81. rész

* Mia *

Elég zaklatott voltam a temetőben töltött idő után, de próbáltam nem ráragasztani ezt Sebre és Barbyéknak sem akartam rossz kedvet. Amikor odaértünk Seb rögtön pakolni irányított minket, és azt kiabálta Japán, Japán. Őrült egy srác, Barby elmosolyodott. A reptérre taxival mentünk, én csak bámultam kifelé, nem szóltam senkihez, amit biztosan a többiek is észrevettek, mert elkezdtek suttogni mögöttem, de mikor rájuk néztem nagy hallgatás volt a válasz. Fer, adott egy puszit a homlokomra és megsimogatta a lábam. Én elfordultam és kinéztem az ablakon, bámultam a fényeket. Újra és újra lejátszódott bennem, ahogy állok a boxban, Barby pedig nem szólalt meg. Egy könnycseppet morzsoltam el, aztán eszembejutott amit anyukám mondott nekem mindig: " Ígérd meg kis hercegnőm, történjék bármi te mindig boldog leszel! " Amikor odaértünk a reptérre és felszálltunk a repülőn Barby mellett ültem. Nem szóltam hozzá, már egy ideje észrevettem, hogy néz. Nehéz volt megszólalnom, majd hátranéztem és láttam, hogy Seb és Fer alszanak, biztos nagyon kifáradtak. Akkor odasúgtam Barbynak:
- Ígérd meg, hogy többet nem csinálsz ilyet? - szorítottam meg a kezét. Ez amolyan ragaszkodó szorítás volt, jelezvén, hogy nem akarom elveszíteni őt.
- Mit? - kérdezte.
- Hogy nem szólsz bele a rádióba.
- Már te is? - nézett rám kérdően, kicsit mérgesen, majd szomorúan.
- Igen én is. És azt hiszem valamennyi ember közül talán nekem valamivel több jogom van hozzá. Azt hittem komoly bajod esett, éreztem ahogy a szívem összeszorul, ahogy a világ elsötétül és nem kívántam mást csak, hogy megszólalj, és csak a csend maradt. Amikor könnyek gyűltek a szemembe, iszonyatos fájdalom szúrt mellkason, és alig kaptam levegőt. El tudod ezt képzelni. Barby, és ha én ezt éreztem akkor mit érezhetett Seb? Vagy mi játszódhatott le az édesapádban? Nem akarlak bántani, én csak akarom, hogy tudd, már nem vagy egyedül. - Barby szeme is könnyes lett. - Semmi baj, ez így természetes, de ne félj, itt vagyunk, nem kell többé azt hinned, hogy egy magad vagy. 
- Köszönöm Mia. - ölelt meg.
- Ne köszönd.
- De igen.
- Nem kell, ez természetes, ez így van a barátokkal.
Ekkor egyszer csak Seb hajolt oda.
- Mi van a banánokkal? - ásított egyet.
Mindketten elnevettük magunkat, amire már Fernando is fel kelt.
- Na mi a téma fiatalok? - kérdezte.
- Na nézd már megszólalt a nagyöreg. - Seb.
- Hát én vagyok itt a legidősebb, már van 3 X-em. - nevetett.
- Sebaj abból, kettőt simán letagadhatsz. - Seb. - Egyébként meg valami banánról szólt a fáma.
- Nem banánokról te dilis, hanem barátokról. - Barby.
Mind a négyen nagy hahotázásban törtünk ki. Ekkor Seb felállt és odajött mellém.
- Missis Salvatore, ha megengedi van egy nagyon jó, csapatépítő ötletem. - Seb
- Igen? És mi lenne az? - közelebb hajolt majd megsúgta. Utána felálltam én is, Barby és Fer értetlenül nézett. Aztán Seb leült az én helyre én meg az övére.
- Kész! - Seb.
- Jajj, ez volt az a nagy ötlet? - Fer
- Na pszt Alonso, valld be hogy tetszik az ötlet. - Seb.
- Naná, hogy tetszik neki, nézz csak, hogy csillognak a szemei. - Barby
Fer nem volt hozzászokva az ilyenekhez, így láthatólag elpirult. Aztán a mellkasának dőltem és elaludtam. Már csak arra keltem fel:
- Japán, Japán! - Seb
...