109. rész

* Mia*

Hiába futottam Barby után nem állt meg. Nem értem utol, mivel elestem egy térkőben.
- Utálok magassarkúban futni. - ültem és néztem, ahogy a térdemből ömlik a vér. Mérges voltam magamra, Sebre, Barbyra, Fernandora, tulajdonképpen mindenkire. Egyszer csak egy ismerős arc tűnt ki a homályból.
- Mia, te jóég jól vagy? - rohant oda.
- Lisa, igen jól vagyok, ne ijedj meg. - válaszoltam.
- De hát vérzik a térded, gyere menjünk fel hozzánk lekezelem.
- Ne fáradj.
- Ez nem fáradtság úgyis rég láttuk egymást.
Amikor odaértünk Lisához futott a fia Falco, aki anyja a karjaiba vett.
- Flavio! Megjöttem.
Briatore kék selyemköntösben botorkált elő a nappaliból.
- Szia Szivem! - köszöntötte feleségét. - Mia, de rég láttalak. Jobban vagy?
- Igen, köszönöm.
- És ez a csúnyaság mi a térdeden?
- Elestem.
- Ezt le kell kezelni. - mondta. - Fernando is itt van?
- Igen.
- Ne szóljunk neki? - Elisabetta
- Ne inkább ne. - kértem.
Bent Lisa bekötözte a térdem.
- Kérsz egy teát? - Lisa
- Igen, az most jól esne.
Lisa kiment teáért, közben Fer hívott, de nem akartam vele beszélni, túl dühös voltam, kinyomtam. Hívott, kinyomtam. És ezt játszottuk jó darabig. Amíg egyszer csak egy ismeretlen szám hívott.
- Igen?
- Mia? Kimi vagyok.
- Szia Kimi. Mi történt?
- Barby itt van nálam.
- Remek. - mondtam kicsit közönyösen.
- Baj van? - kérdezte aggódva.
- Az mindig.
- De most komolyan.
- Nincs semmi.
- Jó mert kitaláltam valamit, gyertek ide Sebbel és Ferrel holnap, okés?
- Biztos?  - tettem a kezem a térdemre. - Áú.
- Áú? Na mi van?
- Mondtam semmi. Rendben holnap ott leszünk. Jóéjt.
- De ha van valami, tudod rám számíthatsz. Jóéjt.
Lisa behozta a teát, majd mondta, hogy Flavio hazavisz kocsival ilyen későn egyedül ne mászkáljak. Miután Flav kirakott a ház előtt mindent megköszöntem. Lassan nyitottam a bejárati ajtót. Fer a konyhaasztalt támasztva aludt. Telefon előtte. Seb ugyanez, csak a nappaliban. Felmentem az emeletre, de az egyik lépcsőfok kiskorom óta nyikorog, ami felverte Fernandot.
- Mia az isten szerelmére, hol voltál? - futott a lépcsőhöz.
- Barby után mentem.
- És miért nem vetted fel a telefont?
- Mert nem volt kedvem.
- Hát ez igazán remek, mi meg itt halálra aggódtuk magunkat.
- Ne kezd légyszives.
- De igen, már nem vagy egyedül, másra is gondolnod kell.
- Én csak jót akartam, de te meg Seb.. te is meddig tartott volna azt mondani, hogy : " hozok még egy terítéket " ahelyett, hogy : " csak 3 személyre főztünk ". Minden erőlködésemet tönkretettétek.
- Ó, bocsánat elfelejtettem, hogy mindenről én tehetek, szokás szerint.
- Nem ezt mondtam. - fordultam meg a lépcsőn állva.
- De ezt gondoltad.
- Ne forgasd ki a szavaim! - a túl nagy lendülettől, megbillentem és leestem. Fernando azonnal odafutott.
- Mia, Mia. Ne haragudj! - szorított magához. -  Igazad van, igazad van. Egy állat voltam megint.
Én csak sírva öleltem át.
- Ne sírj semmi baj. - majd a karjában vitt fel az emeletre és átölelve próbált megnyugtatni.
- Mi történt a lábaddal? - Fer
- Elestem.
- Kicsim, ne tedd tönkre magad, jó? - nézett rám könnyes szemmel.
- De ha egyszer ilyen szerencsétlen vagyok és csetlek, botlok? - mosolyodtam el.
- Jajj. - puszilta meg a homlokom - ezért kell, hogy veled legyek mindig. Hogy vigyázzak rád.
- Fer, Barby Monte Carloban van. Kimi kitalált valamit. Oda kell mennünk holnap.
- Biztos, hogy oda akarsz menni? És Kimi találta ki. Régen rossz.
- De hátha bejön. És ígérem ez az utolsó, ha ez sem sikerül, akkor nem próbálkozom tovább. Esküszöm.
- Te egy áldott jó lélek vagy.
- Te is. Csak még nem tudod. - mondtam.
Így aludtunk el. Reggel korán értünk Monte Carloba. Seb még aludt mi meg úgy döntöttünk, addig találkozunk Kimivel a tengerparton. Igen mi már rég ott voltunk, Kimi meg sehol.
- Tuti berúgott megint, és most nem bír kikelni az ágyból. - Fer
- Nem tudom, de remélem, hogy nem. - mondtam.
Egyszer csak több órás várakozás után odaért.
- Bocs skacok, de elaludtam. - Kimi
- Remek. Mi meg itt dekkolunk, már 3 órája. Legalább egy telefont megereszthettél volna. - Fer - Megint részeg voltál tegnap?
- Nem, egy kortyot nem ittam. - mosolygott diadalittasan Kimi.
- Na?? Jó útra tértél? - Fer
- Nem, csak Barby lelkét kellett ápolni. Hol az öcsi? - Kimi
- Hát mikor eljöttünk még aludt, de szerintem azóta már ő is felkelt. - Fer
- Jó, kitaláltam, kihajózok a jachttal Barbyval. Aztán Fer és Seb utánunk jöttök jetskyvel. Aztán én elhozom a jacht kulcsut, Barbyra ráúszítom Sebet és mi meg lelépünk, így nem tudnak visszajönni. Kivéve ha úszásra vetemednek, de azt kétlem.
- Ez szerinted be fog válni? - kérdeztem.
- Remélem. Ha nem beadom a felmondásom. Na kerítsétek elő az öcsit én meg hívlak titeket hogy merre leszünk. - Kimi sietve távozott.
- Remélem ez bejön. - Fer
- Én is. - válaszoltam, majd visszaindultunk a szállodába.