57. rész

* Mia *

Fernando másnap is nagyon feszült volt, javasoltam neki, hogy menjen Oviedoba. Ott mindenki mellette van, én pedig hazamegyek Rómába. A munkámra hivatkoztam, de valójában egy kis gondolkodásra volt szükségem. Valahol félresiklott ez az egész történet és nem tudom, hogy hol. Bántott és át kellett gondolnom ezt az egészet. Ha nincs barátság a Forma1-ben, akkor szerelem vajon létezik? Akkor lett velem ilyen kedves mikor megtudta, egyedül vagyok. Vajon nem lehet, hogy csak sajnál? Fájó még csak ezekre is gondolni, mert én már kijelenthetem belé szerettem. Fer nem nagyon örült, annak hogy nem megyek vele Oviedoba, de elfogadta a döntésem és megértett engem.

***
Spa-ban elég hűvös volt az idő amikor megérkeztem. Remélem nem lesz eső a hétvégén mert már nekem van elegem abból. Nem beszéltem Ferrel, hogy mikor jövök, gondoltam majd megkeresem. A paddockban elsőként Horner jött velem szemben.
- Jó napot Horner úr! - köszöntem rá.
- Horner úr? Miért nem Christiannak szólítottál?
- Maga mondta. A Forma1ben nincs barátság. És ha most megbocsát de mennem kell.
- Csak nyugodtan Mia. - nézett rám értetlenül.
Amikor elmentem, éreztem, hogy még bámul én pedig a csapata felé vettem az irányt. Bementem Barbyhoz, de egyszerűen képtelen voltam hozzászólni. Csak néztem, ő pedig észre sem vett. Átmentem Sebhez.
- Sajnálok mindent. Az egész az én hibám. De igazad volt, mi nem vagyunk barátok. És ne aggódj mától tartom magam ehhez. - kezdtem.
- Mia.. én.. - Seb.
- Semmi baj. Feldolgoztam. Nem lett volna szabad hinni a szavaidban. Nem érdekel már, csalódtam ugyan, de majd csak lesz valahogy. Biztosan nem érdemeltem a ki a barátságod.
- De..
- Semmi de. - nyugodt voltam és kimért. Egy dologra kérlek. Ne rontsd el többet. Harcolj Barbyért, mert ti egymásnak vagytok teremtve. Na szia.
- Szia. - Seb hangja elcsukló volt, éreztem benne némi szomorúságot is. Biztosan képzelődöm. Hallottam ahogy nagy sebbel lobbal elindul valahova. Biztos Barbyhoz megy. Ezek után és a Ferrarihoz mentem. Belépve a motorhome-ba találkoztam Robbal. Rám mosolygott, olyan volt mint mindig.
- Szia Mia! De rég láttalak.
- Én is téged, sajnos, de most itt vagyunk, majd valamikor megihatnánk egy kávét és elmesélhetnéd mit csináltál a szünetben.
- Persze mindenképpen. - mosolygott. - Fernando már itt van ám.
- De jó akkor megyek és megkeresem.
- Csak nyugodtan.
- Oh és Rob, köszönöm, hogy te még a barátom vagy.
- Én köszönöm. - egy pillantással nyugtáztam a dolgot és Fernandohoz siettem. Pokoli volt nélküle, és akármit is gondoltam hogy nem lehetünk mi együtt, mert az nem helyes már elszállt.
- Fernando! -  nyitottam be hozzá. Meglepetésemre egy hölgy állt velem szemben.
- Szia. - köszönt nekem. - Fernando mindjárt jön. Biztos te vagy a sajtósa. Örvendek én Carolina vagyok a barátnője. - meghűlt bennem még a vér is. - Nagyon sápadt vagy. Hozzak valamit?
- Nem, nem kell, én csak. Megmondanád neki, hogy.. inkább semmi. Szia. - becsuktam az ajtót. Sírni tudtam volna, de azt nem lehetett. Nem Talán még sem illünk mi össze. Miért van itt ez a nő? És miért állítja hogy ő a barátnője amikor én vagyok. Rohantam vissza az irodámba, hívni akartam Barbyt, de tartottam magam Christian kéréséhez. Mi nem lehetünk barátok..

* Fernando *

Örülök, hogy Mark kilátogatott erre a hétvégére már rég láttam, és mivel egyik legjobb barátom már hiányzott. Ezek után indultam be az öltözőmbe és amikor benyitottam leesett az állam.
- Carolina??
- Meglepetés!! - ugrott a nyakamba. - Fernando jajj de örülök, hogy itt vagy végre.
- Na szállj csak le rólam! Te meg mit keresel itt?
- Mit? Mit? Hát téged!
- Engem? Aztán miért?
- Te vagy a barátom, butus. Emlékszel?
- Jól jegyezd meg amit most mondok neked: mi nem vagyunk együtt. A mi kapcsolatunknak vége.
- Nem az nem lehet!!! - kiabálta
- De. Most pedig távozz kérlek.
- Amiatt a másik lány miatt van igaz? Keresett téged.
- Miii? - jajj ne Mia. - És mondtál neki valamit?
- Persze, hogy te vagy a barátom.
Azonnal kirohantam, meg kell találnom őt. Édes istenem, segíts nekem..