74.rész

*Barby*

Lassan kászálódtunk kis Sebbel a kádból. Elég hosszú napunk volt, fáradtan dőltünk le az ágyra és aludtunk el, ha bár én azt a 2 röpke órát nem nevezném alvásnak. Folyamatosan forgolódtam és törtem a fejem anyukám történetén. Rengeteg dolog eszembe jutott a szakítással kapcsolatban, de mindet elhessegettem, itt most a tényekre van szükség. Láttam, ahogy Seb szuszog mellettem, nagyon édesen alszik. Szerettem nézni ilyenkor is. Felkeltem, mielőtt még felébresztem a mozgolódássommal, összepakoltam a cuccom, írtam neki egy cetlit, majd a pályára mentem. Nagyon szép ilyenkor a pálya, a környék. Leültem a pitwallra és onnan néztem az sötét éjszakát. Nem igazán tudtam, hogy mit keresek ott, a pályák általában lenyugtattak. Egyszer csak valaki mögém lépett:
- Hát te? - kérdezte kedvesen Adrian
- Nem tudtam aludni - mosolyogtam rá
- Mi nyomja a szíved? - ült fel mellém
- Ez egy hosszú történet Adrian - válaszoltam
- Ahogy ez az éjszaka is - mosolygott ismét.
Azzal elmeséltem neki a családom történetét, valamint, hogy Mia mennyire fontos barátnő, most meg már olyan mint egy testvér. Figyelmesen hallgatott végig, majd a monológom után szólalt meg:
- Nem tudtam, hogy te vagy Szilvia lánya - nézett rám - Bár a természetetek nagyon egyforma - nevette el magát - Néha, mintha csak ő lenne, azt hittem ez véletlen, de akkor nem az - mosolygott ismét - Emlékszem a szavaira, azt mondta, hogy fia lesz és ő lesz majd az F1 bajnoka, de amikor kiderült, hogy lánya lesz, akkor sem esett kétségbe, tudta, hogy itt fogsz kikötni. Bevallom sohasem gondoltam volna, hogy visszaköszön valami abból a korszakból, abból a sötét időből, de lám a puzzle újra összeáll, a történet folytatódik, csak a szereplők lettek mások. - Értetlenül néztem rá, ő folytatta - Te és Seb, mintha Alberto és Szilvia lennétek. Alberto mindig is elviselte Szilvia érdekes dolgait, épp úgy ahogy Seb a tieidet. Szilvia mindig kiállt az igazáért, még akkor is, ha nem szabadott volna, nagyon hasonlítasz rá. De valami mégsem ugyanaz.
- Mi? - kérdeztem félve
- A kapcsolat. Seb és közted erősebb sokkal a kapcsolat, mint anno köztük, hidd el nekem. Seb nem engedne el, és elmenne érted a világ végére is, mindenét feladná, és utánad rohanna. Alberto is szerette nagyon Szilviát, de képtelen lett volna a feleségét elhagyni, amit becsülök benne.
- Miért lett vége? - kérdeztem
- Azt sajnos nem tudom - nézett a szemembe Adrian - Ebbe Bernie tud segíteni
- Csak ő nem teszi - morgolódtam
- Belőle kell kihúzni, nagyon jóba voltak Albertoval, ő mindent tudott. Aludnod kéne.
Csak mosolyogtam rá, már hajnalodott. Adrian sem aludt sokat a napokban, ahogy én se. Hiába voltam fáradt, nem tudtam elaludni. Reggel 6 felé a mérnökök is megjelentek a szerelőkkel. Ciaron nagyot nézett, amikor meglátott a vendéglő részben.
- Hát te? - kerekedtek el szemeim
- Itt vagyok egy ideje - néztem rá
- Pontosan mennyit aludtál??
- 2 órát - rántottam meg a vállam
- Mennyit?????? - akadt ki Ciaron - Te jó ég - csapott a fejére - Neked pihenned kell!!
- Ciaron ne most! - intettem le -Inkább nézzük át az adatokat.
Azzal a bokszba mentünk és felkészültünk az edzésre, majd az időmérőre. Elég sokáig ellehettünk, ugyanis Seb jött be. "Beszélnünk kell"- suttogta oda. Ciaron a megbeszélés végén, még ki is oktatott, hogy az alvás a pilóta barátja. Ha nem mondja, nem jövök rá komolyan. Betértem Seb szobájába, aki épp az ágyon feküdt becsukott szemmel.
- Tudom mikor mentél el - szólalt meg, miután beléptem, de a szeme még mindig csukva volt
- Nem akartalak felébreszteni - vallottam be esti gondolataim
- Akkor sem jó ez így - mondta, de a szemét nem nyitotta ki
- Nem tudtam aludni.
- Az immunrendszered teljesen le fog gyengülni, ha nem pihensz, a koncentráció képességed lankad és baleseted lehet.
Ekkor esett le, hogy miért nem nyitja ki a szemét, már koncentrál. Akkor néztem az órára, mindjárt megkapjuk az 5 perces csengőt, megzavartam. Nagyon el voltam keseredve, már a könnyeimmel küszködtem, de ők erősebbek voltak és utat törtek maguknak.
- Én... sajnálom.... bocsáss meg.... megzavartalak.... - beszéltem szaggatottan a sírástól és kimentem.
Befutottam a szobámba és magamra zártam az ajtót. Sírtam, és sírtam, mikor meghallottam a csengőt. Erőt vettem magam és kimentem, beültem az autóba és teljesítettem a programot

***

Edzés után mentem Miához, aki több információt derített ki Montezemolotól, míg én Elmeséltem neki a tegnapi beszélgetésemet Adriannal
- Szóval, mégis csak Bernie-nél van a kutya elásva - állapította meg Mia
- Igen, de mi a jó francért nem akarja elmondani?? - akadtam ki
- Te mennyit aludtál? - kérdezte ő is
- Miért jön mindenki ezzel? - kérdeztem, de nem üvöltöttem
- Nagyon nyúzott vagy Barby, aggódunk - nézett rám
- 2 órát - húztam el a szám
- Mennyit?? Ez neked nem egészséges - akadt ki Mia
- Ne gyertek mind ezzel - ellenkeztem
- És Seb?
- Ő rendesen aludt
- Baj van? - kérdezte aggódva
- Köztünk nincs, csak megvisel ez a történet - vallottam be
- Engem is - nézett rám - De meg kell tudnunk, ennyi jár nekünk.
- Pontosan - válaszoltam. - Találkozunk Időmérő után és az interjúk után
Azzal elmentem és összekészültem az időmérőre. Most Seb jött be a szobámba:
- Tudom, hogy baj van, tudom, hogy megvisel, de akkor sem szabad így élned - nézett rám aggódva
- Hogy?
- Nem alszol, folyton gondolkodsz, Barby nem akarlak elveszíteni - térdelt le elém
- Nem fogsz, ígérem
- A szavak elszállnak, inkább cselekedj - nézett mint mindig
- Szeretlek - suttogtam
- Én is - adott egy puszit - sok sikert
- Neked is - mosolyodtam el
Az időmérő viszonylag jól sikerült, Sebé lett a pole, én csak a 4. lettem, de nem voltam elkeseredve. Seb nagyon örült és mutogatott, látszott rajta, hogy nagyon boldog. A kötelező interjúk után Miához mentem, ő már várt rám:
- Akkor derítsük ki az igazat - néztem rá, majd elindultunk Bernie kamionjához...