106. rész

*Barby*

Nem vágytam másra, mint egy sétára, hogy kiszellőztessem a fejem. Dave megértő volt és nem firtatta a beszélgetést. Nem értette, hogy Mia miért jött el idáig, Seb miatt? Biztos most az a játék jön, amit én szoktam játszani, hogy kitalálok valamit, hogy összehozzam az embereket. Tudtam, hogy most ez nem fog sikerülni.
- Ennyire fáj még? - nézett rám Dave - Ha már a nevét említik kiborulsz
- Sosem fogom őt elfelejteni, túlságosan szeretem, ahhoz, hogy így legyen, csak enyhíteni tudom az érzést.
- Mindig is ő lesz az első igaz?
- Igen - bólintottam - Az első és igaz szerelem árnyékát nem tudja semmi fedni.
- És ha én megpróbálnám? - kérdezte, meglepően néztem rá
Hirtelen egy autó fékezett, és Mia rohant ki belőle:
- Most pedig végighallgatsz, akkor is ha földrengés lesz - mondta ellentmondást nem tűrően.
- Hallgatlak - mondtam
- Sebastian, nálunk van, beteg, magas láza van és össze van törve, mert szeret. Nagyon szeret, és mindent bán.
- Látta már orvos? - kérdeztem
- Igen, felírt pár gyógyszert.
- Rendbe fog jönni, erős és ott van a bajnokság.
- Nem is jössz el hozzá?
- Barby már velem van, semmi köze ahhoz a világbajnok majomhoz - fakadt ki Dave, én rá kaptam a tekintetem és elég furcsán néztem rá.
- Neked kuss! - parancsolt Kimi
- Szóval így állunk? - kérdezte szomorúan Mia
- Igen, akár tetszik akár nem - válaszolt helyettem Dave
- Akkor már nincs mit mondani - ment vissza az autóba Mia.
Kiabáltam utána, de már nem hallott meg. Mérgesen néztem Davere, és magyarázatot követeltem:
- Mégis mi volt ez? - kérdeztem dühösen
- Csak megakartalak óvni attól a pasastól.
- De beteg, a francba is.
- Van orvos, és majd meggyógyul,de te szenvedni akarsz?
- Nem, de...
- Akkor biz bennem, így lesz a legjobb.
Nem igazán voltam kibékülve ezzel, de beleegyeztem. Nem akartam tovább Seb miatt szenvedni. Úgy döntöttünk, visszamegyünk a hotelbe. Nem tudtam aludni, egész végig Seb járt a fejemben.
Kimentem a tengerpartra és kifeküdtem a homokba. Egyszer egy szőke férfit láttam magam mellett:
- Hülye vagy - mondta
- Te sem vagy jobb - jelentettem ki
- De téged szeretnek - vágta rá - Ne légy olyan, mint én.
- Hát nem én nem piálok
- Ez övön aluli volt - nevetett
- Mit keresel itt? - kérdeztem
- Ismerlek.
- Remek, most félnem kéne? - forgattam meg játékosan a szemeim.
- Szeret téged.
- Nem most kellene gondolkodnia.
- Beteg lett.
- De már jobban van.
-Nincs jobban.
- Kimi, ne kezd - harsogtam rá, mire hirtelen megcsörrent.
Felvette, majd kis beszélgetés után a fülemhez tette.
- Kimi - szólt az illető - nem bírom, vissza kell kapnom. Mióta tudom, hogy azzal a kattintgató majommal van, végem. - Hallottam, hogy Seb sír a vonal végén, valamint Mia hangját is, hogy  nagyon felment a láza.
Megdöbbenve hallgattam, mikor Kimi letette a telefont.
- Még mindig úgy érzed, hogy jól van?
Ránéztem a Jégemberre, majd összeszedtem a cuccaim és Rómába mentem.
Amikor odaérkeztem, csak Mia volt fent.
- Reménykedtem, hogy te vagy az - mondta, amikor kinyitotta az ajtót
- Sebnek egy szót se, hogy itt voltam
- Nem maradsz?
- Nem
Felrohantam hozzá, szegény rázkódott a láztól, de aludt. Egy vizes ruhát tettem a fejére, és egész este ott feküdtem mellette.  Mikor már kissé lement a láza, felkeltem és elindultam.
- Biztos elmész? - kérdezte Mia, már Fernando is mellette volt
- Igen, ne említsétek neki, hogy itt voltam
Bólintottak, én pedig kisétáltam az ajtón....