100. rész

 Kedves olvasók!

Blogunkba, most következik a 100. rész. Nagyon örülünk, hogy idáig eljutottunk :) és nagyon köszönjük nektek, hogy olvastok minket. Nagyon örülnénk pár sornak a történetről, mit gondoltok, mennyire tetszik, vagy mit vártok, esetleg mi az amiben javulni kell :) Örülünk, hogy ennyien szavaztok az adott témánál :) Nem is húzom tovább a szót, jöjjön a 100. fejezet (Sebita)

*Barby*

Sebastian furán nézett ránk, láttam a szeme sarkából a nem tetszést. Dave még át is karolt, hogy és így nézett a német szemébe. Nevetve távoztunk a bokszból.
-Láttad az arcát? - nevetett Dave - mint aki citromot nyelt.
- Igen - mosolyogtam szolidan.
- Nem lehet, könnyű, hogy ő a csapattársad.
- Hidd el, nem az.
A kórházba értünk, Fernando már ott volt.Bemutattam Fernandonak Dave-t, de ő már ismerte. Eleinte nem volt róla túl jó véleménnyel, de a helyzet jobbá vált. Nagyon megijedtem, amikor nem találtam Miát a szobájába, ekkor mondta el Fernando, hogy az állapota romlott. Alig akartam elhinni, nem érdemli ezt egyikük sem. Bementünk hozzá, de sajnos nem tudtunk túl sok időt eltölteni ott, hiszen kezdődött a futam. A futamon Fernandoval csatázgattam, végül Alguersuari feltartása miatt megtudtam előzni, és elcsíptem a dobogót. Jens lett a második, és Seb az első. Sebnek nem lett meg a világbajnoki cím, csak egy pont választotta el tőle. Hidegen fogtuk kezet a dobogónál, a  közös fotónál is Tim állt közénk. A fotósok furán kezdtek nézni, de köztük megpillantottam Dave-t is, aki mosolygott. A kötelező körök után azonnal Miához rohantam. Ahogy beléptem, hatalmas meglepetés fogadott, magához tért, Fernando sírt a boldogságtól:
- Miiiiiiiaaaaaaa - öleltem meg azonnal, ölelésem erőteljesre sikeredett, amire ő csak nevetett. - Mióta? - kérdeztem Fert.
- Pont ebben a pillanatban - bólintott
- Oh, akkor én kimegyek, biztos sok mindent kell megbeszélnetek - mosolyogtam rájuk, boldog voltam.
Nem tévedtem, tényleg sokáig beszéltek, olyannyira, hogy egy órám volt a gép indulásáig. Szerencsére számítottam erre, a kórházba hoztam a cuccaimat.
- Most már mehetsz - mosolygott Fernando. Sokat javult az állapota, végre igazán tudott mosolyogni.
Beléptem Miához, aki szintén mosolygott. Jó volt őt újra látni.
- Nagyon ránk ijesztettél - ültem le mellé
- Hidd el, nem volt szándékos.
- Örülök, hogy végre köztünk vagy - öleltem meg.
- Fernando elmesélt mindent - nézett rám szúrós tekintettel.- Ki az a Dave?
- Egy fotós barát - mosolyogtam
- Biztos, hogy ezt akarjátok? - kérdezte
- Nincs más választásom, ezt az utat engedte nekem
- Később megfogjátok bánni.
- Nem akarok erről beszélni, most boldog vagyok, hogy itt vagy - nevettem, amire ő is nevetett.
Hirtelen Sebastian lépett be, ő is örült Miának. Felpattantam, majd az ajtó felé mentem.
- Mia, nekem hamarosan indul a gépem, mennem kell, de ha hazavisznek, azonnal telefonálj, itt akarok lenni. Tölts sok időt Ferrel, ráfér - nevettem.
- Szia Barby, légy jó - nevetett ő is.
Mosolyogva mentem ki, Fernando pedig aludt az egyik széken. A bőröndje már neki is ott volt, így előkersetem egy kabátot és ráterítettem, nem kell, hogy most ő kerüljön kórházba megfázás miatt. Lassan baktattam ki a reptérre, amire kiértem, épp a beszállást kezdték meg. A repülőn előkerestem az IPhone-t és zenét hallgattam, majd lassan elnyomott az álom. Már csak Frankfurtban ébredtem fel, haza érkeztem. Apa jött ki elém a reptérre, bepakolta a cuccaim a BMW-be és mentünk is haza.
- Anyádéknál is így kezdődött - kezdett bele apa
- Jaj ne, ne kérlek - néztem rá
- De kislányom, de. Nem engedem, hogy ugyanazt elkövesd mint ő. Még amikor élt, megesketett, hogy ne hagyjam, hát nem hagyom.
- Megismertem valakit - néztem rá
- És így folytatódott - folytatta apa
- De akkor jöttél a képbe te, nem igaz?
- De, csak rossz volt édesanyádat úgy látni. Azt mutatta, hogy boldog, de sokat sírt. Este, amikor azt hitte, hogy alszom, gyakran felkelt és sírt. Megbántak mindketten mindent, és elszalasztották a boldogságot. Én nem azt mondom, hogy neked Sebastian a nagy ő, de ha úgy érzed szereted, ne engedd el.
- Nem engedett más választás, így akar megleckéztetni, de nem vagyok vevő a játékára. Mia balesete ráébresztett, hogy az éltünk rövid.
- És ki az az új tényező?
- Davenek hívjak, fotós és angol.
- Értem, ha ő jobb.
- Nem mondtam, hogy jobb, nincs köztünk semmi, és nem is akarom, hogy legyen.
Apa, csak bólintott, nem szóltunk egymáshoz az út alatt a későbbiekben. Néztem a tájat, amit kiskoromban sokszor láttam. Most jöttem rá, hogy büszke vagyok arra, hogy német is vagyok.
Jó volt újra a régi szobámba menni, minden olyan nyugtató volt. Megnézegettem a régi fényképeket, ahol még anya is ott volt. Sokan mondják, hogy hasonlítok rá, remélem igazuk van. Több nap is eltelt, de nem volt kedvem a gyárba menni, csak telefonon beszéltünk. Szerdán viszont egy ismeretlen szám hívott:
- Barbara Meire - szóltam bele
- Barby, Dave vagyok
- Szia Dave, de te honnan tudod a számom.
- Vannak kapcsolataim - nevetett
- Remek - nevettem fel gúnyosan.
- Azért hívtalak, hogy még Szingapúrban említettem neked egy fotózást, és te arra igent mondtál. Áll még?
- őőőő Igen.
- Remek, akkor utazz ide, Londonba és megcsináljuk.
- Most?? - hüledeztem
- Igen, miért mikor? - nevetett
- Rendben - nevettem én is, a déli géppel indulok.
- Remek, a reptéren várlak.
Bontottuk a vonalat. Felhívtam a Red Bullt, és engedélyt kértem a fotózásra. Egy órán belül megkaptam a választ, a főnökség engedélyezte. Gyorsan foglaltam le a repülőjegyet és szóltam apának.
- Apa, pár napra elmegyek - mondtam neki
- Miért érzem azt, hogy most ebben az az angol fotós van?
- Jól érzed.
- Menj, de vigyázz a fotósokkal.
- Rendben.
Gondosan összepakoltam, és rohantam ki a reptérre. Folyton rohanok, országból országba. Ahogy ezen elgondolkodtam, hangosan felnevettem. Az út szerencsére nem volt hosszú. Dave már kint várt.
- Gyönyörű hölgy, erre tessék - nevetve mutatott autójára.- Nem egy Ferrari, de célnak megfelel.
- Ha Ferrari lenne, akkor rossz embert fuvaroznál vele - nevettem én is.
Dave kocsija egy régi BMW volt.
- Szeretem a BMW-ket - mondtam neki az autóban ülve.
- Én is - nevetett.- Még egy közös pont.
- Te így számolod?
- Viccelsz, naptárt vezetek róla - kitört belőlem a nevetés.
Rég éreztem magam ilyen jól. Dave műtermébe érve, kellemes meglepetés fogadott, nagyon barátságos volt. Azonnal behívott, és megmutatta, hogy mit kell felvenni, addig ő beállította a gépet és a fényeket.
- Több háttér lesz, nem gond? - kérdezte üvöltve
- Nem - válaszoltam.
Ahogy felvettem a ruhát, sminkelni kezdtem. Dave már mögöttem volt:
- Hajad legyen kiengedve, vagy pár képnél lehet összefogva, ahogy érzed.
Bólintottam, pár perc múlva kezdődött is a fotózás. Rengeteg fénykép készült és rengeteget nevettünk, régen éreztem magam ilyen jól. Teljesen elfelejtettem mindet, ami eddig nyomasztott. A fotózás után Dave rendelt kaját, leültünk és beszélgettünk.
- Te és Vettel, szóval ti együtt vagytok? - kérdezett bele a közepébe
- Már nem - hajtottam le a fejem.
- Szóval azért sétáltál egyedül, akkor ott Szingapúrban?
- Igen.
- Mennyi az esély arra, hogy kibékültök?
- Nem sok, de miért kérdezősködsz?
- Csak tudni akartam, hogy egy ilyen szép lány, miért szomorú. Hívatok elő neked pár képet - mondta, majd elindult.
Megcsörrent a telefonom. Mia volt az.
- Szia, holnap engednek ki - mosolygott.
- Szia, ez remek, ott leszek - nevettem.
- Rendben, csak ennyit akartam, mert Fernando nem hagy békén.
- Minden percet veled akar tölteni - nevettem
- Valahogy úgy - nevetett ő is - Szia
- Szia
Bontottuk a vonalat. Dave ekkor jött ki.
- Nincs kedved velem jönni? - kérdeztem
- Hova? - nevetett
- Szingapúrba.
- Kiengedi a barátnőd? - kérdezte
- Igen - mosolyogtam
- Remek, elkészülnek a képek, és mehetünk, legalább meg tudod neki mutatni.
2 óra is beletelt, mire elkészültek  a képek és elindultunk Szingapúrba. Csütörtökre ott is voltunk. Sokat nevetgéltünk Davvel a repülőn.
Mikor leszálltunk, azonnal a kórház felé vettük az irányt. Amikor beléptünk, Mia már izgatott, volt.
- Mia, ő itt Dave - mutattam be neki a srácot.
- Helló - köszöntek együtt.
- Fernando, lement valamiért, mindjárt jön, üljetek le.
Odaültem Mia mellé és elővettem a képeket.
- Nézd, Dave készítette - mutogattam neki
Ekkor lépett be Sebastian......

Barby fotói :