103. rész

* Mia *

Sajnos nem tudtuk elérni Barbyt, mert Monte Carloba ment Davevel de, a telefonját otthon hagyta. A doktor időközben kiérkezett, nagyon jól ismertem, kiváló szakember. Felírt néhány gyógyszert, lázcsillapítót majd távozott. Este Fernando és Seb hamar aludtak el. Azon gondolkodtam a konyhában, hogy valahogy mégis csak el kellene érnem őt. De hogy? Ha talán megszerezném Dave számát. De hát senkit nem ismerek.. azaz, de igen. Gyorsan felszaladtam a szobába és Fernando telefonját kerestem. Rögtön meg volt, és kiírtam Antonio számát, majd tárcsáztam. Leültem a lépcsőn és vártam, hogy felvegye.
- Tessék, Antonio Lobato Porras. - szólt álmosan.
- Antonio? Mia vagyok. Ne haragudj de szükségem van a segítségedre. És ez nem tűr halasztást.
- Mondjad csak.
- Ismered Dave Miltont?
- A fotóst?
- Igen.
- Ismerem.
- Szükségem lenne a telefonszámára.
- Hát, van egy számom tőle, de nem garantálom, hogy ez még az. - azzal lediktálta a számot.
- Köszönöm Antonio. És azt is köszönöm, hogy a kórházban mellettem voltál, Fer elmondta.
- Szívesen tettem. Fer?
- Alszik.
- Na szép. Reggel mond meg neki üdvözlöm.
- Rendben, jó éjszakát.
- Neked is Mia.
Miután letettük a telefont, kimentem a konyhába, nehogy felhallatszódjon, hogy telefonálok. Hívtam egyszer, de nem vette fel, csak üzenetrögzítő, nem baj, rábeszéltem, gond nem lehet belőle.
- Szia Dave. Mia vagyok, nem tudom emlékszel-e még rám. Barby barátnője, tudod. Ha meghallgatod az üzenetet kérlek, mond Barbynak, hogy azonnal hívjon fel. Köszönöm. Jóéjszakát.
Nem tudtam aludni, a nappaliban aludtam el hajnali 4kor. Reggel Fernando és Seb beszélgetésére ébredtem, akik a konyhában reggeliztek.
- Remélem Mia nem haragszik, ha pár napig még maradok. - Seb.
- Nem hiszem, szereti a társaságot, és te a barátja vagy.
- Úgy gondolod? Annyi csúnyaságot tettem ellene, és ellened is. Amiket a kórházban mondtam neked, azokat nem kellett volna, nem volt igazam.
- Seb, én megbocsátottam.
- Én meg azt mondtam neked, feleslegesen strapálod magad. Fernando én csak most látom mennyit érnek a barátok. Az igaz barátok, most már értem, hogy miért mondtad, hogy te nem akarsz a legjobb barátom lenni, te igaz barátom akarsz lenni. Én már mindent értek. És köszönöm, ráébresztettetek arra, mi a fontos ebben a világban, hiszen egyszer élünk. Csak félek, hogy Barbyt elveszítettem.
- Ne is gondolj erre, ti összetartoztok, meglátod minden rendbe fog jönni!
- Köszönöm Fernando, ezerszer is köszönöm. Te tényleg igaz barát vagy. Akkor jöttem rá, amikor Lobato eljött hozzád, úgy hogy azt mondta lehetetlen. De eljött. És rájöttem, hogy te is mennyi mindent tettél értem, és nem lesz elég egy élet, hogy ezt megháláljam neked.
- Nem kell. Nekem nem. Az igaz barátok, nem kérnek cserébe semmit. Egyszerűen ha kirabolsz egy bankot, és követnek a zsaruk, azt fogom mondani, szaladj, majd én intézkedem.
Könnyek gyűltek a szememben, ahogy ezt hallgattam. Mindkettő nemes lélek, egy eltévedt úton, de megtalálták a segítséget nyújtó kötelet, csak nem szabad elengedni. Gyorsan felöltöztem majd besétáltam és kihívtam Fernandot.
- Monte Carloba megyek. - mondtam határozottan.
- Veled megyek. - Fer
- Nem. Rád most itt van szükség. Vigyázz Sebre, én pedig megkeresem Barbyt.
- De hogy? És egyedül.?
- Nem leszek egyedül. Szólok Jensonnak segítsen. Bízz bennem kérlek. Ha minden jól megy holnap jövök. De telefonon elérsz.
- Nagyon nehéz téged elengednem úgy, hogy nem vagyok melletted, a baleset óta, minden megváltozott.
- Tudom, de nem félts. És Seb nem tudhat róla.
- Mit mondjak neki?
- Hogy munkaügyben kellett elutaznom, Berniehez.
- Jó. - aztán felmentem összepakolni néhány cuccot. Az ajtóban állva elbúcsúztam Fernandotól, és délutánra már ott is voltam Monte Carloban. Még jó, hogy tudtam Jenson lakcímét. A molónál mentem végig hiszen nem messze laktam onnan. Ahogy sétáltam, egy hangot hallottam amint utánam kiabál és fut.
- Mia, Mia. - akkor fordultam hátra.
- Kimi? Szia.
- Hogy kerülsz te ide? Egyedül?
- Barbyt keresem nem láttad?
- Nem. Ők is itt vannak?
- Ami azt illeti igen és nem.
- Ezt nem értem. Barby itt van de nem Sebbel.
- Micsoda??? - akadt ki a Jégember. - szóval igaz amit az újságok írtak.
- Igen. De én ezt nem hagyom.
- De akkor az is igaz, hogy te..szóval..
- Igen, de már jobban vagyok, amint láthatod.
- Hát, mindened meg van ami kell. - mosolygott.
- Jajj Kimi - löktem oldalba.
- Van kedved feljönni a jachtra, én egyedül vagyok és utána ha akarod akkor segítek.
- Oké, akkor nem kell zaklatnom Jensot.
- Mi te Jensonnal akartál menni?
- Igen, miért?
- Semmi, el van varázsolva, nőzik. Tegnap találkoztam velük a kaszinóban, azt hiszem.
- Azt hiszem? - húztam fel a szemöldököm.
- Hát tudod egy kicsit...
- Ne is folytasd, mindent értek.
- Akkor menjünk. Fernando?
- Otthon van Sebbel.
- Nagyon össze van szakadva az öcskös?
- Eléggé.
- Akkor felhívom majd.
A jacton még beszélgettem Kimivel, és elmondtam neki, hogy Barby Davevel van itt.
- Én azt ismerem. - Kimi
- Komolyan?
- Persze. Én mindenkit ismerek.
- Jól van Kimi...
- Tuti este ott lesznek a kaszinóban.
- Honnan tudod?
- Tudom és kész. Este odamegyünk.
Később összekészülődtünk és elmentünk a kaszinóba. Hát Kiminek tényleg lottóznia kellene, nem volt egy fél óra és ott volt Barby és Dave...