Amikor beléptem Mia szobájába, Fernandot találtam ott sírva:
- Történt valami? - kérdeztem meg aggódva
- Felment a láza, és nem akar lemenni.
- Basszus - ijedtem meg
Ekkor lépett be Sebastian is.
- Szia Fernando, hogy van? - nézett Mia felé, mintha engem észre se vett volna
- Felment a láza - válaszolt Fernando meglepődve
- Nekem mennem kell - néztem a spanyolra.
- De Barby nincs....- intettem neki, hogy ne mondja, el, hogy nincs hol aludnom
Értette a célzást, és csöndbe maradt. Odamentem Miához, és megfogtam a kezét - Harcolj - suttogtam neki, azzal kisétáltam. Fogalmam sem volt, hogy hova megyek, csak céltalanul bolyongtam Szingapúr utcáin. A csapat, úgy tudta, hogy Miánál vagyok, ezért elengedtek. Egyre csak a sötét utcákat jártam, és gondolkodtam. Nem volt kedvem semmihez, és aggasztott Mia állapota is. Fernando mindent megakadott volna, hogy jobban legyen. Ez az igazi szerelem, milyen szép is, hogy ennyire szereti. Milyen furcsa az élet, anya azért küzdött, hogy azt az életet, amit ő élt át nekem, ne kelljen. Nem sikerült neki, hasonló cipőben vagyok, mint ő. Valahol olvastam, hogy a gyerekek a szüleik sorsát folytatják, ha valamit nekik nem sikerül teljesíteni akkor a gyerekekre hárul át. Most kezdtem el hinni ebben, és átéreztem, mindazt amit anya érzett. Ahogy feleszméltem a gondolataimból, rájöttem, hogy nem tudom merre vagyok. Egy órám volt vissza, hogy eljussak a bokszba, de merre menjek? Ahogy siettem, beleütköztem valakibe.
- Elnézést - szólítottam meg
- Semmi baj hölgyem. Segíthetek?
- Azt megköszönném, véletlenül nem tudja, merre van a Forma 1-es pálya?
- De igen, éppen odatartok, jöjjön velem.
- Köszönöm. - mosolyogtam rá
- Annyira ismerős nekem - mosolygott ő is, itt zavarba jöttem.
- Az meglehet - válaszoltam.
- Rajongó?
- Nem, ott dolgozom.
- Én is, fotós vagyok, nem szokásom sportot fotózni, de az egyik kollégám megkért rá, hogy helyettesítsem. Milyen neveletlen vagyok, a nevem Dave, Dave Milton.
- Én Barbara vagyok, de szerintem tegeződjünk - mosolyogtam rá. - Nem látszol helyinek.
- Nem, nem itt lakom - nevetett- Angol vagyok, és Londonban élek, ott van a stúdióm.
- Remekül hangzik - mosolyogtam.
- De te még mindig nem mondta el, hogy mit dolgozol - nevetett
- Hidd el, előbb megtudod mint gondolnád.
- Egy ilyen szép hölgy itt bolyong, annak az lehet az oka, hogy összetörték a szívet - lehajtottam a fejem - Tehát eltaláltam - folytatta - Az a pasi nem komplett, ha enged elmenni.
- Nem vagyok egy főnyeremény, hidd el.
- Hát ezt kétlem.
- Pedig - nevettem
- Barby, eljönnél egy fotózásomra, lehetnél a modellem.
- Én??? - lepődtem meg
- Igen te, kitaláltam egy új projektet, és modelleket keresek, te vagy eddig a legmegfelelőbb.
- Tudod mit Dave, miért is ne? Benne vagyok - mosolyogtam.
- Hogy állsz a fehér színnel? - nevettet
- Jól - nevettem
- Remek, erre épül az egész.
- Ezt megbeszéltük - nevettünk össze
- Nézd csak, az már a pálya.
Megörültem, és elővettem a beléptetőmet, ahogy Dave is. Hirtelen rengeteg fotós jött körénk, Dave meglepődött. Christian rohant hozzám:
- Barby, basszus hol a francba voltál?? Nagyon aggódtunk - Dave szeme kikerekedett.
- Barbara, Barbara Meier! - mondta meglepetten, én bólintottam
- Mi lesz már, tapsoljak, irány öltözni, mindjárt megbeszélés. - parancsolt Christian
- Megbeszélés után ugorj be a Home-ba - szóltam oda Davenek, aki csak bólintani bírt, amin jót kacagtam.
A megbeszélés uncsi és unalmas volt, de jól tűrtem. Most csak a mi részlegünk szenvedett ott. Ahogy kiléptem, Rocky állított meg:
- Láttad a híreket?
- Nem.
- Azt rebesgetik, hogy összejöttél valakivel, valami fotóssal. Igaz?
- Nem, csak visszakísért, mert eltévedtem.
- Hát, ezt nekik kell elmagyarázni - nevetett Rocky
Visszatértem a Homeba, ahol Dave, már várt.
- Álmaimban sem gondoltam volna, hogy te vagy Barbara Meier. Sokat hallottam rólad - fogadott így.
- Sok rosszat gondolom.
- Nem éppen - nevetett - Meggyötört vagy, igazak a pletykák.
- Milyen pletykák? - húztam össze a szemöldököm.
- Amik azt mondják, hogy meggyötört vagy.
- Nem csodálom, a legjobb barátnőm itt fekszik komában és semmit sem javul az állapota, és...
- És?
- Mindegy, hagyjuk.
- Ahogy gondolod. Nincs kedved eljönni valahova?
- De, remek ötlet, de előbb beugranék Miához, velem tartasz.
- Örömmel.
Épp nevetve indultunk el, amikor Seb jött velünk szemben, csak állt és nézett ránk.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése