Kimi vagy Jens vagy Fernando. Sokat szenvedtem miattad, ahogy te is miattam.
- Hol romlott meg? Hiszen annyit nevettünk - kérdezte Seb
- Ott, amikor bevallottuk egymásnak, hogy mit érzünk a másik iránt.
- És akkor ne érezzek? Ne szeresselek? Ne suttogja a füledbe, mennyit jelentesz nekem?
- Nem tudom mit kéne tenni - hajtottam le a fejem
- Egy utolsó próba?
- Megérné? - néztem rá könnyes szemmel
- Részemről meg - fogta meg a kezem, és a homlokához szorította, majd megpuszilta, de az arca gondolkodóba váltott - Olyan fura érzésem van, amikor magas lázam volt, emlékszem az érintésedre.
Csak néztem. Mia nem mondta el neki, se Fer, érezte, ennyire érezte, még akkor is, mikor nagyon beteg volt.
Ekkor értettem meg Mia szavait, hogy mi összetartozunk.
- Utolsó esélyed - nevettem fel
- Ez az - nevetett fel és pörgetett meg a levegőben.
Megcsókoltam. Jó esett a csókja. Újra és újra csókoltam, hiányzott.
Jó pár perc múlva váltunk el.
- Na jó, és hogyan jutunk innen haza?
Seb hangosan felnevetett.
- Tehát nem tudod vezetni - nevettem én is
- Egy próbát megér - nevetett tovább
- Hééé nem most kellene elpatkolni, amikor vb leszel.
- Veled a világ végére is - húzott magához.
Seb beindította a motorokat, és kivitt minket a partra. Lent már Kimiék vártak, akik nevetve nézték, hogy újra szent a béke.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése