101. rész

* Mia *

Sok időt töltöttünk el Fernandoval, ami alatt mindent elmesélt amit átélt.
- Sajnálom, hogy ennyi galibát okoztam. - mondtam.
- De ma végre hazaviszlek Rómába.
- Már azt hittem ki sem engednek többé.
- Elfértünk volna ebben a kis szobában.
- Na persze. - nevettem el magam.

***
Másnap megjelent Barby, mert hát felhívtam, hogy kiengednek. De nem volt egyedül. Dave-et hozta magával, aki egy fotós volt. Készített egy csomó képet Barbyról amit megmutattak nekem.
- Ezek nagyon szépek, tehetséges fotós vagy Dave.
- Köszönöm. Majd ha egyszer van kedved hozzá, rólad is csinálok képeket.
- Rendben.
Fernando kajáért indult, de már rég nem jött vissza. Viszont Seb lépett be, egy csokor virággal. Barby azonnal hátrahúzódott. Éreztem a kettőjök között lévő feszültséget. Sebastian szemei szikrákat szórtak. Igazából csak a meggyötörtséget éreztem rajta.
- Ezt neked hoztam, örülök, hogy kiengednek. - húzta egy picit mosolyra a száját, Seb.
- Köszönöm, hogy eljöttél.
- De megyek is. Mert itt nem látnak szívesen.
- Ne, Seb... - de már sehol nem volt.
Néhány napig kómában feküdtem és akkorát fordult a világ.
- Barby.. - kezdtem volna el, egy mondatot mi szerint nem helyes amit csinál.
- Igen.
- Semmi. Csak keresd azt aki igazán szeret téged. - most megkeresem Fernandot. Elhagytam a kórtermet, amikor láttam, Seb és Fer beszélgetnek. Fernando megölelte Sebet, aki sírt. Nem tudtam mit csináljak, csak el akartam menni innen, erről a helyszínről, ami tönkretette minden boldogságomat.
Ezek után hazamentünk Rómába.
- Fernando?
- Tessék, rakta be a bőröndöket a szobába.
- Kérdezhetek valamit.
- Persze.
- Szakítottak igaz?
Egy mély sóhajtás után egy halk igen volt a válasz.
- Én mindent megtettem, de nem vagyok olyan jó mint te. - Fer
- Ezt nem hagyhatom.
Fernandonak nem meséltem az álmaimról, de a vacsoránál megjegyezte, hogy a nagymamája mindig így csinálta a rizottót.
- Fer, én..láttam őt. Segített nekem. Nagyon szeret téged és vigyáz rád.
- Komolyan?
- A legkomolyabban.
- Mia.. én akartam ezt már mondani neked, csak nem tudom hogy fogsz reagálni.
- Mit szeretnél?
- Azt szeretném - nyelt nagyot - ha összeköltöznénk.
- Komolyan ezt szeretnéd?
- Ha korainak tartod vagy ilyesmi megértem, csak tudod a baleset.. - magyarázkodott, én meg odasétáltam.
- Pszt. - majd megcsókoltam. - bolond, semminek nem örülnék jobban.
Fernando felkapott és megpörgtett, ekkor csöngettek. Az ajtóban Seb állt.
- Mia, segíts nekem, én szeretem őt.. - mondta.
Kialvatlan volt, kócos és náthás.
- Gyere be és ülj le. Fer csinálnál a vendégünknek egy teát. Ott van a konyhaszekrényben.
- Oké, szia Seb. - dugta ki a fejét a konyhából.
- Nem akartam ezt, de megismerte azt a Dave-t..és most minden összedőlt. Ez rosszabb mint a pokol. - csak úgy csillogtak a szemei.
- Seb jól vagy ?
- Nem. - mutatott a szívére. - Majd meghasad.
- Add csak a kezed. - majd felém nyújtotta. - Jézusom, neked nagyon magas a lázad. Feküdj itt el, hívok orvost.
- Mi az? - kérdezte Fer, mikor bementem a konyhába.
- Seb lázas, hívok orvost. Megtennéd, hogy felhívod Barbyt? Kérlek.
- Persze.. - és már tárcsázott is...