120. rész

*Barby*

Mikor lementem reggelizni, Fer fogadott, hogy menjünk ki a pályára. Nem ellenkeztem, tudtam, hogy már megint készülnek valamire. Mia is érdeklődve jött ki Sebbel, és azonnal hozzám jött. Elmeséltem neki a feltevésem, amiben egyetértett.
- Honnan jön ennyi ajándékozás Sebből?
- Ő egy melegszívű ember, ahogy Feranndo is. Akkor boldog, ha a szeretteit boldoggá teheti
- De ennyi ajándékkal? - nevetett Mia
- Ha kell, ennyivel - nevettem én is.
A fiúk először egy- egy csokor virággal köszöntöttek minket, majd azt mondták, a többi az este jön. Már nagyon kíváncsi voltam. Mindenki a maga dolgára ment, mi a bokszunkba. Nekem is és Sebnek is még sok dolga volt. Nem éreztem az autót száz százalékosnak, ezért Ciaronnal próbáltunk pár új beállítást. Seb addig folyamatosan mosolygott, nagyon jó kedve volt, már csak egy nap és bajnok lesz ismét. Az ajándékom elkészült így én is boldogan ültem be az autóba a harmadik edzésen.
- Több tapadás kellene az első szárny mentén - szóltam Ciaronnak
- Rendben, gyere be és megnézzük
Betoltak a srácok és Ciaron már is számolni kezdett. Igazam volt, tényleg több leszorító erő kellett. Ciaronék azonnal át is állították és már ki is gördültem a super lágy keverékkel.
Sokkal jobb volt az autó tapadása, úgy éreztem, jók lehetünk az időmérőn. Az edzés után megbeszélésre kellett mennünk, de már nagyon kíváncsi voltam a srácok meglepetésére. Nem sok idő volt már az edzésig, addig épp Jensonnal beszélgettem, amikor is idő volt, és mennem kellett.
Minden a legjobban alakult, Seb első lett, míg én csak negyedik, de nem keseredtem el. A kötelező interjúk után, megvárta a szobájában.
- Hello bajnok - köszöntem rá, ő egy kicsit megijedt, nem számított rám
- Szia kicsim, megijesztettél - nevetett
- Kíváncsian várom a ma esti őrültségeteket - nevettem
- Nem szedsz ki belőlem semmit
- Nem is azért jöttem - mosolyogtam
Felpattantam az ágyról és megöleltem. Jól esett az ölelése, de átlátott a szitán
- Mi baj van tündérem? - simogatta a hajam
- Az autó,  nem akar összeállni - húztam el a szám
- Nekem se - sóhajtott egyet
- Persze - távolodtam el tőle - Aztán megint agyonalázol minket
- Nem, most nem - húzott magához - Hidd el kicsim
- Elhiszem - bújtam hozzá - De bajnok leszel újra
- Tudom - csókolt meg
Lassan kisétáltunk, majd egy étterembe mentünk, ahol már Miáék is ott voltak.
- Hello had osztag - nevetett Fernando
- Hello paripa - nevettem rá
- Na, mi a meglepi - türelmetlenkedett Mia is
- Nők - sóhajtott fel Sebastian
- Férfiak - sóhajtottam én is.
- Na jó, eláruljuk, hogy.....
- Hogy? - kérdeztük egyszerre
- Hogy majd megtudjátok - nevetett Seb
- Hú Vettel, mit kapsz ezért - forgattam meg a szemeimet
- Na mit? - nevetett Seb - alig várom - kacsintott rám
- Ezt nem itt kéne - köhögött fel Fer
- Bocsánat Szent Alonos - nevetett Seb
- Ez jó - nevettem vele
- Jól van hadosztag elég lesz
- Hát veletek aztán nem lehet unalmasan vacsorázni - szólalt meg Mia nevetve
Hatalmas nevetés tört ki....

118. rész

*Barby*

A tudat, hogy a fiúk készülnek valamire, nem hagyott nyugodni, de nem sokat tudtam ezzel foglalkozni, mert már az autóban ültem. Kezdetét vette az első szabadedzés. A pálya poros volt, és sokan hibáztak, de összességében jól zártunk. A gumi kopás aggasztó lesz, Ciaron rengeteg kiállással számol, akár 4-el is. Én ezt egy kicsit irreálisnak tartottam, de ha Ciaron mondja. Megbeszélések voltak ma gazdagon, alig jutott időm enni, mert kezdődött a második etap. Most teli tankkal mentünk, de a gumikopás itt is aggasztó volt. Keveset láttam ma Sebet, ha nem az autóban volt, akkor interjút adott, hiába, mindenki tudta, hogy ez az ő hétvégéje lesz. Lassan készültem a videóval is, amit majd lejátszunk neki, szerencsére Christian benne volt ebben az ötletben. A srácok is készültek már az ünneplésre, ahogy magunkat ismerem, elég nagy buli lesz. Hiába a Red Bull, az Red Bull. Hallottam Fernando hangját, a Home előtt, tehát most készül az a bizonyos dolog. Felkaptam a cuccom, és Miához rohantam, szerencsére nem volt már senki nála:
- A srácok most mentek - suttogtam - Van kedved követni őket?
- Nem lenne helyes - nevetett Mia - annyit fáradozna, had legyen egy jó napjuk.
- Igaz - nevettem én is.
- Hogy állsz a videóval? - kérdezte
- Remekül, már csak pár simítás kell.
- Az remek - nevetett Mia is - És, tudsz valamit a meglepivel kapcsolatban?
- Nem - nevettem, fogalmam sincs, mit talált ki megint ez a bolond szőke
Erre mind ketten felnevettünk. Nem kellett sokat várni a fiúk megérkezésére.
- Hölgyeim - kezdte Seb - szeretnénk, ha velünk fáradnának.
Azzal megfogták a kezünket, és a kijárathoz mentünk, ahol már sofőr várt minket. Sokkal szerencsésebb, ha helybeli visz valahova itt Japánban, mert különben teljesen eltévednél a jelek miatt.
- Remélem, most tankoltatok, és az olajszint is rendben, na meg a gumik is - nevettem fel
- Minden oké, elhiheted - mondta komolyan Fernando, amire mi Miával felnevettünk.
Amikor megérkeztünk, Miával meglepődtünk, hiszen ez az a tó volt, ahova először is el akartunk menni. A srácok csónakot szereztek, és külön-külön beültünk. Lampionok világítottak, nagyon romantikus volt.
- El se hiszem, hogy ilyet találtok ki - nevettem az örömtől és a meglepődöttségtől
- Látod, látod - nevetett ő is - Az életünk, meg fog változni, két nap múlva.
- Tudom -  mosolyogtam rá - ismét bajnok leszel
- Igen - mosolygott - de ez rengeteg kötelezettséggel fog járni, többel, mint ami most van. Bevallom félek, hogy nem lesz egymásra időnk, félek, hogy elveszítelek.
- Nem fogsz - simogattam meg az arcát.
- Ennek örülök - nevetett szívből
És mivel Seb irányította a csónakot, mondanom sem kell, mi következett be. Felborultunk. Fernandoék mellettünk  elkerekedett szemekkel néztek felénk. Mikor kijöttünk a vízfelszínere, hatalmas nevetésben törtünk ki Sebbel. Fernandonak tátva marad a szája
- Ezek nem normálisak - közölte Miával
- Nem is emlékszem, hogy halottam volna, Barbyt ennyire szívből nevetni - tette hozzá Mia kacagva.
Sebhez fordultam, majd belekapaszkodtam a nyakába:
- Szeretlek - suttogtam az ajkai közé
- Én is téged - csókolt meg
Jó ideig csókolóztunk, majd amikor elváltunk, nevetve szólaltam meg:
- Verseny a partig? - kérdeztem a szőkém
- Benne vagyok - csillantak fel a szemei
- Akkor, készülj.. vigyáz... kész.... RAJT!! - kiállottam el magam
Boldogan és nevetve úsztunk a part felé. Fernando még mindig a fejét rázta:
- Komolyan, mint a óvoda - nézett ránk
Mia csak halkan nevetett mellette.
A versenyt, Seb nyerte, de nem olyan sokkal. Amikor kiértünk a partra, Seb befeküdt a fűbe, én pedig a mellkasára:
- Nagyon régen éreztem magam így - kezdtem neki mesélni, ő pedig simogatta az arcom - Akkor még anya is élt, ez az utolsó emlékem róla. Kivitt a játszótérre, ahol nagy színes játékok voltak. Minden játékra felmásztam, és anya kacagott rajtam. Minden újdonság volt. Amikor kijátszottuk magunkat, elmentünk egy boltba, és vett egy hatalmas színes nyalókát. Sosem felejtem el az izét. Egy felhőtlen nap volt, amikor anya nem volt szomorú, talán az egyetlen nap.
Seb szorosan magához ölelt, amíg az emlékemet meséltem neki. Most is úgy éreztem magam, mint egy gyerek, jól eső érzés volt. Lassan Mia és Fer is kijött a partra, bár ők nem voltak vizesek:
- Az óvoda kijátszotta magát, vagy még mászókáztok is? - kérdezte ironikusan
- Azt hiszem, végeztünk - nevetett Seb
- Akkor mehetünk? - kérdezte Fer
- Rendben van nagypapa, mehetünk - keltem fel addigi kényelmes helyemről, a többiek persze nevettek, kivéve Fert.
Ahogy mentünk, Seb egyszer csak kiáltott, hogy álljunk meg. Értetlenül néztünk rá. Kiszállt az autóból, majd jó 10 perc múlva visszajött. Egy nagy színes nyalóka volt nála, pont olyan, mint amit anya vett. Mindenki furcsán nézett rá, csak én sírtam egyedül.
- Ezután a nap után is jár egy - mondta halkan, amikor odaadta
Elvettem, és törölgettem a könnyeimet, a könnyeimet, amik a boldogság miatt jöttek...

116. rész

*Barby*

Sebbel elég mozgalmas éjszakánk volt, nehezen is keltünk fel. Csütörtök van, ideje kimenni nappal is a pályára, a méhkas elé. Ezt nyögve nyelősen tettük meg, de most a fáradtak táborába tartozott Mia és Fer is. Reggeli után mentünk a pályára. A fotósok persze azonnal ránk szálltak és már kezdődött a pletyka, hogy újra együtt vagyunk. Kiosztottunk pár autogramot, és berohantunk a Homeba
- Őrültek háza lesz itt - jegyezte meg Seb
- Főleg most, hogy vb leszel - lépett elő Christian, komolyan néha nem tudom, hogy a fenébe van ott mindenhol
- Igen, de most a futamra kell koncentrálni, vagyis a szabadedzésekre.
- Helyes, hogy nem szállsz el - bólogatott Christian
- Buli lesz, buli lesz - jött oda nevetve Rocky - a szerelőket csak ez élteti már - nevette el magát.
- Na jó, akkor én megyek is - nevettem - nekünk dolgozni is kell
- Dehogy mész - fogta meg a kezem Seb - Ma csütörtök van - nevetett
- Butus - simogattam meg, a többiek pedig távoztak
- Pályabejárás együtt? - vetette fel Seb
- Jól hangzik - nevettem
A mérnökeink már nem nagyon örültek ennek, mert kevesebbet foglalkozunk igy az adatokkal, mint egymással. Jól is hitték, tényleg inkább egymásra figyeltünk.
- Srácok, futam lesz, rémlik valami? - kérdezte Rocky
- Aha - nevettünk
- Látjuk - nevetett Ciaron is
Útközbe találkoztunk Fernandoval is.
- Ni csak az RB hadosztag - nevetett
- Ferrari, hm... de ló nélkül? - viccelődött Sebi
- Haha - nevetett Fer - Ez jó volt
- Vicces gyerek mi? - kérdeztem
- Az - nevetett továbbra is Fer - programotok?
- Az akad - lebegtette Seb a Brittától kapott papírt
- Nem úgy - nevetett Fer - lökött német, estére.
- Ja, úgy nincs - nevetett Seb
- Menjünk el az óriáskerékre - néztem Sebre bociszemekkel
- Lehet neki ellenállni? - kérdezte Seb aranyosan
- Igen - nevetett Fer - Kerék?
- Legyen kerék - nevetett Seb
- Szerintem meg nézzük a pályát tovább - mondták mérgesen mérnökeink.
Nevetve mentünk tovább. A pályabejárás után mind a kettőnknek külön programja volt, már csak az autogram osztáskor láttuk egymást. Én Trulli mellett ültem, és mit nem mondjak nagyon szórakoztató egyéniség az olasz. Olyan képeket tud vágni, hogy nem tudja az ember megállni nevetés nélkül. Szegény japánok, a végén már biztos azt hitték, hogy nincs ki egy kerekem, annyit nevettem. A távolból láttam, hogy Seb is nevet, hogy nevetek, így még többet nevettem.
- Németek - hangzott el Fertől,amire jó pár szúrós pillantás kapott
- Egyet értek - nevetett Jens is.
Este felé, már fáradtan estembe a Homeba, ahol Seb várt.
- Fárasztó nap? - kérdezte
- Eléggé - húztam el a szám - Nálad?
- Szintúgy
- Miáék?
- A bejáratnál várnak.
Elbúcsúztunk mindenkitől és a bejárathoz mentünk. Ott vártak ránk barátaink...

114. rész

*Barby*

Készülődtünk a vacsorához, bár Sebnek nem nagyon volt sok kedve, szerinte ez a nyálas cuccok, csak álcák és a szeretet erejét nem itt lehet mérni. De megígértük Miáéknak, így elmentünk. Egy kedves és csendes éttermet választottak, szerencsére, nem csak japán étel volt. Nagyot lélegeztem fel, amikor ez kiderült, amin a többiek nevettek, nem szeretem a japán konyhát. A vacsora kellemesen telt, egy igazi romantikus este volt. Persze Seb az Seb, itt sem tudtam meg állni, hogy ne viccelődjön. Ki is tört a nevetés. Fernando meg is jegyezte, hogy ő a romantika rombolója. Bár akkor Sebbel elég jól egymásra találtunk, mert én sem szeretem annyira a romantikát.
Már a szállodába mentünk vissza, amikor Sebnek ötlete támadt:
- Állj - szólt Fernandonak, majd kiszálltunk - Menjünk ki a pályára - suttogta nekem
- Ilyenkor? - nézett furán Fer - Miával én más terveztem.
- Akkor itt szét vállunk - nevettem, imádtam a pályákat sötétbe.
Fernando kivitt minket, majd ők elmentek, és a lelkünkre kötötték, hogy ha haza akarunk jönni, őket hivjuk.
- Ez jó ötlet volt - simultam Sebhez.
- Tudom, hogy szereted ilyenkor a pályát, mert békés
- Túl jól ismersz - nevettem fel
- Sétájuk körbe - lelkesedett be
Neki is kezdtünk, sőt a céltól még versenyeztünk is. Úgy éreztem magam mint régen, amikor még gokartoztam, amikor nem volt ekkora teher a vállamon. Ha valaki lát minket, biztos azt mondja, hogy őrültek vagyunk, de már megszoktuk. Amikor már nem bírtuk tovább a futást, összebújva sétáltunk.
- Milyen kellemes így a pálya - nevetett Seb
- Igen, kevés rajta a fotós és az riporter
- Na igen, nincs méhkas - nevetett tovább - Sokkal más volt, még kartban
- Igen, én is ezen gondolkodtam, sokkal nyugodtabb volt minden.
- Kíváncsi vagyok a holnapi lapokra, mit írnak - nevetett Seb
- Tuti valami érdekeset, a világbajnoki aspiráns és csapattársa újra  együtt  - nevettem
- Lesz ennél cifrább is - nevetett Seb
- Abban biztos vagyok.
- Nézd csak, ez a Dunlop kanyar - szórakozott Seb
- Remek - nevettem, már itt járunk?
- Veled drága csak repül az idő - simogatta meg az arcom
- Tehet jól szórakozol? - nevettem
- Igen - nevetett, majd az égbe kapott és megpörgetett
Sikítottam örömöben, majd a hátára vett és úgy mentünk tovább:
- Nyugodtan lerakhatsz ám - nevettem
- Nem akarlak - hahotázott
- Felőlem - nevettem
Így sétáltunk tovább, amikor is a 130R-be értünk
- És itt most gyorsul az autó - elkezdett eszetlenül futni velem
- Seeeeeeeeeebbbbbb - kiáltottam nevetve
A célvonalig futott, majd letett
- Gratulálok, ma is a Red Bull csapaté lett a leggyorsabb kör
- Te tiszta bolond vagy - löktem meg egy picit
- Te teszel azzá - nézett a szemembe majd megcsókolt
Mikor elváltak ajkaink, felvetettem a távozás lehetőségét.
- Ideje menni, holnap jön a méhkas.
- Igaz, tárcsázok is.
Seb felhívta Fert, aki elég morcosan, de azért értünk jött. Amikor megérkezett, szakadtunk a nevetéstől, az arca mindent elárult.
- Mi a baj Fer, megzavartunk valamit? - nevettem
- Kell nektek rohangászni éjszaka Suzukában? - morgott
Sebastiannal összenevettünk....

Barby ruhája     Mia ruhája

112. rész

*Barby*

Reggel korán Seb ébresztett, hogy ideje lenne felkelni, mert indul a gép.
- Nem akarok - húztam a fejembe a takarót.
- De muszáj lesz - nevetett - még én is feltudtam kelni
Hirtelen kipattantam és a fürdő felé vettem az irányt, míg Seb az ágyazással bajlódott, ám nem számított rá, hogy hirtelen szinte a nyakába vetem magam
- Bajnok leszel - kiáltottam neki és mivel túl nagy volt a lendület az ágyra huppantunk.
Fer és Mia bejött  a zajra és hatalmasat nevettek rajtunk, de mi is magunkon.
- Ez hiányzott nekem - mondta Mia, míg Fer a karjaiba húzta
Én addig birkóztam Sebbel és sokat nevettünk.
- Ne gyere már te is ezzel a bajnoksággal - nevetett németem.
- De csak egy pont - mondtam
- Még bármi lehet - nézett rám komolyan
- Ahogy akarod, akkor én most bemegyek a fürdőbe.
- Hééééé - nevetett az ágyról - én is.
Majd bejött utánam és bezárta az ajtót. Majd hirtelen kidugta a szőke bozontos fejét és Miáékra nézett:
- Nem hallgatózni ám - nevetett
- Héééé, gyere már - húztam be
Miáék hatalmasat nevettek. Sokáig voltunk a fürdőbe, amire elkészültünk volt már 10:00 óra is.
Mia kész volt már a reggelivel, míg Fer már pakolt be, úgy volt, hogy reggeli után indulunk.
Seb is beállt segíteni, majd riszálni kezdte a hátsó felét, amin én hatalmasat nevettem.
- Vettel ne játssz - nevettem még mindig
- Igen is szép hölgy - szalutált
- Mondd csak, mi a trükköd Japánba, elárulod?
- Neeeem - nevetett
- Naa- vettem elő a legszebb nézésem
- Neeeeem - nyújtotta ki a nyelvét
- Hát jó, de lesz ennek böjtje.
- Mint az ovi - nevetett Fernando is.
A repülőn Seb ölébe fészkeltem magam, és zenét hallgattam. Fer és Mia pedig tervezték közös otthonuk berendezését. Nagyon jó volt igy látni őket. Hirtelen ötlettől kezdve a laptopomhoz nyúltam, mikor is észrevettem, hogy a szőkeségem is elaludt. Óvatosan nyúltam tehát a laptophoz, és nézegettem a közös képeket. Érdekes volt látni, hogy jutottunk ide Ausztráliából kezdve. Ekkor jutott eszembe valami, egy kis ajándék az én bajnokomnak. Tudtam, hogy Seb ha alszik, akkor egy bomba se ébreszti fel, így elkezdtem videókat összevágni erről a csodás szezonról. Egy kis ajándék tőlem, neki. Mia vette észre ténykedésem, majd leírtam neki és odanyújtottam a laptopom. Szerencsére már Fer is aludt. Csak halkan nevetett, amikor meglátta és támogatta az ötletem. Szerencsére a telefonom is hozzám talált, de nem kapcsoltam be.
Mikor leszálltunk a két srác nagyon viccesen nézett ki. Mind a ketten elfeküdték a hajukat és álmost tekintettel méregették a világot. Miával ezen is nagyokat nevettünk. Ahogy a szállodába értünk, bekapcsoltam a telefonom. Rengeteg hívás és SMS jött Davetől, teljesen meg is feledkeztem róla, gondoltam felhívom:
- Na végre - szólt bele - Minden rendben?
- Igen, minden ok. Mondanom kell valamit, újra együtt vagyunk Sebbel.
- Áhh, szóval Räikkönenék elérték a céljukat. Ha neked az a jó, hogy szenvedsz, hát csak tessék.
- Én szeretem Sebet Dave, mindig is szerettem.
- Tudom, szerencsés egy fickó.
- Remélem azért még barátok maradunk.
- Persze - mosolygott - Ha kell valami csörögj.
- Rendben, szia
- Szia
Bontottuk a vonalat. Épp Seb jött be, valami hülye szemüveggel megint.
- Ki volt az? - kérdezte
- Dave - mondtam
- Remek - szólt gúnyosan
- Ne sértődj meg, elmondtam neki, hogy együtt vagyunk újra.
- De láttam volna a képét - nevetett
- Seb... - nevettem én is - Ugye te ezzel a szemüveggel nem akarsz közlekedni?
- Dehogynem - mondta mosolyogva
- Eszedbe ne jusson - röhögtem rá
- Most miért? - kérdezte
- Förtelmes
- Nem az
- De igen
- Zavarok? - jött be Mia
- Nem - válaszoltuk egyszerre
- Csak Seb ebbe a förtelembe akar kimenni.
- Nem is förtelem, igaz Mia?
Mia csak kacagott...

110. rész

*Barby*

Reggel Kimi ébresztett, ami nagyon nem esett jól.
- Barbyka, szedd már össze magad, és kelj fel - hangzott tőle
- Nem akarok - húztam magamra a takarót.
- Én se sok mindent, de gyere, vagy kirángatlak - nevetett
- Megyek, megyek - engedelmeskedtem
Nagy nehezen felkeltem, és elkészültem. Kimi csinált reggelit, amin elnevettem magam, eléggé bénázott.
- Te hogy hogy ilyenkor már ébren? - nevettem
- Volt egy kis dolgom - rántotta meg a vállát. - Reggeli után, kihajózunk.
- Minek?
- Itt van Mia, és beszélni akar veled, utoljára. És hát hajón könnyebb.
- Rendben - bólintottam.
Reggeli után, útra keltünk, én csak bikinit vettem fel, ami Kimi szerint jó választás. Csak meglöktem és nevettem rajta. Mia már ott várt minket a mólónál.
- Bocs a tegnapiért - néztem a földet, nem bírtam a szemébe nézni
- Mi is bocsánatot kérünk - ölelt meg
- Remek, mi lenne, ha felmennénk - sürgetett Kimi
Mikor már kihajóztunk jó messzire, a Jégember eltűnt.
- Kimi? - kérdeztem Miát
- Biztos piát keres - nevetett
- Az lehet - nevettem én is
- Elmegyek mosdóba - mondta Mia
Ő is sokáig volt távol. Mi van itt? - kérdeztem hangosan. Itt hagytak egyedül, és senki sem válaszolt, vagyis csak azt hittem, hogy egyedül hagytak.
- Barby - szólt hátulról egy ismerős hang, amit soha sem felejtek el.
- Sebastian - fordultam hátra, ott állt meggyötörten.
Sejthettem volna, hogy Kimiék leléptek, és itt hagytak minket, remek. Seb leült mellém.
- Beszélnünk kell, de most komolyan.
- Hallgatlak -  bólintottam
- Egy állat voltam, nem gondoltam volna, hogy idáig fajulnak a dolgok, én csak időt akartam, hogy lenyugodjak. Jött a baleset, és mi egyre jobban eltávolodtunk egymástól. Mintha, elhidegültünk volna. Majd megjelent ez a fotós vagy ki, és akkor jöttem rá, hogy mennyire távol kerültél tőlem, hogy mennyire nem akarom, hogy elmenj. Rossz volt vele látni, hogy vele boldog vagy, míg velem nem.
- Seb, sokat gondolkodtam, és nagyon rosszul esett a reakciód. Én is éreztem az elhidegülést, és nem tudtam, hol rontottuk el, hol ment tönkre. Dave a barátom, semmi több, olyan mint Kimi vagy Jens vagy Fernando. Sokat szenvedtem miattad, ahogy te is miattam.
- Hol romlott meg? Hiszen annyit nevettünk - kérdezte Seb
- Ott, amikor bevallottuk egymásnak, hogy mit érzünk a másik iránt.
- És akkor ne érezzek? Ne szeresselek? Ne suttogja a füledbe, mennyit jelentesz nekem?
- Nem tudom mit kéne tenni - hajtottam le a fejem
- Egy utolsó próba?
- Megérné? - néztem rá könnyes szemmel
- Részemről meg - fogta meg a kezem, és a homlokához szorította, majd megpuszilta, de az arca gondolkodóba váltott - Olyan fura érzésem van, amikor magas lázam volt, emlékszem az érintésedre.
Csak néztem. Mia nem mondta el neki, se Fer, érezte, ennyire érezte, még akkor is, mikor nagyon beteg volt.
Ekkor értettem meg Mia szavait, hogy mi összetartozunk.
- Utolsó esélyed - nevettem fel
- Ez az - nevetett fel és pörgetett meg a levegőben.
Megcsókoltam. Jó esett a csókja. Újra és újra csókoltam, hiányzott.
Jó pár perc múlva váltunk el.
- Na jó, és hogyan jutunk innen haza?
Seb hangosan felnevetett.
- Tehát nem tudod vezetni - nevettem én is
- Egy próbát megér - nevetett tovább
- Hééé nem most kellene elpatkolni, amikor vb leszel.
- Veled a világ végére is - húzott magához.
Seb beindította a motorokat, és kivitt minket a partra. Lent már Kimiék vártak, akik nevetve nézték, hogy újra szent a béke.

Barby bikinije:

108. rész

*Barby*

Engedtem Mia kérésének, és nyeltem egyet. Ott leszek a vacsorán. Igaz úgy terveztem, hogy csak Japánba látom már Sebet, de az élet kétszer is áthúzta terveimet. Mia persze azonnal rá vágná, hogy ez ok, és ez jel, de életemben sohasem hittem ezekben. Csinos ruha? - sóhajtottam egyet, mit vegyek fel,azt nem tudtam, amikor is megakad a szemem az egyik ruhán. Ez jó lesz. Repülőre ültem, és Rómába mentem. Amikor az ajtó elé értem, hallottam  a jókedvet és az éneklést, kétszer is megfordult a fejemben, hogy nekem itt helyem nincs már. Végül bekopogtam, mindent Miáért tettem. Seb nyitott ajtót, ledöbbent. A pár perccel ezelőtti vidámság eltűnt az arcáról, beljebb léptem. Fernando is furcsán tekintett rám, szinte megfagyott a levegő. Csak Mia ölelt meg.
- Nem tudtuk, hogy vendéget vársz - szólt oda neki Fernando - Csak három személyre főztünk.
- Ne beszélj butaságokat - nézett rá dühösen Mia
A szívem összeszorul, én okoztam a fagyos hangulatot, senki sem számított rám. Két lehetőségem van, vagy a könnyebbik utat választom, vagy a nehezebbiket. Rá kellett jönnöm, hogy már koránt sem vagyok olyan erős, mint azelőtt. Éreztem, hogy a könnyeim ki fognak jönni. Mia bevezetett az étkezőbe, Fernando tényleg nem viccelt. Csak 3 tányér volt, három pohárral, három villával és három kanállal. Nagyon rosszul éreztem magam, és futni akartam, futni, és csak futni. Ránéztem Miára, és a fejemet csóváltam:
- Nem fog menni - suttogtam neki, majd kimentem.
Tudtam, hogy most csak egy helyre mehetek. Mia után szaladt, de nem ért utól. Csak nézett utánam és mérges volt egy picit a fiúkra. Azonnal felültem egy gépre és Monacóba mentem.
- Csak te segíthetsz - álltam meg egy ajtó előtt, és az illető épp kinyitottam
- Hát elmentél? - kérdezte Kimi
- Igen - néztem rá.
- Menjünk a törzshelyünkre, ott mindent elmondhatsz.
Ismét kifeküdtünk a tengerpartra és bámultuk az eget. Elmondtam Kiminek mindent, azt, hogy elmentem, és levittem a lázát, a Miával folytatott beszélgetést, és a vacsora jelenetet.
- Jobb neki már nélkülem - mondtam ki
- A fenéket, te nem láttad őt, milyen volt - morgott Kimi
- De most már jobban van, nem kellett volna oda mennem - kötöttem az ebet a karóhoz.
- És meddig lett volna jobban? Pár percig? Ugyan, az a lökött szeret. Csak te tudtad levinni a lázát, mert abba betegedett bele, hogy mással vagy, és hogy elszúrta.
- Davvel csak barátok vagyunk - mondtam ellentmondást nem tűrően
- És ezt ő is így gondolja? - húzta fel szemöldökét Kimi
- Nem tudom - húztam el a szám
- Szereted Sebet? - kérdezte
- Igen - mondtam gondolkozás nélkül
- Probléma? Jaj tudom már az egótok a baj - mondta Kimi
- Ne kezd - néztem rá
- Öcskösnek szüksége van rád, jobban, mint az te gondolnád. Ne hagyd, hogy olyan legyen mint én.
- Isten őrizz - nevettem fel.
- Na látod - nevetett ő is
- Köszi Kimi - mosolyogtam rá
- Neked mindent - nevetett
- Pár napig maradhatok? - kérdeztem
- Persze csajszi, na de előbb felhívom Miát, hogy itt vagy és nem azzal a tetűvel.
Kimi tárcsázta Miát, és valamin nagyon titkoltak. Halkan beszéltek, terveztek valamit.
- Ki vele, mi az? - néztem rá
- Te is terveztél állandóan valamit, és nem mondtad el, most mi jövünk.
- Seb szeret, mondta Miának, és okolja magát a vacsora miatt, de most menj aludni, mert elmehetnél egy horror filmbe, úgy nézel ki.
- Utállak Räikkönen - fintorogtam
- Én is szeretlek - nevetett a finn....

Barby ruhája:

106. rész

*Barby*

Nem vágytam másra, mint egy sétára, hogy kiszellőztessem a fejem. Dave megértő volt és nem firtatta a beszélgetést. Nem értette, hogy Mia miért jött el idáig, Seb miatt? Biztos most az a játék jön, amit én szoktam játszani, hogy kitalálok valamit, hogy összehozzam az embereket. Tudtam, hogy most ez nem fog sikerülni.
- Ennyire fáj még? - nézett rám Dave - Ha már a nevét említik kiborulsz
- Sosem fogom őt elfelejteni, túlságosan szeretem, ahhoz, hogy így legyen, csak enyhíteni tudom az érzést.
- Mindig is ő lesz az első igaz?
- Igen - bólintottam - Az első és igaz szerelem árnyékát nem tudja semmi fedni.
- És ha én megpróbálnám? - kérdezte, meglepően néztem rá
Hirtelen egy autó fékezett, és Mia rohant ki belőle:
- Most pedig végighallgatsz, akkor is ha földrengés lesz - mondta ellentmondást nem tűrően.
- Hallgatlak - mondtam
- Sebastian, nálunk van, beteg, magas láza van és össze van törve, mert szeret. Nagyon szeret, és mindent bán.
- Látta már orvos? - kérdeztem
- Igen, felírt pár gyógyszert.
- Rendbe fog jönni, erős és ott van a bajnokság.
- Nem is jössz el hozzá?
- Barby már velem van, semmi köze ahhoz a világbajnok majomhoz - fakadt ki Dave, én rá kaptam a tekintetem és elég furcsán néztem rá.
- Neked kuss! - parancsolt Kimi
- Szóval így állunk? - kérdezte szomorúan Mia
- Igen, akár tetszik akár nem - válaszolt helyettem Dave
- Akkor már nincs mit mondani - ment vissza az autóba Mia.
Kiabáltam utána, de már nem hallott meg. Mérgesen néztem Davere, és magyarázatot követeltem:
- Mégis mi volt ez? - kérdeztem dühösen
- Csak megakartalak óvni attól a pasastól.
- De beteg, a francba is.
- Van orvos, és majd meggyógyul,de te szenvedni akarsz?
- Nem, de...
- Akkor biz bennem, így lesz a legjobb.
Nem igazán voltam kibékülve ezzel, de beleegyeztem. Nem akartam tovább Seb miatt szenvedni. Úgy döntöttünk, visszamegyünk a hotelbe. Nem tudtam aludni, egész végig Seb járt a fejemben.
Kimentem a tengerpartra és kifeküdtem a homokba. Egyszer egy szőke férfit láttam magam mellett:
- Hülye vagy - mondta
- Te sem vagy jobb - jelentettem ki
- De téged szeretnek - vágta rá - Ne légy olyan, mint én.
- Hát nem én nem piálok
- Ez övön aluli volt - nevetett
- Mit keresel itt? - kérdeztem
- Ismerlek.
- Remek, most félnem kéne? - forgattam meg játékosan a szemeim.
- Szeret téged.
- Nem most kellene gondolkodnia.
- Beteg lett.
- De már jobban van.
-Nincs jobban.
- Kimi, ne kezd - harsogtam rá, mire hirtelen megcsörrent.
Felvette, majd kis beszélgetés után a fülemhez tette.
- Kimi - szólt az illető - nem bírom, vissza kell kapnom. Mióta tudom, hogy azzal a kattintgató majommal van, végem. - Hallottam, hogy Seb sír a vonal végén, valamint Mia hangját is, hogy  nagyon felment a láza.
Megdöbbenve hallgattam, mikor Kimi letette a telefont.
- Még mindig úgy érzed, hogy jól van?
Ránéztem a Jégemberre, majd összeszedtem a cuccaim és Rómába mentem.
Amikor odaérkeztem, csak Mia volt fent.
- Reménykedtem, hogy te vagy az - mondta, amikor kinyitotta az ajtót
- Sebnek egy szót se, hogy itt voltam
- Nem maradsz?
- Nem
Felrohantam hozzá, szegény rázkódott a láztól, de aludt. Egy vizes ruhát tettem a fejére, és egész este ott feküdtem mellette.  Mikor már kissé lement a láza, felkeltem és elindultam.
- Biztos elmész? - kérdezte Mia, már Fernando is mellette volt
- Igen, ne említsétek neki, hogy itt voltam
Bólintottak, én pedig kisétáltam az ajtón....

104. rész

*Barby*

Teljesen nyugodtnak éreztem magam. Amikor felkeltem, nem voltam feszült, mintha egy új dimenzióba léptem volna. Tényleg jó ötlet volt ez a kirándulás. Kopogást hallottam, felvettem a köntösöm és kinyitottam.
- Szia szép hölgy, hogy aludtál? - jött be Dave
- Nyugodtan - mosolyogtam, olyan rég voltam ilyen nyugodt.
- Ennek örülök, menjünk reggelizni.
- Rendben, 10 perc és kész leszek.
Ő kiment, én pedig elkészültem. A reggeli jó hangulatban telt, sokat nevettünk.
- Mihez lenne kedved napközben? - kérdezte
- Semmi nagy dologhoz - nevettem.
- Tengerpart?
- Jó ötlet.
- Akkor ezt megbeszéltük.
Ismét a parton kötöttünk ki, és ismét elmondtam mit gondolok.
- Köszönöm - néztem rá - Rég voltam ilyen nyugodt, vagy ha jobban belegondolok, talán soha sem. Mindig féltem a holnaptól, de most már nem félek. Harmonikusnak érzem az életem.
- Nagyon örülök, hogy segíthettem - mosolygott - és ha jól tudom, egy pilótának fontos a nyugalom.
- Igen, nagyon fontos - nevettem - ez most meg van.
- Mikor akarsz visszamenni?
- Úgy gondoltam, hogy már csak Japánba megyek, nem haza.
- Ez remek - csillantak fel a szemei - kértelek volna rá, de nem mertem.
- Látod, kérned sem kell - nevettem.
- Örülök, hogy ennyit nevetsz. A kollégáim azt mondták, hogy mindig morcos és hisztis voltál.
- Igen, ez igaz, de minden megváltozott - mosolyogtam.
- Ennek a változásnak köze van hozzám? - kérdezte
- Azt hiszem igen - mosolyogtam.
- Este egy különleges programra gondoltam - nevetett
- Már alig várom.
Sokáig sétáltunk a parton, majd elmentünk várost nézni, nem mintha, nem láttam volna még Monacót.

*Seb*
- Fernando, mondd csak Mia merre van?
- Bernievel, valamin dolgoznak - válaszolta
- Értem - bólintott.
Hirtelen megcsörrent a telefonom. Nagy dobbant a szívem, azt hittem Barby az, de a kijelzőn a Kimi név villogott.
- Hello Jégember - próbáltam mosolyogni.
- Hello öcskös, ne tagadd, tudom.
- Honnan? - lepődtem meg
- Hát őőő.. az újság tele van veletek.
- És honnan tudod, hogy igaz? - kérdeztem gyanakvóan
- Az most lényegtelen. Itt van, Davvel - jelentette ki, mikor is a háttérben egy erőteljes Kimi üvöltést hallottam egy nőtől.
- Ki van veled? - kérdeztem, a nő hangja nagyon ismerős volt
- Ááááá senki, csak a feleségem, tudod, szerinte illetlenség ezt közölni.
- De te elváltál - lettem egyre gyanakvóbb
- Tudom - terelt
- Szóval ott van - hajtottam le a fejem, pedig jól tudtam. - Mindennek vége.
- Dehogyis, ott a bajnokság, egy pont öcsi, ne most baltázd el.
- Kit érdekel az a cseszett bajnokság?! - keltem ki magamból - Nekem csak ő kell, ő számít !
- De miért mentetek szét? - kérdezte
- Az én hibám - jelent meg egy könnycsepp a szememben.
- Ja - csodálkozott Kimi - vagy úgy.
Majd hirtelen megszakadt a vonal....

*Barby*

Este volt már, épp készülődtem a titkos programhoz. Kiöltöztem, mivel ez a város tele van elegáns helyekkel, és fogalmam se volt, hova megyünk. Amikor lementem, Dave már várt, megnyugtatott, hogy ő is kiöltözött.
- Hova megyünk? - kérdeztem meg a kocsiban
- Jól van, most már elmondhatom - nevetett - A Casinoba, tudod itt jelenik meg Monaco krémje.
- Remek - húztam el egy picit a szám - semmi kedvem.
- Nyugi, van egy része, ahol nincs sok ember.
- Ez megnyugtat - nevettem.
Amikor beléptem, mindenhol öltönyös férfiak és estélyiben álló nők fogadtak. Kicsit feszélyezett a helyzet, de bele törődtem és követtem Davet, amikor egy kar elkapott.
- Hello - köszönt a Jégember
- Kimi? - néztem rá, Dave azonnal megfordult és mellém lépett
- A hölgy velem van - szólt a finnek
- Téged senki sem kérdezett - nézett rá
- Mit akarsz? - néztem finn barátomra.
- Majd én elmondom - jött elő Mia
- Mia?? - lepődtem meg - Te mit keresel itt?
- Ezt én is kérdezhetném - mondta bosszúsan. - Ne tudd meg hányszor hívtunk, és nem vetted fel, hogy lehetsz ilyen felelőtlen? - teremtett el
- Tudom, a mobilom otthon maradt, már rájöttem, de mi az a fontos dolog? - kérdeztem meg nyugodtan
- Sebastian... - kezdett bele, mire leintettem.
- Nem akarom tudni. Nem! Nem akarom, hogy még több fájdalmat okozzon, nem szenvedtem eleget? Nem tudod min mentem át, amikor te kómában voltál!
- De Barby.... - suttogta Mia
- Semmi de, kérlek érts meg - néztem rá könyörögve
- Most megyünk - lépett határozottan elő Dave
Sírva vitt ki a teremből.....

Barby ruhája:

102. rész

*Seb*

Tudtam, csak Mia segíthet rajtam. Nem foglalkoztam azzal, hogy nem érzem jól magam, egy cél lobogott a szemem előtt, visszakapni őt. Amikor megérkeztem, kiöntöttem a bánat, de Mia azonnal marasztal, miszerint magas lázam van. Nem érdekelt, akármi is lehetett, szeretem. Ledőltem a kanapéra és úgy vártam, míg a türelmem elfogyott és utánuk indultam. Hallottam, hogy beszélgetnek:
- Gyerünk Fer, próbáld újra. - harsogta Mia
- De nem veszi fel, már nem tudom mennyiszer hívtam.
- Próbáld, - parancsolt rá.
- Most na.. - hangzott Fernandotól - Thomas, Barby merre van? -
Hosszan beszéltek, de Fernando válaszaiból nem lehetett kideríteni, hogy mi is van. Mia is fürkészte kedvese tekintetét, ami semmit nem árult el. Amikor letette Mia szólt rá:
- Mondd már, mikor jön?
- Barby, nincs otthon. Elment, és a telefonját otthon hagyta.
- A fotóssal van igaz? - suttogta Mia
- Igen, Monacóban.
- Monacóban???? - háborodott fel Mia
- Sssssssss... halkabban, még Seb meghallja - szólt rá kedvesen Fer
- Szerinted hazajön még? Hogy tudjuk elérni?
- Thomas szerint, már csak Japánban találkozhatunk vele, elérni nem tudjuk a mobilja nélkül, a laptopja a gyárban van.
- Basszus Barby - hangzott Miától.
- Elvesztettem igaz? - néztem rájuk az ajtó mögül.
Nagyon meglepődtek, nem tudtak még szóhoz jutni sem. Értettem, hogy feltevésem igaz. Barby elment. Csak néztem magam elé, és rázkódtam a hidegtől. Mia hiába, erőlködött, hogy aludjak, minden rendben lesz, nem tudtam hinni neki. Fájt mindenem, de legjobban a szívem....

*Barby*

Miután Fer hazavitte Miát, Davvel ott maradtunk Szingapúrban.
- És most merre? - nézett rám - Van terved?
- Semmi - tártam szét a karom nevetve
- Nekem van, gyere - húzott az autó felé.
Beültünk és a reptérre mentünk. Dave jegyet vett, de nem árulta el hova. Egész úton próbáltam rávenni, hogy mondjon valamit, de hiába volt, még a gépét is elvette, hogy alkudni tudjak vele, de így se nyertem. Nagyon elfáradtam, elnyomott az álom.
- Ébresztő, itt vagyunk - keltegetett Dave
- Hol? - néztem körbe
- Hát itt - nevetett
- És hol az az itt?
- Majd meglátod. Amúgy úgy akartalak felébreszteni, hogy felhívlak telefonon, de apukád vette fel, szóval a mobilod otthon hagytad, neki elmondtam hol vagyok.
- Nem lepődöm meg, néha még a fejemet is elhagynám ha nem lenne a nyakamhoz nőve - nevettünk egyszerre.
Leszálltunk, a környék nagyon ismerős volt, szinte túl ismerős. Gondolkodtam, míg Dave fürkészte az arcom. Már este volt. A megvilágosodás egy szikraként érkezett az agyamban, most már pontosan tudtam hol vagyunk.
- Monaco, Monte Carlo - sóhajtottam fel
- Igen - nevetett - Úgy tudom a pilóták szeretik ezt a helyet.
- Ez igy is van, csak sok az emlék - néztem rá, könnyes szemekkel.
- Gondoltam, azért hoztalak épp ide, a problémát gyökerénél kell kezelni.
Bementünk egy hotelbe és szobát foglaltunk, természetesen külön. Ahogy lepakoltunk, a tenger felé vettük az irányt, igazán szép volt este. Leültünk a part mentén:
- Mondd csak, miért megy egy nő pilótának? - kérdezte
- Az én életem, korántsem volt egyszerű. 5 éves koromban édesanyám meghalt egy autóbalesetben. Apám elhagyott minket, és csak akkor kerültem vissza hozzá, de sohasem tudtam neki megbocsátani, míg ki nem derült az igazság. Mindig is érdekelt a száguldás, ez volt az a dolog, ami lenyugtatott, tinédzserként sem voltam könnyű eset, sőt. Egy szép napon a Red Bull felfigyelt rám, és most itt vagyok.
- Azt mondta, hogy kiderült az igazság, mi volt az?
- Anya szerelmes volt egy pilótába. A kapcsolatuk tönkre ment, de még szerették egymást, csak a családjuk miatt nem törtek ki, vagyis anya kitört volna, ha Alberto is. Alberto a Ferrari versenyzője volt, és nem mellesleg Mia apja.
- Azt a  - csodálkozott el - Szóval ezért mondta, hogy olyan, mintha a nővéred lenne.
- Igen. Anya és Alberto találkozni akartak utoljára. Apa elment, mert azt hitte, anya végre boldog lehet és nem akart zavarni. Alberto nem akarta a családját feltúrni, ami érthető, inkább szenvedett. Az utolsó találkozásukkor, Alberto gyorsan hajtott és balesetük lett. Anya már terhes volt velem, és épp, hogy életben maradtam. Alberto nagyon okolta magát, nem tudott magának megbocsátani, ahogy anya se neki. Alberto rendbe akarta hozni a feleségével a dolgokat, és Monzába akarta kivinni, amikor is balesetet szenvedtek és meghaltak. Rá 2 hónapra, anya is balesetet szenvedett.
- Wáó - hüledezett - körülötted folyik az élet.
- És te? te, mikor döntöttél, hogy fotós leszel?
- Az én életem nem ennyire bonyolult. Egyszer még a gimiben felkértek, hogy fotózzam az év végi bált, és nagyon megtetszett. A képek jól sikerültek, így ajánlottak, több iskolát is, én elfogadtam, majd az iskola elvégzése után nyitottam a stúdiót. Ennyire egyszerű. Mikor szerettél bele Vettelbe?
- Ausztráliába - dőltem hátra a homokon - akkor éreztem, hogy jobban szeretem, mint egy csapattársat. Nem mertem neki bevallani, mindenki elől titkoltam, és próbáltam elfojtani az érzést, de jött Mia, és összehozott minket. És te hogy állsz a nők terén?
- Most éppen sehogy, májusban szakítottam egy lánnyal, 3 évig voltunk együtt. Azóta a munkámnak élek.
- Azon gondolkodtam, hogy most elmondtam neked mindent, simán elmehetnél az egyik újsághoz és kitálalhatnád.
- Szerinted megtenném? - nézett rám
- Nem, furcsa mód bízom benned, csak azt nem tudom, hogy jól teszem-e.
- Tégy próbára - kacagott.
- Próbaidőn vagy - mutattam rá.
- Éjfél is elmúlt - mondta egykedvűen
- Még nem akarok bemenni, néztem az égre. Olyan nyugtató a tenger morajlása.
- Akkor még maradjunk - dőlt ő is hátra.....

100. rész

 Kedves olvasók!

Blogunkba, most következik a 100. rész. Nagyon örülünk, hogy idáig eljutottunk :) és nagyon köszönjük nektek, hogy olvastok minket. Nagyon örülnénk pár sornak a történetről, mit gondoltok, mennyire tetszik, vagy mit vártok, esetleg mi az amiben javulni kell :) Örülünk, hogy ennyien szavaztok az adott témánál :) Nem is húzom tovább a szót, jöjjön a 100. fejezet (Sebita)

*Barby*

Sebastian furán nézett ránk, láttam a szeme sarkából a nem tetszést. Dave még át is karolt, hogy és így nézett a német szemébe. Nevetve távoztunk a bokszból.
-Láttad az arcát? - nevetett Dave - mint aki citromot nyelt.
- Igen - mosolyogtam szolidan.
- Nem lehet, könnyű, hogy ő a csapattársad.
- Hidd el, nem az.
A kórházba értünk, Fernando már ott volt.Bemutattam Fernandonak Dave-t, de ő már ismerte. Eleinte nem volt róla túl jó véleménnyel, de a helyzet jobbá vált. Nagyon megijedtem, amikor nem találtam Miát a szobájába, ekkor mondta el Fernando, hogy az állapota romlott. Alig akartam elhinni, nem érdemli ezt egyikük sem. Bementünk hozzá, de sajnos nem tudtunk túl sok időt eltölteni ott, hiszen kezdődött a futam. A futamon Fernandoval csatázgattam, végül Alguersuari feltartása miatt megtudtam előzni, és elcsíptem a dobogót. Jens lett a második, és Seb az első. Sebnek nem lett meg a világbajnoki cím, csak egy pont választotta el tőle. Hidegen fogtuk kezet a dobogónál, a  közös fotónál is Tim állt közénk. A fotósok furán kezdtek nézni, de köztük megpillantottam Dave-t is, aki mosolygott. A kötelező körök után azonnal Miához rohantam. Ahogy beléptem, hatalmas meglepetés fogadott, magához tért, Fernando sírt a boldogságtól:
- Miiiiiiiaaaaaaa - öleltem meg azonnal, ölelésem erőteljesre sikeredett, amire ő csak nevetett. - Mióta? - kérdeztem Fert.
- Pont ebben a pillanatban - bólintott
- Oh, akkor én kimegyek, biztos sok mindent kell megbeszélnetek - mosolyogtam rájuk, boldog voltam.
Nem tévedtem, tényleg sokáig beszéltek, olyannyira, hogy egy órám volt a gép indulásáig. Szerencsére számítottam erre, a kórházba hoztam a cuccaimat.
- Most már mehetsz - mosolygott Fernando. Sokat javult az állapota, végre igazán tudott mosolyogni.
Beléptem Miához, aki szintén mosolygott. Jó volt őt újra látni.
- Nagyon ránk ijesztettél - ültem le mellé
- Hidd el, nem volt szándékos.
- Örülök, hogy végre köztünk vagy - öleltem meg.
- Fernando elmesélt mindent - nézett rám szúrós tekintettel.- Ki az a Dave?
- Egy fotós barát - mosolyogtam
- Biztos, hogy ezt akarjátok? - kérdezte
- Nincs más választásom, ezt az utat engedte nekem
- Később megfogjátok bánni.
- Nem akarok erről beszélni, most boldog vagyok, hogy itt vagy - nevettem, amire ő is nevetett.
Hirtelen Sebastian lépett be, ő is örült Miának. Felpattantam, majd az ajtó felé mentem.
- Mia, nekem hamarosan indul a gépem, mennem kell, de ha hazavisznek, azonnal telefonálj, itt akarok lenni. Tölts sok időt Ferrel, ráfér - nevettem.
- Szia Barby, légy jó - nevetett ő is.
Mosolyogva mentem ki, Fernando pedig aludt az egyik széken. A bőröndje már neki is ott volt, így előkersetem egy kabátot és ráterítettem, nem kell, hogy most ő kerüljön kórházba megfázás miatt. Lassan baktattam ki a reptérre, amire kiértem, épp a beszállást kezdték meg. A repülőn előkerestem az IPhone-t és zenét hallgattam, majd lassan elnyomott az álom. Már csak Frankfurtban ébredtem fel, haza érkeztem. Apa jött ki elém a reptérre, bepakolta a cuccaim a BMW-be és mentünk is haza.
- Anyádéknál is így kezdődött - kezdett bele apa
- Jaj ne, ne kérlek - néztem rá
- De kislányom, de. Nem engedem, hogy ugyanazt elkövesd mint ő. Még amikor élt, megesketett, hogy ne hagyjam, hát nem hagyom.
- Megismertem valakit - néztem rá
- És így folytatódott - folytatta apa
- De akkor jöttél a képbe te, nem igaz?
- De, csak rossz volt édesanyádat úgy látni. Azt mutatta, hogy boldog, de sokat sírt. Este, amikor azt hitte, hogy alszom, gyakran felkelt és sírt. Megbántak mindketten mindent, és elszalasztották a boldogságot. Én nem azt mondom, hogy neked Sebastian a nagy ő, de ha úgy érzed szereted, ne engedd el.
- Nem engedett más választás, így akar megleckéztetni, de nem vagyok vevő a játékára. Mia balesete ráébresztett, hogy az éltünk rövid.
- És ki az az új tényező?
- Davenek hívjak, fotós és angol.
- Értem, ha ő jobb.
- Nem mondtam, hogy jobb, nincs köztünk semmi, és nem is akarom, hogy legyen.
Apa, csak bólintott, nem szóltunk egymáshoz az út alatt a későbbiekben. Néztem a tájat, amit kiskoromban sokszor láttam. Most jöttem rá, hogy büszke vagyok arra, hogy német is vagyok.
Jó volt újra a régi szobámba menni, minden olyan nyugtató volt. Megnézegettem a régi fényképeket, ahol még anya is ott volt. Sokan mondják, hogy hasonlítok rá, remélem igazuk van. Több nap is eltelt, de nem volt kedvem a gyárba menni, csak telefonon beszéltünk. Szerdán viszont egy ismeretlen szám hívott:
- Barbara Meire - szóltam bele
- Barby, Dave vagyok
- Szia Dave, de te honnan tudod a számom.
- Vannak kapcsolataim - nevetett
- Remek - nevettem fel gúnyosan.
- Azért hívtalak, hogy még Szingapúrban említettem neked egy fotózást, és te arra igent mondtál. Áll még?
- őőőő Igen.
- Remek, akkor utazz ide, Londonba és megcsináljuk.
- Most?? - hüledeztem
- Igen, miért mikor? - nevetett
- Rendben - nevettem én is, a déli géppel indulok.
- Remek, a reptéren várlak.
Bontottuk a vonalat. Felhívtam a Red Bullt, és engedélyt kértem a fotózásra. Egy órán belül megkaptam a választ, a főnökség engedélyezte. Gyorsan foglaltam le a repülőjegyet és szóltam apának.
- Apa, pár napra elmegyek - mondtam neki
- Miért érzem azt, hogy most ebben az az angol fotós van?
- Jól érzed.
- Menj, de vigyázz a fotósokkal.
- Rendben.
Gondosan összepakoltam, és rohantam ki a reptérre. Folyton rohanok, országból országba. Ahogy ezen elgondolkodtam, hangosan felnevettem. Az út szerencsére nem volt hosszú. Dave már kint várt.
- Gyönyörű hölgy, erre tessék - nevetve mutatott autójára.- Nem egy Ferrari, de célnak megfelel.
- Ha Ferrari lenne, akkor rossz embert fuvaroznál vele - nevettem én is.
Dave kocsija egy régi BMW volt.
- Szeretem a BMW-ket - mondtam neki az autóban ülve.
- Én is - nevetett.- Még egy közös pont.
- Te így számolod?
- Viccelsz, naptárt vezetek róla - kitört belőlem a nevetés.
Rég éreztem magam ilyen jól. Dave műtermébe érve, kellemes meglepetés fogadott, nagyon barátságos volt. Azonnal behívott, és megmutatta, hogy mit kell felvenni, addig ő beállította a gépet és a fényeket.
- Több háttér lesz, nem gond? - kérdezte üvöltve
- Nem - válaszoltam.
Ahogy felvettem a ruhát, sminkelni kezdtem. Dave már mögöttem volt:
- Hajad legyen kiengedve, vagy pár képnél lehet összefogva, ahogy érzed.
Bólintottam, pár perc múlva kezdődött is a fotózás. Rengeteg fénykép készült és rengeteget nevettünk, régen éreztem magam ilyen jól. Teljesen elfelejtettem mindet, ami eddig nyomasztott. A fotózás után Dave rendelt kaját, leültünk és beszélgettünk.
- Te és Vettel, szóval ti együtt vagytok? - kérdezett bele a közepébe
- Már nem - hajtottam le a fejem.
- Szóval azért sétáltál egyedül, akkor ott Szingapúrban?
- Igen.
- Mennyi az esély arra, hogy kibékültök?
- Nem sok, de miért kérdezősködsz?
- Csak tudni akartam, hogy egy ilyen szép lány, miért szomorú. Hívatok elő neked pár képet - mondta, majd elindult.
Megcsörrent a telefonom. Mia volt az.
- Szia, holnap engednek ki - mosolygott.
- Szia, ez remek, ott leszek - nevettem.
- Rendben, csak ennyit akartam, mert Fernando nem hagy békén.
- Minden percet veled akar tölteni - nevettem
- Valahogy úgy - nevetett ő is - Szia
- Szia
Bontottuk a vonalat. Dave ekkor jött ki.
- Nincs kedved velem jönni? - kérdeztem
- Hova? - nevetett
- Szingapúrba.
- Kiengedi a barátnőd? - kérdezte
- Igen - mosolyogtam
- Remek, elkészülnek a képek, és mehetünk, legalább meg tudod neki mutatni.
2 óra is beletelt, mire elkészültek  a képek és elindultunk Szingapúrba. Csütörtökre ott is voltunk. Sokat nevetgéltünk Davvel a repülőn.
Mikor leszálltunk, azonnal a kórház felé vettük az irányt. Amikor beléptünk, Mia már izgatott, volt.
- Mia, ő itt Dave - mutattam be neki a srácot.
- Helló - köszöntek együtt.
- Fernando, lement valamiért, mindjárt jön, üljetek le.
Odaültem Mia mellé és elővettem a képeket.
- Nézd, Dave készítette - mutogattam neki
Ekkor lépett be Sebastian......

Barby fotói :

 

98. rész

*Barby*

Amikor beléptem Mia szobájába, Fernandot találtam ott sírva:
- Történt valami? - kérdeztem meg aggódva
- Felment a láza, és nem akar lemenni.
- Basszus - ijedtem meg
Ekkor lépett be Sebastian is.
- Szia Fernando, hogy van? - nézett Mia felé, mintha engem észre se vett volna
- Felment a láza - válaszolt Fernando meglepődve
- Nekem mennem kell - néztem a spanyolra.
- De Barby nincs....- intettem neki, hogy ne mondja, el, hogy nincs hol aludnom
Értette a célzást, és csöndbe maradt. Odamentem Miához, és megfogtam a kezét - Harcolj - suttogtam neki, azzal kisétáltam. Fogalmam sem volt, hogy hova megyek, csak céltalanul bolyongtam Szingapúr utcáin. A csapat, úgy tudta, hogy Miánál vagyok, ezért elengedtek. Egyre csak a sötét utcákat jártam, és gondolkodtam. Nem volt kedvem semmihez, és aggasztott Mia állapota is. Fernando mindent megakadott volna, hogy jobban legyen. Ez az igazi szerelem, milyen szép is, hogy ennyire szereti. Milyen furcsa az élet, anya azért küzdött, hogy azt az életet, amit ő élt át nekem, ne kelljen. Nem sikerült neki, hasonló cipőben vagyok, mint ő. Valahol olvastam, hogy a gyerekek a szüleik sorsát folytatják, ha valamit nekik nem sikerül teljesíteni  akkor a gyerekekre hárul át. Most kezdtem el hinni ebben, és átéreztem, mindazt amit anya érzett. Ahogy feleszméltem a gondolataimból, rájöttem, hogy nem tudom merre vagyok. Egy órám volt vissza, hogy eljussak a bokszba, de merre menjek? Ahogy siettem, beleütköztem valakibe.
- Elnézést - szólítottam meg
- Semmi baj hölgyem. Segíthetek?
- Azt megköszönném, véletlenül nem tudja, merre van a Forma 1-es pálya?
- De igen, éppen odatartok, jöjjön velem.
- Köszönöm. - mosolyogtam rá
- Annyira ismerős nekem - mosolygott ő is, itt zavarba jöttem.
- Az meglehet - válaszoltam.
- Rajongó?
- Nem, ott dolgozom.
- Én is, fotós vagyok, nem szokásom sportot fotózni, de az egyik kollégám megkért rá, hogy helyettesítsem. Milyen neveletlen vagyok, a nevem Dave, Dave Milton.
- Én Barbara vagyok, de szerintem tegeződjünk - mosolyogtam rá. - Nem látszol helyinek.
- Nem, nem itt lakom - nevetett- Angol vagyok, és Londonban élek, ott van a stúdióm.
- Remekül hangzik - mosolyogtam.
- De te még mindig nem mondta el, hogy mit dolgozol - nevetett
- Hidd el, előbb megtudod mint gondolnád.
- Egy ilyen szép hölgy itt bolyong, annak az lehet az oka, hogy összetörték a szívet - lehajtottam a fejem - Tehát eltaláltam - folytatta - Az a pasi nem komplett, ha enged elmenni.
- Nem vagyok egy főnyeremény, hidd el.
- Hát ezt kétlem.
- Pedig - nevettem
- Barby, eljönnél egy fotózásomra, lehetnél a modellem.
- Én??? - lepődtem meg
- Igen te, kitaláltam egy új projektet, és modelleket keresek, te vagy eddig a legmegfelelőbb.
- Tudod mit Dave, miért is ne? Benne vagyok - mosolyogtam.
- Hogy állsz a fehér színnel? - nevettet
- Jól - nevettem
- Remek, erre épül az egész.
- Ezt megbeszéltük - nevettünk össze
- Nézd csak, az már a pálya.
Megörültem, és elővettem a beléptetőmet, ahogy Dave is. Hirtelen rengeteg fotós jött körénk, Dave meglepődött. Christian rohant hozzám:
- Barby, basszus hol a francba voltál?? Nagyon aggódtunk - Dave szeme kikerekedett.
- Barbara, Barbara Meier! - mondta meglepetten, én bólintottam
- Mi lesz már, tapsoljak, irány öltözni, mindjárt megbeszélés. - parancsolt Christian
- Megbeszélés után ugorj be a Home-ba - szóltam oda Davenek, aki csak bólintani bírt, amin jót kacagtam.
A megbeszélés uncsi és unalmas volt, de jól tűrtem. Most csak a mi részlegünk szenvedett ott. Ahogy kiléptem, Rocky állított meg:
- Láttad a híreket?
- Nem.
- Azt rebesgetik, hogy összejöttél valakivel, valami fotóssal. Igaz?
- Nem, csak visszakísért, mert eltévedtem.
- Hát, ezt nekik kell elmagyarázni - nevetett Rocky
Visszatértem a Homeba, ahol Dave, már várt.
- Álmaimban sem gondoltam volna, hogy te vagy Barbara Meier. Sokat hallottam rólad - fogadott így.
- Sok rosszat gondolom.
- Nem éppen - nevetett - Meggyötört vagy, igazak a pletykák.
- Milyen pletykák? - húztam össze a szemöldököm.
- Amik azt mondják, hogy meggyötört vagy.
- Nem csodálom, a legjobb barátnőm itt fekszik komában és semmit sem javul az állapota, és...
- És?
- Mindegy, hagyjuk.
- Ahogy gondolod. Nincs kedved eljönni valahova?
- De, remek ötlet, de előbb beugranék Miához, velem tartasz.
- Örömmel.
Épp nevetve indultunk el, amikor Seb jött velünk szemben, csak állt és nézett ránk.....

 

                                                                         (Dave)

96. rész

*Barby*

A szabadedzések után, úgy éreztem be kell mennem Miához. Nem sikerültek rosszul az edzések, minden a terv szerint ment. Egy kis nyugalomra vágytam, ezért is mentem hozzá. Úgy gondoltam, ha beszélek hozzá azt hallja, és nem érzi magát magányosnak. Amikor odaértem, nem volt még nála senki, én voltam az első. Leültem egy székre az ágya mellett és mesélni kezdtem:
- Szia Mia. Képzeld, jól sikerültek az edzések, jó esélyeink vannak. Fernandonak is jól mentek a dolgai. Szeretnénk, ha végre felébrednél és itt lennél velünk. Fernando nagyon szenved, rossz igy látni, és ezen az állapoton csak te segíthetsz. Képzeld arra az elhatározásra jutottam, hogy hazaköltözöm, Németországba. Eladom a Keynes-i lakást is, jó lesz most a hazai környezet. Régen beszéltem németül, talán már el is szoktam tőle. Apa is örülne, ha otthon lennék. Mindenkinek jó lesz így - éreztem, hogy egy könnycsepp gördül le az arcomon, a táskámhoz fordultam egy zsepiért. Fernando ott állt az ajtóban. - Gyere csak be.
- Nem akarok zavarni - mosolyodott el
- Nem zavarsz - mosolyogtam én is
Leült egy székre, majd Miáz nézte. Tudtam, hogy most ki kell mennem, hogy megbeszéljék, a dolgokat, vagyis, hogy Fernando elmondja. Míg a folyosón ültem, felhívtam apát.
- Szia apa - szóltam bele németül
- Szia kicsim - szólt bele vidáman - rég hallottam a hangod, hogy vagy?
- Jól - hadartam el - Mondani szeretnék valamit
- Hallgatlak
- Hazaköltözöm
- Ez remek - örvendezett - Sebbel vesztek egy házat itt?
- Nem apa, egyedül megyek haza.
- Mióta vesztetek össze?
- Lassan egy hete.
- Barby, ha úgy érzed, hazajössz, én várlak.
- Köszönöm - suttogtam a könnyeimet nyelve.
- Nincs mit.
Azzal bontottuk a vonalat. Közben Fernando intett, hogy most már bemehetek. Leültem a kanapéra, lassan világosodott.
- Aludnod kellene - bökött az ablak felé Fer
- Nincs hol - néztem én is az ablak felé
- Hogy hogy? - lepődött meg
- Sebastiannal egy szobánk van, és a hotelünkbe nincs több szabad szoba, tehát nincs hol aludnom.
- De kedden hol aludtál?
- Az egyik mérnököm irodájában.
- És ő ezt engedi?
- Nem tudom, hogy egyáltalán tud-e róla, érdekli-e.
- Itt aludhatsz - mosolygott
- Köszönöm.
Fernando szerzett egy takarót, még én elnyúltam a kanapén. Ő egész végig ott gubbasztott, amikor felébredtem, még akkor is ott volt.
- Köszönöm - mondtam ismét
- Nincs mit - mosolygott.
Délután volt, lassan kezdődik a harmadik edzés, és este az időmérő. Nagyon furcsa ez a fordított sorrend, de ha az ember nagyon akar, hozzá tud szokni. Kimentem ismét a pályára.
- Nem sokat aludtál - jött velem szembe Ciaron
- Nem tudtam többet.
- Gyere, együnk valamit.
A büfé felé vettük az irányt, leültünk. Nem nagyon tudtam enni. Sebastian belépett. Körbenézett, mindenkinek köszönt kivéve nekem. Nagyon fájt a dolog. Próbáltam nem mutatni, de nem nagyon sikerült. Nyeltem egy nagyot és tovább néztem az ételt.
- Barby, te szenvedsz - szólt hozzám Ciaron - Barby, Barby, BARBY!!!!
szólongatott mérnököm, míg én egyre csak a tányért néztem....

94. rész

*Barby*

Sebastian toppant be és hívott ki. Fernando persze azonnal kizavart, hogy beszélgessünk. Féltem ettől a beszélgetéstől, elég feldúlt volt még mindig. Amikor kimentünk, papír kötegeket vett elő:
- Ezeket Ciaron küldi, megkért, hogy hozzam be - válaszolta egykedvűen
- Köszönöm - majd lapozgatni kezdtem - Belenéztél?
- Nem, ez a ti ügyetek. Mia hogy van?
- Az állapota változatlan.
- Ha valami változás lesz, szólj Fernandonak, hogy hívjon fel.
- Rendben.
Azzal kisétált a kórházból, épp úgy ahogy jött. Visszamentem Fernandohoz. Láttam a szemében az érdeklődést, nem tudta palástolni, hogy kíváncsi a beszélgetésre. Leültem a kanapéra, és olvasni kezdtem. Fernando nem bírta tovább és rákérdezett:
- Mit beszéltetek?
- Semmit, csak a papírokat hozta, amit Ciaron küldött, és üzeni, ha változás van, hívd fel.
- Miért játsszátok ezt? Késő lesz Barby, bánni fogsz mindent.
- Ez a mese bonyolultabb, mint azt te gondolnád. Te és Mia egymásnak vagytok teremtve, minden jel erre utal, de én és a csapattársam, már más verzió.
- Csapattárs? - lepődött meg.
- Végtére is igen, ő a csapattársam, nem kellene, hogy több vagy kevesebb legyen. Együtt kell dolgoznunk, de ugyanakkor, meg kell tartanunk a kellő távolságot is.
- Hibát követsz el - kötötte az ebet a karóhoz.
- Ha hibázok, akkor majd tanulok belőle.
Értette a célzást, nem faggatott tovább, igy tudtam olvasni tovább a telemetriát és a taktikát, amíg Fernando aludt. Már elég későre járt, én csak tanulmányoztam, mire ő evett is egy keveset.
- Úgy dolgozol, mint egy gép - lepődött meg - Nem vagy fáradt?
- Nem, ez nálam természetes.
- Sosem láttalak így, el se tudtam volna képzelni.
- Még jó, hogy nem láttál, mert akkor az azt jelentené, hogy kémkedsz utánunk - mosolyogtam el, majd ő is mosolyogni kezdett - Én mindig ennyit dolgoztam, csak ezt a kívülállók nem láthatták.
- Tetszik az új éned, pózívit - mosolygott - Nem vagy az a morcos kislány.
- Mondhatni felnőttem. Átléptem, azt a nagy szakadékot, amiben álltam, és képes vagyok küzdeni.
- Jó ezt hallani. Menj csak nyugodtan, én bent maradok.
- Rendben, holnap találkozunk - búcsúztam el
Mielőtt elmentem volna, találtam egy kis kápolnát a kórházban, nem is gondoltam volna, hogy itt Szingapúrban ennyi hívő ember van. Bementem, körbenéztem. Nem vagyok egy hívő ember, de imádkozni kezdtem Miáért, végül anyukámat szólítottam meg.

Anya, ha hallasz, kérlek vigyázz Miára és kísérd vissza őt hozzánk. Nagy szükségünk van rá, nekem ő olyan, mint egy nővér, és itt van Fernando aki őrülten szereti. Ne hagyd, hogy még egy szerelmi történet tönkre menjen, az emberi meggondolatlanság miatt, segíts nekik, kérlek. Tudom, hogy figyelsz engem, ezért azt is tudom, hogy tudod, mennyire fontos ez nekem. Bízom benned, és tudom továbbá azt is, hogy nem kívánod senkinek azt a szenvedést, amit te is átéltél, ezért kérlek segíts nekik.

Reménykedve mentem ki, valahonnan éreztem, hogy anya segíteni fog. Csak azt szeretném, hogy ők bizonyítsák be, van szerelem a Forma 1-ben. A Hotelbe érve, Sebastiant láttam a hallba, nagyon beszélgetett egy férfival. Egy idegi emelte rám a pillantását, majd ismét az említett férfi felé fordult. Az az igazság, ha valaki megkérdezné, hol ment tönkre a kapcsolatunk, nem tudnám megmondani. Talán, már megfoganása percében halálra volt ítélve, sokan mondták, hogy nem lesz hosszú életű, igazuk lett. Azért csapattársak között, nem létezik szerelem, mert ha ki is bírják együtt, előbb vagy utóbb a munka iránti szenvedélyük megrontja a kapcsolatukat. Mi idáig nem jutottunk el. Seb vagy a mostani, vagy a következő futamon világbajnok lesz ismét. Az élete meg fog változni még jobban, és én a tökéletlen szerepemmel, nem illenék bele az életébe.  Ciaron szobájába vettem az irányt, ugyanis még a kórházban az észrevételeimet rögzítettem. Bekopogtam hozzá, álmosan nyitott ajtót:
- Barbara, te ilyenkor? - kérdezte meglepően
- Bocsánat Ciaron, hogy zavarlak, de jegyzeteltem, pár észrevételt, itt van, majd nézd át, további szép estét.
- Komoly a baj  - nézett rám - Nagyon szenvedsz belül.
- Jól vagyok - mosolyogtam rá.
- Ne csapd be magad, lehet, hogy a külvilágot becsaphatod, de magad ne.
- Semmi bajom, tényleg.
- Ahogy gondolod - rántotta meg a vállát, elvitte a papírokat, majd bement.
- Igaza van - hallottam meg Christian hangját a hátam mögött
- Tényleg jól vagyok.
- Nem igaz, már magadat is becsaptad. Mi volt ez a jelent Sebnél?
- Ne rám nézz, nem én tehetek róla.
- Valóban nem? Lehet, hogy Fernando húzta fel, de miért lett olyan ideges? Nem gondolkodtál még ezen?
- Nem, ez nem az én hatásköröm
- Diplomatikus vagy. Előkerült a német éned.
- Német én - ízlelgettem a szót - Nem is tudtam, hogy van ilyen bennem.
- Pedig mindig is ott volt, és most előjött.
- És ez jó vagy rossz?
- Attól függ honnan nézem, de ezt neked kell eldönteni.
Azzal elsétált. Felnőttem, úgy éreztem. Most a munka a fontos és az, hogy Mia jobban legyen...

92. rész

*Barby*

Nem tévedtem, tényleg Sebastian állt az ajtóban. Nem rég ment el, de máris itt volt. Csak figyelt, nem szólt semmit. Én sem szóltam semmit, csak ránéztem és kisétáltam a mosdóba. Úgy érzem, lassan el fogunk hidegülni egymástól. A szerelem még meg van, de túl sok az akadály, és a boldog perc irtó kevés. Sokszor bántjuk egymást, akaratlanul is, már kételkedem abban, hogy együtt legyünk, ugyanakkor szeretem, mindennél jobban. Felfrissítettem az arcom, majd kiültem. Ő is kiült mellém, nem szóltunk semmit. Ekkor érkezett meg Fernando is, és azonnal bement Miához. Mi egy darabig ültünk ott szótlanul. Milyen furcsa az élet, egy hete még vígan tervezgettük a jövőnket, most meg nincs mit mondanunk egymásnak. Nem bírtam tovább bementem én is Miához, ahol is hallottam Fer monológját. Nagyon meghatott. Sosem láttam, még férfit így szeretni.:
- Úristen Fernando - szipogtam - Sosem láttalak még így.
- Teljesen ki vagyok. - mondta szomorúan
- Elhiszem, nem láttam még férfit így szeretni, Mia és te megérdemlitek a boldogságot.
- Köszönjük  - erőltetett egy mosolyt - Szerinted hamar fel fog ébredni?
- Igen, biztos vagyok benne, szeret téged.
- Nagyon remélem, hogy igazad lesz - mosolyodott el.
Csörgött a telefonom, fel kellett vennem, Christian volt az.
- Remélem ma még ide tolod a formás hátsód - akadt ki főnököm
- Máris megyek.
- Oké, ki vagy te és hol van Barby? - lepődött meg
- Én vagyok én.
- Te nem szoktál csak úgy engedelmeskedni.
- Mától minden más lesz.
- Az komoly - lepődött még jobban - Tehát kenyérre kenhető cuki lány leszel?
- Ha az kell igen - mondtam határozottan
- De azért a régi énedből marad valami ugye?
- Igen, ha az adott szituáció azt kívánja.
- Rád se ismerek.
Azzal letettük én szóltam Fernandonak, hogy mennem kell. Kérdőn nézett rám és Sebastianra, de nem szólt semmit. Kisétáltam, majd a pályára vettem az irányt. A kapuban már Ciaron várt, és mondta a holnap programot:
- Oké, most zúdíthatod  a panaszokat - mondta
- Minden oké, értettem a feladatom.
- Téged elraboltak az ufók? - kérdezte Ciaron
- Nem, csak Mia balesete kapcsán rájöttem, hogy az életben nem zsörtölődhetek mindig.
- Oh, nagyon megrázott igaz?
- Igen.
Most először mondtam ki az érzéseimet, és csöppet sem éreztem magam gyengének tőle. Mintha egy mázsás kő esett volna le a szivemről. Boldogabban sétáltunk vissza mérnökömmel, mikor hirtelen Tommi elém állt:
- Barby, gyere gyorsan, Seb szétverte a szobáját!
- Hogy mit csinált?
- Jól hallottad teljesen begőzölt.
- Talán Fer mondott neki valamit - gondolkodtam hangosan.
Azzal felhívtam a spanyolt.
- Fer, mondtál valamit Sebastiannak?
- Csak az igazat, miért mit mondott?
- Semmit, szép lassan szétveri a Home-ot
- Az igen! - horkant fel
- Mia hogy van?
- Még nem ébredt fel.
- Ma este bent alszom
- Rendben.
Majd Tommira néztem.
- Nem tehetek semmit Tommi, itt az én hatásköröm véget ér.
A szőke finn döbbenten nézett rám. Én engedélyt kértem Christiantól, hogy a kórházban aludjak, ismét meglepődött és engedélyezte. Fernando ült bent a kórteremben.
- Hatalmast változtál - szólalt meg
- A baleset ráébresztett sok dologra.
- Ahogy engem is.
- Akkor megtanultuk a leckét.
- Meg - bólintott.
Majd beszélgetve néztük tovább Miát....

90. rész

*Barby*

Nem nagyon tudtam mit kezdeni magammal, még Ciaronnak sem volt kedve dolgozni, és az nagy szó. Csak ültem a csapat hadiszállásán és gondolkodtam. Megint mélyponton vagyunk Sebbel, de most Sebnek telt be a pohár. Nagyon is komolynak látszott és ha ő elhatároz valamit, akkor az úgy is lesz. Másnap, érkeztek meg a többiek, láttam, ahogy Seb bejött, de szó nélkül továbbment. Tommi furcsán nézett ránk. Christian nagyon sietve közeledett, majd odaordított Sebnek is.
- Figyeljetek, komoly dolog történt.
- Mi?
- Miát elütötte tegnap egy autó és kórházban van!!
- Hogy mi??!! - harsogtuk egyszerre.
Nagyon ideges voltam, nem tudtam elképzelni, hogy történhetett ez meg. Ha Fernando miatt van, én esküszöm úgy elirányítom, hogy többet szólni se fog. Azonnal rohantunk a kórházba. Pár óra múlva jött Fernando is, és értetlenül állt előttünk:
- Mi történt? - kérdeztem Fernandot, nem voltam már dühös, semmi, csak elkeseredett.
- Nem tudom, nem rég mondta Bernie, mert a többiek titkolták előttem.
- Miért jött el korábban? - kérdeztem, még mindig olyan hangnemben.
- Mert nem értette a viselkedésem, időt kért. De, te nem üvöltesz? - kérdezte - Nem engem hibáztatsz?
- Ha üvöltök, azzal nem oldok meg semmi, és nem a te hibád, hogy elütötte egy autó, és pont egy Ferrari, milyen érdekes az élet.
- De ha nem viselkedek így, ha nem engedem el, ha...
- Fernando, tudod jól, hogy a mi életünkbe, a ha-val kezdődő mondatoknak nincs értelme. Minden okkal történik, de most a legfontosabb, hogy Mia rendben legyen.
- Megrémítesz Barby - nézett rám
Egy orvos sétált felénk, Fernando azonnal letámadta.
- Önök rokonok? - kérdezte
- A kedvesem a hölgy - mondta az orvosnak - ők pedig a barátaink - mutatott rám és Sebre.
- Értem, más rokona nincs? - kérdezte
- Nincs - válaszoltam.
- Akkor maguknak mondom. A hölgy jobban van, de kómába esett és nem lehet tudni, hogy mikor ébred fel, de túl van az életveszélyen.
Ledöbbenten álltunk ott, az orvos továbbment. Mennyit változik az életünk, két nappal ezelőtt boldogan sétálgattunk, most meg... Mia kómában, Fer teljesen maga alatt és Seb... na igen Seb.
Leültem a földre és csak néztem magam elé. Több nővérke is próbált meggyőzni, hogy kelljek fel, mert megfázok, de nem érdekelt. Sebnek megszólalt a telefonja, mennie kellett, ahogyan nekem is. Utánam nézett, de látta, hogy nem mozdulok, így elment. Fernandonak odaköszönt. Még mindig csak néztem, nem tudtam volna megszólalni. A legjobb barátnőm ott bent fekszik, és én nem tudok semmit sem tenni, ez a legnyomasztóbb érzés, hogy szinte tétlen vagy, csak várni tudsz. A várás, viszont felemészt. Fernando jött oda hozzám:
- Menj, ebédelj és pihenj - nézett rám
- Nem megyek - válaszoltam, itt akarok maradni
- A csapatod mérges lesz.
- A tiéd még jobban. Én nem számítok, most Sebastianra koncentrálnak a vb miatt, szóval én itt lehetek, de te, nektek kell a pont.
- Nem hagyhatom itt - mondta könnyes szemmel.
- Én itt maradok - mondtam
Fernandonak is megcsörrent a telefonja, de kinyomta. Tudta, hogy mennie kell, de nem akart. Újra és újra csörgött, majd nagy nehezen elindult. Én maradtam csak. Az én futamom most úgyse számít. Az orvos, megengedte, hogy bemenjek. Leültem Mia ágya mellé, ahol gépek voltak és csövek jöttek ki a kezéből. Nagyon ijesztő látvány volt. Csak néztem míg végül sírni kezdtem.
- Nem akarom, hogy elmenj, és nem is teheted meg, hogy elmenj. Nagyon szeretünk itt. Nem tudom, most hol lehetsz, és hogy hallasz-e de tudom, hogy értesz. Lehet, hogy boldog vagy, mert talán most a szüleiddel lehetsz, de ne hagyd itt Fernandot, mindennél jobban szeret téged. Ha látnád, hogy magát okolja, megszakadna a szíved. Megkérem anyát, hogy vigyázzon rád, és hogy segítsen visszahozni téged, tudom ő segíteni fog. Nem hagyhatod el ezt a világot. Nem csak Fernando miatt, miattam is. Olyan vagy nekem mint egy nővér. Sosem volt senkim, senki olyan, aki megóvjon és tanácsod adjon. Ott volt apa, de ez nem ugyanaz. Te mindig is erősebb voltál, jobban bírtad az élet adta átkokat, és fel tudtál állni, de nézz meg engem. Kérlek, ne hagy itt minket, akik szeretnek téged és kelj fel.
A hozzá intézett szavaim után sírtam és sírtam. Az a kislány voltam aki régen, akinek nincs anyukája, és aki mindig sírva fakadt anyák napján. Újra az a megsebzett ember lettem mint anno. Halk neszre lettem figyelmes, elővettem a tükröm, hogy hátranézés nélkül lessem meg ki az... Sebastian állt az ajtóban.....

88. rész

*Barby*

Fernando ma reggel nagyon hülyén viselkedett, eléggé mutatta ezt a vezetési stílusa. Miután veszekedtem vele, Sebbel egy étterem felé vettük az irányt:
- Mit kérjek - kérdezte a németem
- Semmi helyit - nevettem rá
- Ha már itt vagyunk, akkor illene. - nevetett vissza
- Akkor hajrá bajnokom, nekem jó lesz egy kis európai íz is.
Seb rendelt is valami kimondhatatlan nevű ételt, bár amikor meglátta, hogy milyen kicsit elhúzta a száját. Talán mégsem volt olyan jó ötlet. Én persze nevettem rajta a jó meleg frankfurti levesem mellől. Épp a desszertem ettem volna, amikor Fernando rontott be:
- Nem láttátok Miát? - kérdezte idegesen
- Veled volt nem? - kérdeztem vissza
- Elment, és nem találom sehol.
- Miért ment el? - lepődött meg Seb
- Mennyiben fogadunk, hogy Alonso tapló volt? - néztem Sebre
- Nyertél Meier - nézett rám Fer
- Nem unod még ezt a viselkedést? - üvöltöttem rá, mindenki minket nézett.
Seb cselekedett, gyorsan fizetett majd kifelé terelt minket.
- Na itt vitázzatok, de ha rám hallgattok, akkor befogjátok, és te meg elmondod - mutatott Ferre - hogy merre felé ment.
Ledöbbentünk Seb határozottságán, általában hagyta, hogy veszekedjünk és jót röhögött az egészen, úgy látszik most megunta. Beült a volán mögé, Fer mellé és elindultak balra, Mia után. Sokáig körözgettünk, és semmit sem találtunk, a hangulat egyre feszültebb lett:
- Ez a te hibád Meier mert állandóan eszel.
- Én???
- Te!!
- Ne hogy már rám fogd, hogy tapló vagy! Nem azért ment el, hanem azért mert állandóan duzzogsz!
- Bagoly mondja...
- Igazán??
- Igazán. Te miért is dobtad Sebet? Na, miért?
- Közöd?
- Van, mert én láttam, hogy szomorú, és hogy alig bírja feldolgozni.
- És amikor te dobtad Miát? Na?
- Az más volt!
- A francokat volt más!
- BEFEJEZNÉTEK?!!! - üvöltött Seb, amire felkaptuk az orrunkat. - Nem hiszem el, hogy ezt kell hallgatnom egész végig. Mindenki hibás és kész, most keressük meg. Azt mondom, hogy menjünk vissza a szállodába, hátha ott lesz.
Teljesen le voltunk forrázva Ferrel, Seb sosem emelte igy fel a hangját. Mérgesen tekintett maga elé, tudtam, hogy nem tréfál. Visszamentünk, Fer bement a szobájukba, ott feküdt Mia fáradtan. Nagy kő esett le a szívünkről  Fernando kitessékelt minket, hogy most már átveszi, persze nem állhattam meg, hogy oda ne szóljak neki, amiért Seb megszorította a kezem. Távoztunk a szobánkba, Seb dühös arcot vágott:
- Sosem kiabáltál még így rám - néztem magam elé hosszú csönd után
- Itt volt már az ideje. - mondta egyhangúan
- Mondd, mi az? Ne kímélj!
- Elegem van! Állandóan veszekedtek, jó az elején még vicces volt, de ilyen komoly helyzetben sem tudjátok, hogy hol a határ. Csak csatáztok, és csatáztok, ami Miának és nekem rosszul esik. Nem tudom, lehet jobb lenne ha..
- Ha elmennék és tudnál gondolkodni igaz?- néztem rá
- Igen.
Nem szóltam többet, fogtam a bőröndömet és pakolni kezdtem. Seb meglepődött.
- Hova mész?
- Szingapúrba, úgy is azt mondta Christian, hogy 2 nap múlva menjünk. Van egy napod gondolkodni, vagy akár több is, de én addig dolgozom.
Seb még mindig csak nézett. A bőröndömet húzva sétáltam el Mia szobája előtt, ahol is láttam, hogy Fernandóval ölelkezik. Nem akartam őket megzavarni. Kiléptem az ajtón és a reptérre vettem az irányt...

***
Éjszaka érkeztem meg, elfoglaltam a szállást, és csak reggel mentem be. Mindenki köszöntött, ám Christian az irodájába cipelt:
- Egy nappal előbb itt vagy, ok, de Seb nincs itt, ez nem ok. Mi történt most?
- Rám kiabált, és idő kell neki.
- És te ide menekültél.
- Igen.
- Remélem ez a teljesítményeteken nem fog látszani.
- Profik vagyunk!
- Ezt már szeretem. Addig menj és beszélj Ciaronnal, a munka segít.
- Azért jöttem.
- Tudom - mosolygott - Seb meg.... majd meglátjuk.
- Igen, meglátjuk.
Azzal kisétáltam és felkerestem mérnökömet, hogy adjon valami munkát, vagy, hogy nézzük át az adatokat...

86. rész

*Barby*

Seb tárcsázásba kezdett volna, de nem volt térerő, én gúnyosan felnevettem.
- Srácok, F1-es pilóták vagyunk, ne hogy már egy kis defektet ártson nekünk - nevettem.
- Igaz - nevetett Seb is, - de...
- Mi de? - kérdeztem - Seb, hozd az emelőt, Fer, te a kereket, megcsináljuk
Mia csodálkozva nézett minket, hogy mi fog ebből kisülni, ő inkább a meleg autót választotta és onnan nézett minket. Fer hozta a kereket, míg Seb az emelőt. Seb felemelte a kocsit míg én levettem a kereket. Fernando felrakta, míg én gondosan becsavaroztam.
- Hát ez nem 4 mp, de jó - nevetett Seb
- Célnak megfelel - nevetett Fernando is
- Jók vagyunk, nem kell autómentő - csatlakoztam én is.
- Beszálltunk az autóba, Seb a volán mögé ült én mellé, Fer pedig Miához bújt. Alig haladtunk pár métert, Seb vészjóslóan nézett rám:
- Most mi van?
- Kifogyott az olaj.
- Ezt nem hiszem el - csaptam a homlokomra - Hogy a francba néztétek ti meg a kocsit?
- Akkor még minden rendben volt - mentegetőzött Fer
- És az nincs mi? - kérdezte Mia
- Nincs - vágta rá Seb
- Oké, térerő nulla, egy lélek sem jár erre, és sötét van, szóval itt kell aludnunk.
- Igen - bólintott Seb
- Pokrócok vannak a csomagtartóba - közölte Mia, Fer kipattant és behozta őket.
-Remek, a nyakunk ki fog törni - néztem szomorúan
- Gyere kicsim - húzott magához Seb. Leállította az autót egy eldugott helyen, majd bezártuk az ajtókat.
Sebbe bújtam szinte, az ölelése megnyugtatott. Fer már hangosan szuszogott, de hallottam, hogy Mia nem alszik:
- Barby, te tudsz aludni? - kérdezte Mia
- Nem - néztem rá - de ahogy látom a srácok igen
- Bevallom félek .
- Én is, idegen ország, nem beszéljük a nyelvet, nem szerencsés helyzet.
- Hát nem az.- Fer milyen hangosan szuszog - nevetett halkan
- Igen - nevettem én is
- Seb teljesen átölel, szinte véd - nevetett
- Igen, ahogy téged Fer. Bevallom én szívesebben mentem volna keresni segítséget
- Az túl veszélyes ilyenkor.
- Nem vagyok oda az erdőkért
- Hát én sem.
Ekkor hirtelen zajt hallottunk:
- Mi ez? - kérdezte Mia
- Fogalmam sincs
Egy árnyék közeledett, ami megrémisztett minket. Hallottuk, hogy ropognak a gallyak, a fiúk viszont nem ébredtek fel. Egy sötét alakot véltünk felfedezni, már ekkor nagyon féltem, amit Seb is érezhetett, mert felébredt. Körbenézett, mire ő is látta az alakot. Azonnal rám nézett, majd felkapott valamit, hogy megtudjon védeni, ha arról lenne szó. Az illető rángatni kezdet az ajtót, mire kinyitottam, jöjjön aminek jönnie kell alapon. Mia kérte, hogy ne, de akkor már késő volt. Egy ismerős arcot láttam magam előtt:
- Ti mit kerestek itt?
- Christian!!! - tátottam el szám megkönnyebbülten.- Most az egyszer imádom, hogy követsz minket.
- Hát rászolgáltatok, de mit kerestek itt?
- Kifogyott az olaj - nevetett Seb
- A frászt hoztad ránk - mérgelődött Fer
- Igazán nem akartam, gondoltam benézek, amúgy van nálam olaj.
- Megmentő - nevettem főnökömre
- Inkább úgy érzem magam mint egy anyuka, akinek szemmel kell tartani a gyerekeit - erre mindannyian nevettünk.
- Ahogy gondolod.
- Mikor mentek Szingapúrba? - kérdezte
- 2 nap múlva - vágtuk rá
- Rendben.
Azzal a fiúk hozták az olajat és beleöntötték a kocsiba. Seb elvezetett egy közeli motelhez, majd mindenki kivett egy szobát. Fáradtan huppantam le az ágyra. Seb fölém hajolt és suttogni kezdett:
- Gyönyörű vagy - mormolta a fülembe
Majd lassan a pólómtól szabadított meg...

84. rész

*Barby*

Mia és Seb veszekedett az ajtó előtt, de nem tudtam reagálni rá, mert elnyomott az álom. Csak éreztem, hogy átölel Seb, én közelebb húzódtam hozzá. Reggel amikor kinyitottam a szemem, aggódó tekintetével találtam szembe magam.
- Mi a baj? - kérdeztem
- Sajnálom - sóhajtott egyet. - Tegnap későn értem haza, és nem is volt időm rád, szeretlek és hidd el, bánom. Még Miával is összekaptam
- Ajj Seb, mégis min?
- Miának igaza volt, magadra hagytalak.
- Nem haragszom, tudom milyenek ez a szponzor rendezvények, bár ahogy látom nem sokat aludtál - nevettem el magam az álmos szemein.
- Hát nem - húzta el a száját - Mia és Fer elég hangosan akciózott
- Én nem hallottam - nevettem hangosan
- Túl jól tudsz aludni, ami meglepő
- Melletted mindig nyugodtan alszom - csókoltam meg
- Helyes válasz - nevetett fel
Nagy nehezen felöltöztünk, bár Sebet sokáig kellett kiimádkozni az ágyból. Lassan az étkezőbe is lejutottunk. Reggeli közben, Seb mesélte, hogy mi volt a rendezvénye. Olyan átéléssel tud mesélni, hogy az valami hihetetlen. jókat derültem rajta. Megérkezett Mia is, aki elég fáradtnak tűnt, bár ha Seb nem tudott aludni, elég nagy akcióban lehettek. Seb szóvá is tette, amin csak nevettem. Rendelt reggelit és visszament Ferhez, addig mi kitaláltuk, hova is menjünk:
- És mit csináljunk ma? kérdezte Seb
- Nem tudom, ötlet?
- Menjünk Suzukába.
- Nem hiszem, hogy annak Mia örülne
- Fuji Speedway?
- Vettel!
- Jó, jó - majd hirtelen felcsillant a szeme - Megvan!
- És pedig?
- Tudod kicsim, most van a cseresznyefa virágzás, nézzük meg.
- Remek!
Azzal kézen fogva sétáltunk át Miáékhoz. Seb előadta a tervet. Mia imádta az ötletet, Fer kevésbé.
- Most komolyan megnézzük?? - hitetlenkedett - Még Meier is belement?
- Kibírod - pirítottam rá - Mia kedvéért!
- Érte mindent - mondta határozottan.
- Na látod.
- És te?
- Nem lehet olyan rossz - rándítottam meg a vállam, mire ő furán nézett. - A nők szeretik az ilyesmit.
- Te nő vagy? - pukkadozott a nevetéstől
- Nem, jeti vagyok - forgattam meg a szemeim
- Nem tudlak téged elképzelni valami romantikus cuki ruhába - nevetett
- Neked nem is kell, elképzel más, lehet ruha nélkül - nevettem meg, amire Fer ledöbbent. - 1:0 ide - nevettem
- Már megint veszekedtek? - kérdezte Seb
- Alonso szerint nem vagyok nő.
- Pedig ha te tudnád haver - csillant fel Seb szeme
- Mit kell tudni? - jött oda Mia
- Hogy Barby nő - nevetett Seb
- Miért mi lenne szegény?
- Fer mondta - nevettem én is
- Alonso!! - pirított rá Mia
- Most mi van? - kérdezte Fer
- Jaj, menjünk már - nevettem
- Mi van veled, érzelgős lettél? - kérdezte Fer
- Van szívem.
- Tényleg? - kérdezte Alonso
- Ha hiszed ha nem, még én is érzek valamit.
- Nagyon élvezem ezt a beszélgetést, de mi lenne, ha most RB csapatépítés lenne és Frau Meier velem sétálna tovább - nevetett Seb.
- Mit akartok még? Vezettek mindent, meg nyertek, elég lesz már!
Sebbel hatalmas nevetésben törtünk ki....

82. rész

*Barby*

A repülőn, Miával beszélgettem, és igaza volt, nem kellett volna csak magamra gondoltam. Seb ismét hozta a formáját és szórakoztatott minket, majd helyet cserélt Miával. Most mi aludtunk, míg a fiúk beszélgettek és zenét hallgattak. Egyszer csak Seb kiabálására ébredtünk:
- Japán, Japán ! - örült magának
- Vettel, csendben létezz!! - néztem rá mérgesen, és ahogy láttam Mia is felkelt
- Kicsim, megérkeztünk - nevetett hatalmasat
- Remek - húztam el a szám - Utálok repülni, de miért pont Japán, a következő futam Szingapúr?
- őőőőőőőőőő.... - maradt csöndbe Seb
- Milyen rendezvényed van itt?
- Infiniti - bökte ki
- Tehát, lefordítva,  az itt tartózkodásunk 89%-ban nem leszel jelen
- Igen - hajtotta le a fejét
- Remek
Leszálltunk a repülőről és bejelentkeztünk a szállodába. Seb lepakolt majd ment is, kicsit később Mia és Fer szólt, hogy elmennek ketten megnézni egy parkot. Egyedül maradtam, ezért elővettem egy könyvet és olvasni kezdtem. Tv nézéssel nem is próbálkoztam, értelmetlen lett volna, hiszen minden japánul ment. Elég érdekes volt a könyv, egy szerelmi történt volt, izgalmakkal. Már későre járt, mire a zuhanyzás mellett döntöttem, majd utána végig feküdtem az ágyon. Nem tudtam, hogy hol járhat Mia és Fer, vagy éppen Seb. Elkezdtem gondolkodni. Sebbel erős és stabil a kapcsolatunk, egyenlőre, Mia és Fer is jól megvan, egy remek kis négyes jött össze. A futamokon tényleg kell változtatnom a mentalitásomon, ha csak nem akarok úgy járni folyamatosan, mint Hamilton. Eléggé elgurult neki az utóbbi időben. Nehéz lesz átszokni az éjszakai körülményekre, de szeretnék jól szerepelni Szingapúrban. Nem sokat szoktunk Sebbel a vb-ről beszélni, de tudom, hogy neki ez fontos, és hogy csak azért nem beszél róla, hogy nekem ne okozzon fájdalmat. A sajtó eléggé szét szed amiatt, hogy nem tudom Sebbel tartani a lépést. De ha azt nézzük idén ki tudja? Ahogy igy elmélkedtem Mia jött be:
- Szia - ült le az ágyra
- Szia - mosolyogtam rá
- Nem vagy éhes? kérdezte
- Nem, most nem
- Nem tartasz velünk?
- Nem, menjetek csak
- Mia siess már, éhen halok - kiáltott fel Fer
- Most mennem kell -mondta, majd becsukta az ajtót.
Nagyon hiányzott Seb, már órák óta ott volt és tudtam, hogy ennek még korán sem lesz vége. Christian hívására lettem figyelmes:
- Hello - szólt bele
- Igen?
- Hol vagytok?
- Japánban .
- Minek? - kérdezte meglepődve
- Hát az Infiinit hülyesége miatt
- Ja, tényleg. Egyedül vagy?
- Most igen
- Az nem jó.
- Mert? - lepődtem most én meg
- Mert bezárkózol és depis leszel és odavágod
- Nem fogom, bizonyítani akarok
- Labilis vagy - jelentette ki
- Nem vagyok - jelentettem ki
- De az vagy!
- Miért is hívtál?
- Ezért
- Oké, más?
- Nincs
- Akkor szia - tettem le
Komolyan néha, Christian nagyon fel tud húzni. Az óra 22:25-öt mutatott, és már álmos voltam. Kifárasztott az út, könnyen aludtam el. Egyszer hangokra lettem figyelmes
- Ezért aztán érdemes volt eljönni, hogy magára hagyd - mondta Mia.....