Nagyon vártuk már Barbyékat a parton és amikor kézenfogva szálltak le a hajóról nagyon megörültem. Rögtön a nyakukba ugrottam, és mindkettőt megpusziltam.
- Még megfojtasz! - Barby
- Bocsi, csak nagyon örülök. Áú..- kiáltottam fel.
- Áú?? - Barby
- Ez nekem nagyon ismerős. - Kimi
- Mi az Mia? - Seb
- Lényegtelen. - mondtam.
- Miért van bekötözve a lábad? - szörnyedt el Barby
- Hát..izé..elestem. - válaszoltam.
- Elestél? - Barby
- Igen, amikor utánad futottam. - pirultam el.
- Jajj ne haragudj, ez az én hibám. - Barby
- Dehogyis, én csak pusztán ilyen szerencsétlen vagyok. - nevettem.
- Nem én mondtam. - nevetett Kimi, Seb meg oldalba bökte.
- Ezért vagyok én itt, hogy vigyázzak rád! - Fer
- Hát igen! - simogattam meg az arcát. Közben elindultunk, megbeszéltük, hogy egy napot nálam töltünk aztán mindenki Japánba utazik. Elbúcsúzunk Kimitől, aki fájdalmasan vette tudomásul, hogy megint egyedül marad. Hazaérkezésünkkor, a fiúk kiadták a parancsot.
- Egy dolgotok van.- Seb
- Mi az? - Barby
- Vacsihoz szépen felöltözni, bepótoljuk a tegnapit.
- Ez remek ötlet. Ti főztök? - kérdeztem.
- Igen - vágott ki Fer egy elégedett mosolyt.
Javasoltam Barbynak, hogy mindketten menjünk el egy új ruhát venni erre az alkalomra és ő boldogan velem tartott.
- Megmutatom a kedvenc boltomat neked. - mondtam
- Kíváncsi vagyok rá.
A ruhák között elmeséltem Barbynak, hogy Fernandoval összeköltözünk és ő annyira örült, hogy megölelt. Eközben megtalálta a megfelelő ruhát, ahogy én is. A boltból kilépve láttuk a fiúkat, ahogy kocsiba ülnek és elhajtanak.
- Mit kereshettek itt? - nézett rám Barby.
- Az egy virágbolt.
- Á már értem.
Hazamentünk a fiúk a konyhában voltak, így csak bekiabáltunk és felmentünk. Seb már megint éneklésbe kezdett, de ezúttal Fernando is csatlakozott. Kicsit hamis volt, de nagyon aranyosak voltak. Barbyval az ajtóban a telefonjával felvettük őket.
- Üljetek csak le! - Seb.
- Máris hozom az ételt. - Fer
- Te pincérként is avazsálsz? - kérdeztem Fernandot.
- Ha ez kell, akkor igen. - nevetett.
- Ezt nem te főzted igaz? - nézett Barby Sebre.
- Hát nem igazán, Fer ebben jobban otthon van. - nevetett Seb.
- Köszi, de azért sokat segített nekem. - Fer
- Akkor javaslom, hogy együnk! - Seb - A gyomrom is jelzett már. - erre mindenki nevetésben tört ki.
A este további részében felbontottunk egy üveg pezsgőt, táncoltunk. Nagyon jól éreztük magunkat. Este mindenki nyugovóra tért, azaz mi Ferrel csak tértünk volna.
- Mia! - suttogta.
- Tessék? - kérdeztem.
- Olyan szép az este. Nem megyünk el a Colosseumba?
- Ez remek ötlet! Hívom Alessiot, hogy intézkedjem.
Közben Seb jött át, a fejét vakargatva, hogy hova megyünk. Elmeséltük és mivel megtetszett neki az ötlet, felkeltette Barbyt, hogy jöjjön ő is. Gyorsan odaértünk és mind a négyen Róma fényeiben gyönyörködtünk. Fer átölelt, ahogy Seb Barbyt, mi meg Barbyval megfogtuk egymás kezét.
- Sosem válunk el, oké? - Barby.
- Sosem. - válaszoltam.
Miután hazamentünk, fáradtan estünk az ágyba, reggel pedig korán kell kelnünk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése