Sebastian toppant be és hívott ki. Fernando persze azonnal kizavart, hogy beszélgessünk. Féltem ettől a beszélgetéstől, elég feldúlt volt még mindig. Amikor kimentünk, papír kötegeket vett elő:
- Ezeket Ciaron küldi, megkért, hogy hozzam be - válaszolta egykedvűen
- Köszönöm - majd lapozgatni kezdtem - Belenéztél?
- Nem, ez a ti ügyetek. Mia hogy van?
- Az állapota változatlan.
- Ha valami változás lesz, szólj Fernandonak, hogy hívjon fel.
- Rendben.
Azzal kisétált a kórházból, épp úgy ahogy jött. Visszamentem Fernandohoz. Láttam a szemében az érdeklődést, nem tudta palástolni, hogy kíváncsi a beszélgetésre. Leültem a kanapéra, és olvasni kezdtem. Fernando nem bírta tovább és rákérdezett:
- Mit beszéltetek?
- Semmit, csak a papírokat hozta, amit Ciaron küldött, és üzeni, ha változás van, hívd fel.
- Miért játsszátok ezt? Késő lesz Barby, bánni fogsz mindent.
- Ez a mese bonyolultabb, mint azt te gondolnád. Te és Mia egymásnak vagytok teremtve, minden jel erre utal, de én és a csapattársam, már más verzió.
- Csapattárs? - lepődött meg.
- Végtére is igen, ő a csapattársam, nem kellene, hogy több vagy kevesebb legyen. Együtt kell dolgoznunk, de ugyanakkor, meg kell tartanunk a kellő távolságot is.
- Hibát követsz el - kötötte az ebet a karóhoz.
- Ha hibázok, akkor majd tanulok belőle.
Értette a célzást, nem faggatott tovább, igy tudtam olvasni tovább a telemetriát és a taktikát, amíg Fernando aludt. Már elég későre járt, én csak tanulmányoztam, mire ő evett is egy keveset.
- Úgy dolgozol, mint egy gép - lepődött meg - Nem vagy fáradt?
- Nem, ez nálam természetes.
- Sosem láttalak így, el se tudtam volna képzelni.
- Még jó, hogy nem láttál, mert akkor az azt jelentené, hogy kémkedsz utánunk - mosolyogtam el, majd ő is mosolyogni kezdett - Én mindig ennyit dolgoztam, csak ezt a kívülállók nem láthatták.
- Tetszik az új éned, pózívit - mosolygott - Nem vagy az a morcos kislány.
- Mondhatni felnőttem. Átléptem, azt a nagy szakadékot, amiben álltam, és képes vagyok küzdeni.
- Jó ezt hallani. Menj csak nyugodtan, én bent maradok.
- Rendben, holnap találkozunk - búcsúztam el
Mielőtt elmentem volna, találtam egy kis kápolnát a kórházban, nem is gondoltam volna, hogy itt Szingapúrban ennyi hívő ember van. Bementem, körbenéztem. Nem vagyok egy hívő ember, de imádkozni kezdtem Miáért, végül anyukámat szólítottam meg.
Anya, ha hallasz, kérlek vigyázz Miára és kísérd vissza őt hozzánk. Nagy szükségünk van rá, nekem ő olyan, mint egy nővér, és itt van Fernando aki őrülten szereti. Ne hagyd, hogy még egy szerelmi történet tönkre menjen, az emberi meggondolatlanság miatt, segíts nekik, kérlek. Tudom, hogy figyelsz engem, ezért azt is tudom, hogy tudod, mennyire fontos ez nekem. Bízom benned, és tudom továbbá azt is, hogy nem kívánod senkinek azt a szenvedést, amit te is átéltél, ezért kérlek segíts nekik.Reménykedve mentem ki, valahonnan éreztem, hogy anya segíteni fog. Csak azt szeretném, hogy ők bizonyítsák be, van szerelem a Forma 1-ben. A Hotelbe érve, Sebastiant láttam a hallba, nagyon beszélgetett egy férfival. Egy idegi emelte rám a pillantását, majd ismét az említett férfi felé fordult. Az az igazság, ha valaki megkérdezné, hol ment tönkre a kapcsolatunk, nem tudnám megmondani. Talán, már megfoganása percében halálra volt ítélve, sokan mondták, hogy nem lesz hosszú életű, igazuk lett. Azért csapattársak között, nem létezik szerelem, mert ha ki is bírják együtt, előbb vagy utóbb a munka iránti szenvedélyük megrontja a kapcsolatukat. Mi idáig nem jutottunk el. Seb vagy a mostani, vagy a következő futamon világbajnok lesz ismét. Az élete meg fog változni még jobban, és én a tökéletlen szerepemmel, nem illenék bele az életébe. Ciaron szobájába vettem az irányt, ugyanis még a kórházban az észrevételeimet rögzítettem. Bekopogtam hozzá, álmosan nyitott ajtót:
- Barbara, te ilyenkor? - kérdezte meglepően
- Bocsánat Ciaron, hogy zavarlak, de jegyzeteltem, pár észrevételt, itt van, majd nézd át, további szép estét.
- Komoly a baj - nézett rám - Nagyon szenvedsz belül.
- Jól vagyok - mosolyogtam rá.
- Ne csapd be magad, lehet, hogy a külvilágot becsaphatod, de magad ne.
- Semmi bajom, tényleg.
- Ahogy gondolod - rántotta meg a vállát, elvitte a papírokat, majd bement.
- Igaza van - hallottam meg Christian hangját a hátam mögött
- Tényleg jól vagyok.
- Nem igaz, már magadat is becsaptad. Mi volt ez a jelent Sebnél?
- Ne rám nézz, nem én tehetek róla.
- Valóban nem? Lehet, hogy Fernando húzta fel, de miért lett olyan ideges? Nem gondolkodtál még ezen?
- Nem, ez nem az én hatásköröm
- Diplomatikus vagy. Előkerült a német éned.
- Német én - ízlelgettem a szót - Nem is tudtam, hogy van ilyen bennem.
- Pedig mindig is ott volt, és most előjött.
- És ez jó vagy rossz?
- Attól függ honnan nézem, de ezt neked kell eldönteni.
Azzal elsétált. Felnőttem, úgy éreztem. Most a munka a fontos és az, hogy Mia jobban legyen...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése