86. rész

*Barby*

Seb tárcsázásba kezdett volna, de nem volt térerő, én gúnyosan felnevettem.
- Srácok, F1-es pilóták vagyunk, ne hogy már egy kis defektet ártson nekünk - nevettem.
- Igaz - nevetett Seb is, - de...
- Mi de? - kérdeztem - Seb, hozd az emelőt, Fer, te a kereket, megcsináljuk
Mia csodálkozva nézett minket, hogy mi fog ebből kisülni, ő inkább a meleg autót választotta és onnan nézett minket. Fer hozta a kereket, míg Seb az emelőt. Seb felemelte a kocsit míg én levettem a kereket. Fernando felrakta, míg én gondosan becsavaroztam.
- Hát ez nem 4 mp, de jó - nevetett Seb
- Célnak megfelel - nevetett Fernando is
- Jók vagyunk, nem kell autómentő - csatlakoztam én is.
- Beszálltunk az autóba, Seb a volán mögé ült én mellé, Fer pedig Miához bújt. Alig haladtunk pár métert, Seb vészjóslóan nézett rám:
- Most mi van?
- Kifogyott az olaj.
- Ezt nem hiszem el - csaptam a homlokomra - Hogy a francba néztétek ti meg a kocsit?
- Akkor még minden rendben volt - mentegetőzött Fer
- És az nincs mi? - kérdezte Mia
- Nincs - vágta rá Seb
- Oké, térerő nulla, egy lélek sem jár erre, és sötét van, szóval itt kell aludnunk.
- Igen - bólintott Seb
- Pokrócok vannak a csomagtartóba - közölte Mia, Fer kipattant és behozta őket.
-Remek, a nyakunk ki fog törni - néztem szomorúan
- Gyere kicsim - húzott magához Seb. Leállította az autót egy eldugott helyen, majd bezártuk az ajtókat.
Sebbe bújtam szinte, az ölelése megnyugtatott. Fer már hangosan szuszogott, de hallottam, hogy Mia nem alszik:
- Barby, te tudsz aludni? - kérdezte Mia
- Nem - néztem rá - de ahogy látom a srácok igen
- Bevallom félek .
- Én is, idegen ország, nem beszéljük a nyelvet, nem szerencsés helyzet.
- Hát nem az.- Fer milyen hangosan szuszog - nevetett halkan
- Igen - nevettem én is
- Seb teljesen átölel, szinte véd - nevetett
- Igen, ahogy téged Fer. Bevallom én szívesebben mentem volna keresni segítséget
- Az túl veszélyes ilyenkor.
- Nem vagyok oda az erdőkért
- Hát én sem.
Ekkor hirtelen zajt hallottunk:
- Mi ez? - kérdezte Mia
- Fogalmam sincs
Egy árnyék közeledett, ami megrémisztett minket. Hallottuk, hogy ropognak a gallyak, a fiúk viszont nem ébredtek fel. Egy sötét alakot véltünk felfedezni, már ekkor nagyon féltem, amit Seb is érezhetett, mert felébredt. Körbenézett, mire ő is látta az alakot. Azonnal rám nézett, majd felkapott valamit, hogy megtudjon védeni, ha arról lenne szó. Az illető rángatni kezdet az ajtót, mire kinyitottam, jöjjön aminek jönnie kell alapon. Mia kérte, hogy ne, de akkor már késő volt. Egy ismerős arcot láttam magam előtt:
- Ti mit kerestek itt?
- Christian!!! - tátottam el szám megkönnyebbülten.- Most az egyszer imádom, hogy követsz minket.
- Hát rászolgáltatok, de mit kerestek itt?
- Kifogyott az olaj - nevetett Seb
- A frászt hoztad ránk - mérgelődött Fer
- Igazán nem akartam, gondoltam benézek, amúgy van nálam olaj.
- Megmentő - nevettem főnökömre
- Inkább úgy érzem magam mint egy anyuka, akinek szemmel kell tartani a gyerekeit - erre mindannyian nevettünk.
- Ahogy gondolod.
- Mikor mentek Szingapúrba? - kérdezte
- 2 nap múlva - vágtuk rá
- Rendben.
Azzal a fiúk hozták az olajat és beleöntötték a kocsiba. Seb elvezetett egy közeli motelhez, majd mindenki kivett egy szobát. Fáradtan huppantam le az ágyra. Seb fölém hajolt és suttogni kezdett:
- Gyönyörű vagy - mormolta a fülembe
Majd lassan a pólómtól szabadított meg...