59.rész

* Mia *

Pénteken az első beszélgetésem a McLarenes pilótákkal zajlott, Jenson folyton a barátnőjéről, Lewis pedig saját magáról áradozott.
- Mia, kérdezhetek valamit, persze csak ha nem vagyok tolakodó. - Lewis.
- Persze. Mondj csak mit szeretnél?
- Mi köze Fernandonak a tűzhöz?
- Semmi Lewis.
- Tudod sok pletyka terjeng itt, és igaza van Fernek, mindenki összesúg a háta mögött, nem csodálom ha kikészül tőle.
- Rosszul van? - kérdeztem aggódva.
- Nem tudom. Tegnap azt hiszem keresett, de már nem talált itt.
Talán jobb is. Nem tudtam volna a szemébe nézni és tulajdonképpen nem is akartam. Carolinát választotta helyettem. Ő biztosan ott volt mellette Oviedoban, amikor én nem. Amikor bajban volt. Mellette volt a rossz pillanatokban. Talán nem is nekem kell vele lenni.
- Min gondolkodsz?
- Semmin.
- Pedig úgy láttam valamin nagyon töröd azt a gyönyörű kis buksid. - Mivan? Ezt a nyálas stílust sosem bírtam, de el kellett viselnem, többek között azért, mert ő Lewis Hamilton. Ajj.
- Lewis, már vége a terápiának, várnak engem a Red Bullosok.
- Igazán kár, pedig szívesen beszélgetek veled. De ha van kedved esetleg majd egyszer terápián kívül is megejthetnénk egy beszélgetést.
- Igen. - mondtam kényszeredetten. Addig álljál féllábon. Ezek után Lewis elhagyta az irodámat. Először Sebnek kellett volna jönnie, de nem jött. Így hát úgy gondoltam, rendezgetem a papírokat. Nem akartam bajba keverni, de be kellett írnom, hogy nem jelent meg. Aztán egyszer csak berontott Barby.
- Ki akar rúgatni. - Barby
- Kicsoda?
- Hát Seb!
- Mi?
Barby akkor mindent elmondott. Nehezemre esett vele nem a barátjaként viselkedni, de megpróbáltam most csak a pszichológus maradni. Szerintem ő is észrevehette, hogy más vagyok.
- Baj van? - Barby
- Nem, nincs. Őszinte leszek veled. Christian azt mondta az F1-ben nincs barátság. Ha úgy tekintem ő a felettesem, a szava majdnem csak szent és sérthetetlen. Szeretlek téged, és köszönök mindent. Beszélni fogok Sebbel.
- Horner, nem elég, hogy ki akar rakni még a barátaim is el akarja üldözni? Ez meg mit képzel? Majd én elmagyarázom neki a dolgokat. - azzal felpattant és már el is tűnt.
- Barby, várj! - kiabáltam utána, de mind ez hasztalannak bizonyult. Ekklor kopogásra lettem figyelmes.
- Tessék. - szóltam ki. Carolina jött be hozzám. - Tehetek érted valamit?
- Ami azt illeti igen. Hagyd békén a barátom. Ő az enyém és nem hagyom hogy közénk állj. Azért mert senkid sincsen ne akard magadhoz láncolni. Nem veszed észre? Ő csak sajnálatból van veled.
- Carolina, nyugodj meg. Mert bár nagyon szeretem őt, azt akarom, hogy boldog legyen, és úgy tűnik ezt csak te adhatod meg neki. Különben nem lennél itt. Nem igaz?
- De igen. - mondta kielégülten. - Engem választott.
A szavai mélyre hatoltan szúrtak a szívembe, egy pillanatra meg is szédültem. Láttam nagyon elégedett, és már menni készül.
- Most akkor megyek. - Carolina.
- Persze, szia.
Egyszer csak elsötétült és forogni kezdett a világ és... ( elájultam. )