65. rész

* Mia *

Kezdett gyanússá válni a dolog, hogy túl hosszú ideje nem jönnek. Seb ennyi kaját hozott volna? De hát nem túlélő táborba jöttünk. Addig is szórakozásképp, megnéztem a falra kifüggeszetett képeket. Kimi és a családja, barátok ez az amaz. Megakadt egy képen a szemem, Fernandoval voltak rajta. Ahogy így nézelődtem, lépteket hallottam, rögtön meg is fordultam. Ledöbbentem, Fernando állt velem szembe, abban a nadrágban amire mindig azt mondtam a kedvencem és egy piros pólóban, kicsit csapzott volt, de ugyanolyan jóképű mint máskor.
- Te meg mit keres itt? - szólaltunk meg egyszerre.
- Engem Seb hívott. - Fer.
- Engem is, Barbyval és Kimi. -ültem le a kanapéra.
- Ez nem lehet véletlen.
- Hát nem tudom, hogy szándékos volt-e vagy sem, de ha már így alakult nem tehetünk semmit.
- Nézd Mia - ült le mellém egész közel és fogta meg a kezem. - Nem lett voln szabad hagynom, hogy ez így legyen. Hülye voltam, a világ barma, de kérlek szépen, kezdjük előről. - ekkor már letérdelt elém. Nem tudtam megszólalni, mit mondhatnék, hiszen tudom, hogy a Forma1 neki a legfontosabb és ha igazak Domenicali szavai akkor nem szabad megengednem magamnak, hogy a személyes érzéseim befolyásoljanak.
- Fer, tudod, hogy szeretlek- húztam el a kezem.
- De..?
- De nekem a Forma1 az életed, nem mondom, hogy többet nem találkozunk, de nem igérhetek semmit, szeretlek mindennél jobban, de neked én csak az örökös második lehetek és ezt ne is tagadd. -nem szólt semmit, lahajtotta a fejét. Nem akart rámnézni. Felemeltem az arcát, meglepődtem, könnyes szemmel nézett rám. Majd megszakadt a szívem érte. - Félek, hogy nagy lesz a fájdalom. És kérlek töröld le ezeket a könnyeket, nem éri meg miattam sírnod.
- Tudod mit én nem félek.. senkitől és semmitől. Minél nagyobb a szendvedés annál nagyobb a szerelem. És ezt neked is befogom bizonyítani. - majd felállt.
- Fernando..kérlek szépen, ne nehezítsd meg a dolgot.
- Ha azt hiszed lemondok rólad, nagyot tévedsz, de ha azt gondolod, hogy nekem a Forma1 az első akkor el kell mondjam, nálam te vagy a nulladik. - majd megfogta a kezem és felhúzott. Felmentünk, nem engedte el a kezem, amikor felértünk már Kimi is ott volt. Bemutatkozunk egymásnak végre. Kimi úgy döntött este ő főz, meg kell mondjam nagyon jól csinálta.
- Na csak nem éhes a kisasszony? - Kimi
- Mondhatjuk így is.
- Óóó - nevetett. Elmondhatom neked, én vagyok a legjobb szakács messze s távol, nem kell aggódnod, mind a 10 ujjadat megfogod nyalni.
- Ebben nem kételkedem.
- Mondhatok neked valamit?
- Persze. Kivele.
- Annyira másképp képzeltelek. Azt hittem te ilyen magassarkús, miniruhás, szemüveges, hosszú szőke hajú lány vagy.
- Akkor most csalódtál?
- Nem dehogy. Sőt elbűvölő vagy. Mákos ez a Fernando.
- Igen. De Kimi, ne essen félreértés mi nem vagyunk együtt. Vagyis nem tudom.
- Nehéz eset, mi? - nevetett.
- Igen. - nevettem én is. - Te milyennek ismered.
- Ha egy szóval kellene jellemeznem, akkor azt mondanád, hogy különleges ember. De hogy valamivel bővebben is beszéljek róla. Nagyon tehetséges. Az amit csinál, annak nincs párja, senki nem ilyen. A személye már nehezebb. Kitartó, akármibe is fog bele, előbb utóbb eléri. Roppant büszke mindarra amit elért és meg is értem. Zárkózott, még nálam jobban is. És remek barát. Akiket szeret azokat, nagyon szereti és mindent meg tesz értük. De akármit is akarsz megtudni róla, nézz a szemébe, ott minden le van írva.
ezek után megvacsoráztunk, nagyon jó hangulat volt. Este amikor felmentem a fedélzetre, Fer egy pohár pezsgővel nézte a csillagokat a hajó orráról. Mögé léptem, de csak néztem őt. Gondolataimban megöleltem és a fülébe súgtam: szeretlek. Becsuktam a szemem és csak álltam. Ekkor éreztem, hogy mellém lép, a kezembe adja a poharát, amiben még van egy kis pezsgő, és a fülembe súgta: " én is " Majd tovább állt. Másnap elmentünk meglátogattuk Robertet. Sokat hallottam már róla és örültem, hogy találkozhattunk. Fernando ott a barátnőjeként mutatott be, nem akartam feszültséget ezért inkább nem szóltam. Később ahogy sétáltunk összefutottunk, Felipével.
- Hohy-hogy nem jöttél hajokázni Felipe? - kérdeztem meg tőle.
- Hova is? - Felipe.
- Hát ide, tudod a terápia miatt.
- Mi? Én nem tudtam...
Kimi felé fodultam. Ő meg meg sem tudott szólalni, de akkor már le esett a dolog, az a Fe.. az Fernando akart - Hát az úgy volt...- Kimi.
- Ne magyarázkodj. Már értek mindent. De akkor most elmondom, nem vagyunk együtt. És én inkább haza megyek. - majd elindultam.
- Nem csinálnál valamit? - nézett Seb, Fernandora.
- Majd én - mondta Barby.
- Mia, várj.
- Ne kérlek hagyj, nem haragszom, semmi baj, tudom, csak jót akartatok, tényleg jól vagyok. Csak össze vagyok zavarodva kicsit. Egyik nap még maga Seb mondja h mi nem vagyunk barátok, aztán Horner ezt megerősíti, végül Fer szakít velem, és most itt vagyunk mintha mi sem történt volna. Ezt még át kell gondolnom. Monzában találkozunk. - adtam egy puszit neki és rámosolygtam.Oviedo felé vettem az irányt. Este érkeztem meg, ott vettem ki szobát másnap reggel pedg elmentem a hivatlba, és elkértem José Luis lakcímét. Meg kellett tudnom tőle, hol lakik Carolina. Kedves volt, és azt mondta segít nekem, mert már Fernando mesélt rólam és hogy de ezt csak halkan mondta, ki nem állhatja Carolinát. Mikor odaértem csengettem. Carolina rögtön ajtót nyitott.
- Hát te meg mit keresel itt? - kezdte gorombán.
- Nem tudnál kicsit kedvesebb lenni, sok időmbe és energiámba került mire kinyomztam hogy itt laksz. - válaszoltam.
- Jójó, mit akarsz?
- Olyan dologra foglak kérni, ami nagyon hezemre esik, de meg kell tenned. Fernandoról van szó.
- Igen? Figyelj mind ketten jól tudjuk, hogy engem választott..
- Pont erről akartam veled beszélni. Kérlek szépen vigyázz rá, foglalkozz vele sokat, éreznie kell hogy nincs egyedül, hogy mellette állnak és segítik őt. Fontos neki a szeretet. És hagyd el ezt a goromba stílust kislány, akkor te szerethető leszel.
- Mi??
- Jól hallottad. Lemondok Fernandoról, a te jaavdra, de csak akkor ha megígéred, hogy vigyázni fogsz rá.
- Ígérem.
- Köszönöm. Most pedig Isten áldjon.
- Szia.

Azzal elindultam vissza a szállodába. A téren összefutottam, José Luissal aki épp a piacról jött.
- Mia, remek, hogy itt találkozunk, nézze csak látja azt az utcát. A fiamról nevezték el.
- Igen. A maga fia, remek ember.
- Tudom. Itt a címe, keresse fel, nagyon szereti magát, higyje el kérem.
- Elhiszem és megnyugatathatom, én is nagyon szeretem a fiát. Ameddig csak élek ez így lesz.
Megöleltük egymást én pedig úgy döntöttem itt az idejem hogy elinduljak Monzába. Már csak 1 nap van hátra.