Miután kicsit megnyugodtunk Barbyval, letöröltük egymás könnyeit észrevettük, hogy Fernando és Seb már nincsenek itt. Barbynak sietnie kellett, hogy megbeszéljen egy-két dolgot Ciaronnal. Én már mindenhol kerestem Fernandot, szükségem lett volna arra, hogy kibeszéljem a dolgokat magamból, hogy érezzem, hogy mellettem van. Csak ő senki más. Felkutattam érte az egész pályát, de sehol nem volt. Ekkor szembejött velem Lewis.
- Mia, szia.
- Szervusz Lewis.
- Baj van, elég zaklatottnak tűnsz?
- Semmi bajom, csak fáradt vagyok.
- Na persze. Fernando? Mit csinált már megint.
- Semmit.
- Kivételesen nem ő volt az? Csoda.
Ez meg miről beszél. Mégis mit képzel magáról, meg hogy is gondolta.
- Lewis, épp őt keresem. Nem láttad valahol? fontos volna.
- Nézd nem tudom miről van szó, de látom, hogy szomorú vagy. Ha kell egy kis segítség, itt vagyok. Folyton Fernandot hajtod, amikor ő nem képes mással foglalkozni csak magával és a versenyzéssel. És ezt jobb ha te is belátod. - majd elsétált.
Jól van, te már csak tudod, gondoltam magamban. Miután visszatértem és terápiára hívtam a Toro Rossot, el is ment a nap. Este későn értem a szállodába, Fernando szobája felé vettem az irányt, de többszöri kopogásom nem járt sikerrel. Andrea jött ki és közölte még nincs itt, mert Sebastiannal vannak valahol. Későn este sokáig gondolkoztam, nem tudtam aludni. Felnyomtam az éjjeli lámpámat. Apa imádta szilviát, mégis minket választott a családját. Az igazán fontosak mi voltunk neki, ahogy Szilviának is Barby. Csodálom, hogy kitartottak a családjuk mellett, még akkor is nagyon fájt ez az egész. Ekkor halk kopogásra lettem figyelmes. Az ajtóhoz léptem, de valami miatt nem tudtam ajtót nyitni, csak álltam ott, hallottam hogy Fernando elkezd beszélni.
" Menj csak Seb, akkor holnap amit megbeszéltünk, de honnan szerezzünk be a cuccokat. - nevetett. Jójó, rád bízom, de hatásos legyen ám nekem, és ne koraiul legyen ám ráírva. Seb motyogott valamit Barbyról, majd kérdezett valamit Fernandotól. Jobban szeretem az életemnél. "
- Végre itt vagy! - suttogtam.
- Azt hittem alszol. - tűrte el a hajam, és nézett a szemembe.
- Nem, még nem tudtam. Gyere be.
Fernando elfeküdt az ágyon, én pedig mellébújtam.
- Sajnálom. - mondtam neki.
- Micsodát? - lepődött meg.
- Hogy nem hittem neked. Pedig a szerelem mindenné fontosabb, tanultam apám hibájából. Tudod én nem engedtem volna el az ő helyében Szilviát. Egy család attól még lehet család, és nem mindegy, hogy boldog vagy, vagy esetleg egész életedben bánod. Apámnak ugyan nem volt arra lehetősége, hogy jóvá tegye a dolgokat. - ültem fel. - De engem ráébresztett arra, hogy én megtehetem helyette. Szeretlek Fernando Alonso. Mindenellenére, az első perctől fogva, amikor megláttalak, abban a nagy terembe. A gúnyos szavak, elutasítás és ellenszenv ellenére. Azt hittem nélkülem is boldogulsz majd, de látom, hogy bármire képes vagy.
Fernando csillogó szemekkel bámult rám, majd megcsókolt.
- Nélküled nem menne. Szeretlek Mia. Mindennél jobban.
Reggel korán kellett kelni, és Ferrel kézen fogva érkeztünk meg a paddockba. Naná hogy újságírok és fotósok hada rohant meg minket. Fernando pedig mindenkérdésre örömmel, és hatalmas mosollyal válaszolt.
El kellett eresztenünk egymást, vár ránk a munka. Később megérkezett Barby két teával a kezében és leültünk beszélgetni.
- Jól aludtál? - kérdeztem.
- Hát aludhattam volna jobban is de azért meg vagyok.
- Fernandoék készülnek valamire.
- Tudom.
Ebben a pillanatban mintha csak megérezték volna, megjelentek a fiúk. Hatalmas mosollyal a kezükben egy piros és egy sötétkék kendővel.
- Mi lesz ebből? - Barby.
- Nem tudom. - válaszoltam és tettem le a teát.
- Csak bizzatok bennünk. - Seb.
- De be kell kötni a szemetek. - Fer
- Legyen. - mondtuk egyszerre.
Levittek minket a pályára azt hiszem, elég sokat kellett sétálni, ekkor levette Fernando a kendőt. Egy hatalmas transzparens volt előttünk amin Barby és az én képem volt. Alatt egy felirat:
" Köszönjük, hogy vagytok nekünk Nagyon szeretünk titeket! Fernando és Sebastian "
Örömömben azt sem tudtam mit csináljak, Fer nyakába ugrottam és megcsókoltam
- Ez még nem minden. - Seb. - gyertek csak közelebb...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése