96. rész

*Barby*

A szabadedzések után, úgy éreztem be kell mennem Miához. Nem sikerültek rosszul az edzések, minden a terv szerint ment. Egy kis nyugalomra vágytam, ezért is mentem hozzá. Úgy gondoltam, ha beszélek hozzá azt hallja, és nem érzi magát magányosnak. Amikor odaértem, nem volt még nála senki, én voltam az első. Leültem egy székre az ágya mellett és mesélni kezdtem:
- Szia Mia. Képzeld, jól sikerültek az edzések, jó esélyeink vannak. Fernandonak is jól mentek a dolgai. Szeretnénk, ha végre felébrednél és itt lennél velünk. Fernando nagyon szenved, rossz igy látni, és ezen az állapoton csak te segíthetsz. Képzeld arra az elhatározásra jutottam, hogy hazaköltözöm, Németországba. Eladom a Keynes-i lakást is, jó lesz most a hazai környezet. Régen beszéltem németül, talán már el is szoktam tőle. Apa is örülne, ha otthon lennék. Mindenkinek jó lesz így - éreztem, hogy egy könnycsepp gördül le az arcomon, a táskámhoz fordultam egy zsepiért. Fernando ott állt az ajtóban. - Gyere csak be.
- Nem akarok zavarni - mosolyodott el
- Nem zavarsz - mosolyogtam én is
Leült egy székre, majd Miáz nézte. Tudtam, hogy most ki kell mennem, hogy megbeszéljék, a dolgokat, vagyis, hogy Fernando elmondja. Míg a folyosón ültem, felhívtam apát.
- Szia apa - szóltam bele németül
- Szia kicsim - szólt bele vidáman - rég hallottam a hangod, hogy vagy?
- Jól - hadartam el - Mondani szeretnék valamit
- Hallgatlak
- Hazaköltözöm
- Ez remek - örvendezett - Sebbel vesztek egy házat itt?
- Nem apa, egyedül megyek haza.
- Mióta vesztetek össze?
- Lassan egy hete.
- Barby, ha úgy érzed, hazajössz, én várlak.
- Köszönöm - suttogtam a könnyeimet nyelve.
- Nincs mit.
Azzal bontottuk a vonalat. Közben Fernando intett, hogy most már bemehetek. Leültem a kanapéra, lassan világosodott.
- Aludnod kellene - bökött az ablak felé Fer
- Nincs hol - néztem én is az ablak felé
- Hogy hogy? - lepődött meg
- Sebastiannal egy szobánk van, és a hotelünkbe nincs több szabad szoba, tehát nincs hol aludnom.
- De kedden hol aludtál?
- Az egyik mérnököm irodájában.
- És ő ezt engedi?
- Nem tudom, hogy egyáltalán tud-e róla, érdekli-e.
- Itt aludhatsz - mosolygott
- Köszönöm.
Fernando szerzett egy takarót, még én elnyúltam a kanapén. Ő egész végig ott gubbasztott, amikor felébredtem, még akkor is ott volt.
- Köszönöm - mondtam ismét
- Nincs mit - mosolygott.
Délután volt, lassan kezdődik a harmadik edzés, és este az időmérő. Nagyon furcsa ez a fordított sorrend, de ha az ember nagyon akar, hozzá tud szokni. Kimentem ismét a pályára.
- Nem sokat aludtál - jött velem szembe Ciaron
- Nem tudtam többet.
- Gyere, együnk valamit.
A büfé felé vettük az irányt, leültünk. Nem nagyon tudtam enni. Sebastian belépett. Körbenézett, mindenkinek köszönt kivéve nekem. Nagyon fájt a dolog. Próbáltam nem mutatni, de nem nagyon sikerült. Nyeltem egy nagyot és tovább néztem az ételt.
- Barby, te szenvedsz - szólt hozzám Ciaron - Barby, Barby, BARBY!!!!
szólongatott mérnököm, míg én egyre csak a tányért néztem....