97. rész

* Fernando *

Nehezen indult a reggelem, és nehezen vettem búcsút Miától. Tudtam, hogy ma nem hibázhatok, időmérő van. Nem ronthatom el, mit szólna Mia ha felkelne. Már látom is magam előtt, ahogy ráncba húzódik a homloka, és mondja: " Fernando ". Istenem de hiányzik. Amikor bementem először a home-be mentem. Furcsa volt minden, hideg légkör, senki nem szólt hozzám. Leültem egy kanapéra, amikor láttam hogy Rob közeledik.
- Szervusz Fernando, ezt Stef küldi, hogy edd meg. - majd egy tálon szendvicset nyújtott elém. Valójában kedves gesztus volt ez, de nem éreztem őszintének. Tudom, hogy valahol legbelül biztos utál engem, mert tudom mit érzett vagy talán még most is érez Mia iránt. - Na vedd már el. - mondta végül.
- Nem kérem. - válaszoltam egykedvűen.
- Tán fogyókúrázol? Ugyan már Fernando, enned kell!
- De nem vagyok éhes.
- Nézd, az önsanyargatással nem érsz el semmit. És Mián sem segít, most pedig eszel, mert addig nem ülhetsz kocsiba, és ha kell én intézkedem. Senkinek nincs kedve ahhoz, hogy hozzád is kórházba kelljen járni, mert megint falhoz csapod a kocsit.
- Megint?
- Tegnap is rontottál nem? Na itt van.
- Jó. Vettem el a tálat. - ő pedig elindult vissza Felipéhez.
- Hé Rob!
- Tessék? - fordult meg.
- Kössz.
- Nincs mit.
- És jó lenne ha bejönnél Miához. - egy pillanatra megtorpant. Egy okén kívül azonban nem tett mást, majd elballagott. A nap további része nem sikerült valami fényesen, mert a 3. edzésen 4. lettem, az időmérőn meg 5. Szokás szerint, már bérletem van oda. Sietségemben, belefutottam Berniebe a paddockba.
- Fernando, fiam, gyere csak ide. - mondta.
- De nagyon sietek, tudod Miához.
- Pont azért. - nem tudtam mit akar, de végül odamentem hozzá.
- Tessék - csúsztatott a zsebembe egy rózsafűzért.
- De? Mégis..
- Ne kérdezz annyit, nyomás a lányhoz.
- Bernie..?
- Az édesapjáé volt.
- Köszönöm, mosolyogtam rá, majd siettem be a kórházba. Amikor beértem sajnos nem jó híreket kaptam az orvostól.
- Nézze Mr. Alonso, nem tudok jó híreket mondani. Mia állapota megváltozott. Még stabil de magas a láza. Ez ilyenkor természetes de meg kell érteni nem lehetünk nyugodtak.
- Dr. bemehetek hozzá?
- Természetesen.
Ahogy beléptem, rögtön leültem mellé.
- Szia Életem. Most beszéltem az orvossal, hallom rosszalkodtál és felment a lázad. Ne csináld ez velem kérlek. Nagyon aggódom, és nem tudom mi lesz. Szeretlek. Ma nem voltam jó, nagyon nem. De nem érdekel. Inkább vagyok melletted. Hoztam neked valamit, Bernie adta. Egy rózsafűzér az édesapádé volt. Remélem segít. Szeretlek. - megfogtam a kezét, és adtam rá egy puszit. Éreztem milyen meleg a bőre, valóban nagyon magas volt a láza. - Ha tehetnék érted valamit, bármit..

* Mia *

Akármerre mentem mindig ott volt Fernando, de a fal nem tűnt el. Mindennél jobban át akartam törni és nem ment. Bárhogy próbáltam... A nagyiék házában voltam. És láttam a nagyszüleimet. Boldogok voltak. És ott volt Seb és Barby. De őket is elválasztotta egy fal tőlem. Miért? De ők ott voltak egymásnak, nekem pedig senki. Megint egyedül, ahogy mindig... "Fernando"  - kiabáltam.

* Fernando *

Álmomból riadtam fel, mert azt éreztem mintha Mia megszorította volna a kezem, de lehet csak álmodtam az egészet. Istenem gyere vissza hozzám kérlek szépen, éreztem, hogy ismét elkap a sírás. Ekkor lépett be Barby...