Engedtem Mia kérésének, és nyeltem egyet. Ott leszek a vacsorán. Igaz úgy terveztem, hogy csak Japánba látom már Sebet, de az élet kétszer is áthúzta terveimet. Mia persze azonnal rá vágná, hogy ez ok, és ez jel, de életemben sohasem hittem ezekben. Csinos ruha? - sóhajtottam egyet, mit vegyek fel,azt nem tudtam, amikor is megakad a szemem az egyik ruhán. Ez jó lesz. Repülőre ültem, és Rómába mentem. Amikor az ajtó elé értem, hallottam a jókedvet és az éneklést, kétszer is megfordult a fejemben, hogy nekem itt helyem nincs már. Végül bekopogtam, mindent Miáért tettem. Seb nyitott ajtót, ledöbbent. A pár perccel ezelőtti vidámság eltűnt az arcáról, beljebb léptem. Fernando is furcsán tekintett rám, szinte megfagyott a levegő. Csak Mia ölelt meg.
- Nem tudtuk, hogy vendéget vársz - szólt oda neki Fernando - Csak három személyre főztünk.
- Ne beszélj butaságokat - nézett rá dühösen Mia
A szívem összeszorul, én okoztam a fagyos hangulatot, senki sem számított rám. Két lehetőségem van, vagy a könnyebbik utat választom, vagy a nehezebbiket. Rá kellett jönnöm, hogy már koránt sem vagyok olyan erős, mint azelőtt. Éreztem, hogy a könnyeim ki fognak jönni. Mia bevezetett az étkezőbe, Fernando tényleg nem viccelt. Csak 3 tányér volt, három pohárral, három villával és három kanállal. Nagyon rosszul éreztem magam, és futni akartam, futni, és csak futni. Ránéztem Miára, és a fejemet csóváltam:
- Nem fog menni - suttogtam neki, majd kimentem.
Tudtam, hogy most csak egy helyre mehetek. Mia után szaladt, de nem ért utól. Csak nézett utánam és mérges volt egy picit a fiúkra. Azonnal felültem egy gépre és Monacóba mentem.
- Csak te segíthetsz - álltam meg egy ajtó előtt, és az illető épp kinyitottam
- Hát elmentél? - kérdezte Kimi
- Igen - néztem rá.
- Menjünk a törzshelyünkre, ott mindent elmondhatsz.
Ismét kifeküdtünk a tengerpartra és bámultuk az eget. Elmondtam Kiminek mindent, azt, hogy elmentem, és levittem a lázát, a Miával folytatott beszélgetést, és a vacsora jelenetet.
- Jobb neki már nélkülem - mondtam ki
- A fenéket, te nem láttad őt, milyen volt - morgott Kimi
- De most már jobban van, nem kellett volna oda mennem - kötöttem az ebet a karóhoz.
- És meddig lett volna jobban? Pár percig? Ugyan, az a lökött szeret. Csak te tudtad levinni a lázát, mert abba betegedett bele, hogy mással vagy, és hogy elszúrta.
- Davvel csak barátok vagyunk - mondtam ellentmondást nem tűrően
- És ezt ő is így gondolja? - húzta fel szemöldökét Kimi
- Nem tudom - húztam el a szám
- Szereted Sebet? - kérdezte
- Igen - mondtam gondolkozás nélkül
- Probléma? Jaj tudom már az egótok a baj - mondta Kimi
- Ne kezd - néztem rá
- Öcskösnek szüksége van rád, jobban, mint az te gondolnád. Ne hagyd, hogy olyan legyen mint én.
- Isten őrizz - nevettem fel.
- Na látod - nevetett ő is
- Köszi Kimi - mosolyogtam rá
- Neked mindent - nevetett
- Pár napig maradhatok? - kérdeztem
- Persze csajszi, na de előbb felhívom Miát, hogy itt vagy és nem azzal a tetűvel.
Kimi tárcsázta Miát, és valamin nagyon titkoltak. Halkan beszéltek, terveztek valamit.
- Ki vele, mi az? - néztem rá
- Te is terveztél állandóan valamit, és nem mondtad el, most mi jövünk.
- Seb szeret, mondta Miának, és okolja magát a vacsora miatt, de most menj aludni, mert elmehetnél egy horror filmbe, úgy nézel ki.
- Utállak Räikkönen - fintorogtam
- Én is szeretlek - nevetett a finn....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése