76.rész

*Barby*

Alig hittem el Bernie szavait. Teljesen lesokkolt. Sosem gondoltam volna, hogy emiatt lett vége a nagy szerelemnek, tulajdonképpen miattam. Fájdalmat éreztem, hogy elrontottam anyám és Salvatore szerelmét. Most már értettem miért mondta mindig azt apa, hogy kísértem a sorsom. Sosem féltem a száguldástól, sőt mindig megnyugtatott. Rengeteg feszültség szabadult fel bennem, mire Bernie a végére ért a történetnek. Mia kiszaladt, én sírni kezdtem, először csak halkan, majd amikor Seb belépett, kijött belőlem minden. Nagyon szerettem Sebet, és nem akartam, hogy mi is így váljunk el. Értetlenül nézte a sírásom, és látta rajta, hogy nagyon fáj neki, hogy nem tud segíteni. Szorosa ölelt magához és kezdte simogatni a hátamat. Én teljesen a mellkasába bújtam, és a szívdobbanásai nyugtattak meg. Lassan sétáltunk ki, Mia a földön volt, Fer pedig mellette. Seb beterelt minket a mi Home-unkba, mert az közelebb volt. Hibásnak éreztem magam.
Miával elkezdtünk beszélgetni, és a végén egymást ölelve sírtunk, a fiúk ez alatt mehettek ki:
- Hol vannak? - kérdeztem keresve őket
- Megunták - nevetett fel egy kicsit Mia
- Lehet. Mia a múltat nem tudjuk megváltoztatni, a jelenben kell élnünk. Sajnálom, hogy felhoztam a témát, és hogy belerángattalak.
- Semmi baj - ölelt meg ismét - A titkok előbb-utóbb kiderülnek.
- Igen - mosolyogtam. - Nekem most mennem kell, Ciaron megöl, ha nem megyek
- Rendben
Azzal elsétáltam a bokszomba. Késtem, bár Ciaronnak ez fel sem tűnt. Ideje volt megbeszélnünk a taktikát. Nagyon unalmas volt, és semmi kedvem sem volt hozzá, de ami muszáj, az muszáj. Ciaron is látta rajtam, hogy  ez nem a megfelelőbb alkalom, így inkább hagyott és gyorsan elmagyarázott mindent. Már este volt, és Sebi azóta eltűnt. Gondoltam, hogy sántikál valamiben, csak azt nem, hogy miben. Nem jellemző rá, hogy csak úgy eltűnik. Amikor visszaértem a szállodába, reménykedtem, hogy ott lesz, de tévedtem. Nem volt ott. Aggódtam érte, de Tommi megnyugtatott, hogy nincs baja. Bevallom, nagy szükségem lett volna most rá, és ő éppen most nincs itt. Fáradtan dőltem be az ágyba és azonnal elaludtam.
Az este folyamán éreztem, hogy az ágy besüllyed egy kicsit, félálomban tudatosult bennem, hogy Seb is megérkezett. Valahogy visszaaludtam. Hajnalban, azonban rémálmom volt, szinte teljesen átéltem azt amit anya élhetett át, azonnal felugrottam. Sikeresen Sebet is felébresztettem, aki nem szólt semmit, csak magához ölelt szorosan, teljesen az ölébe fektetett és hallottam, hogy halkan dúdol, mint a kisbabáknak. Nyugtató volt a hangja, és gyorsan meg is nyugodtam, a karjaiban aludtam el.
Reggel nehezen keltünk, de muszáj volt. Ma van a futam. Zuhanyzás és öltözködés után Seb elém tárta kimaradozását:
- Tegnap Fernandoval kitaláltunk valamit - mosolygott
- Sejtettem, hogy sántikálsz valamiben - böktem neki oda
- Szeretlek Barbara - simított egyet az arcomon - Utálom, ha szomorú vagy, nem tudom elviselni, megszakad szívem.
- Szeretlek Sebasitan - csókoltam meg, amit persze az asztalnál Christian nem díjazott
- Menjetek szobára - morgott a főnök - vagyis inkább ne, mert akkor ki vezetne?
Hatalmas röhögés lett ebből. Seb pedig húzott ki a pályára.
- Barby siess, megakarjuk neked és Miának mutatni a tervünk
- Remek - vágtam egy erőltetett mosolyt
- Te tudod mi lesz ebből? - nézett rám Mia
- Sejtelmem sincs - vágtam kétségbeesett arcot...