78. rész

*Barby*

Nagyon meglepődtem a fiúkon. Ezt kitalálni, nem normálisak. Remélem a sajtó jól lefotózta. Minden esetre aranyos dolog volt tőlük, és Mia nagyon élvezte, én kevésbé, mert féltem, hogy nem lesz nyugtunk a médiától. Amikor Seb bejelentette, hogy van még valami elkezdtem félni:
- Ne kímélj - sóhajtottam fel, mindenki meglepődve nézett rám, kivéve Sebet
- Utazunk - vágta rá
- Hova? - lepődtem meg
- Japánba - röhögte el magát
- Hahaha
- Viccen kívül, előbb megyünk  - jelentette ki Seb
- Remek - forgattam meg a szemeimet - Lefogadom, hogy ez is a te ötleted volt
- Túl jól ismersz - mosolygott
Fernando értetlenül nézett, de Seb intett neki, hogy ő erre számított. Nem nagyon voltam jó hangulatba, éreztem valamit a levegőben. Nehezen másztam vissza a bokszba, és most nem tűrtem Ciaron hosszú megbeszélését, fogtam magam és kisétáltam. A mérnök meglepődve nézett rám, Christian jött utánam:
- Néha elgondolkodom, hogy hol van benned a német vér? - nézett rám
- Megmondom én neked, sehol.
- Pedig ott van, csak túl makacs vagy.
- És mégis hol?
- A magánéletben kibírhatatlan vagy az tény, de a munkádban teljesen német. Precíz és pontos vagy, nem adod fel, utánanézel, pont mint Seb. Csak az a különbség, hogy más mentalitással élet a napjaidat.
- Én ilyen vagyok - rántottam meg a vállam
- Tudom, de ha bajnok akarsz lenni változnod kell!
Chirsitan azzal elment. Igaza van. A pilóta parádén sem mosolyogtam, bár Sebi és Fer megtette helyettem. Hátra mentem és egyedül nézetem a pályát, a többiek meg nevettek. Voltak páran akik rám néztek, de csak Michael jött oda:
- Mi a baj honfitársnő? - kedveskedett
- Hosszú - néztem rá
- A szőke? - bökött Seb felé
- Nem - mosolyogtam - kivételesen nem
- Szent a béke?
- Igen
- Annak örülök - mosolygott - A futam miatt ne aggódj, engedd el magad
- Könnyű hét vb címmel a hátad mögött - nevettem fel, ő is nevetett
- Mondjuk igaz - nevetett tovább
A továbbiakban Michaelel beszélgettem. Sok mindent elárult magáról, ahogy én is. Ahogy leszálltunk és bementem a bokszba egyre rosszabbul éreztem magam. Tudtam, hogy valami nem lesz rendbe. Még a rajtrácson se szóltam Ciaronnak, aki lelkes volt. Elrajtoltunk. Visszacsúsztam, nem jó ütemben kaptam el, de Sebi sem. Épp, hogy elkerültem Liuzzit, aki torpedót játszott.
- Ez meleg helyzet volt - szólalt meg a rádióban Ciaron - Safety Car
- Vettem - jeleztem vissza
A SC összegyűjtötte a mezőnyt, és szép lassan eltakarítottak a romokat. Az új rajtnál jól eljöttem, innentől nem volt gondom. Sebi is az élre állt, és egy veszélyes előzést hajtott végre, pont Fernandon. A bokszban is jól dolgoztak a fiúk, ám Massa véletlenül belém jött és én a gumifalba végeztem. Remek. Percekig nem tudtam megszólalni a dühtől, Ciaron már ordibálva könyörgött, hogy mondjak valamit. Nem tettem, még csak nem is mozogtam. Nem azért, mert történt velem valami, inkább dacból. Végül elég mérgesen szálltam ki, és Ciaronnal is elég mérgesen diskuráltam. Hallottam, ahogy Christian kiengedi a levegőt...

*Seb*

Már az élen haladtam, amikor Rocky szólalt meg:
- Seb, vigyázz egy autó a gumifalba
- Ki az? - kérdeztem dühösen, már vezetni akartam
- Barby - mondta
Megállta bennem az ütő. Pont Barby? Nem hittem a fülemnek, a szívem nagyon gyorsan kezdet verni.
- Jól van? hogy van? - faggattam Rockyt
- Nem válaszol Ciaronnak
- Mi az hogy nem?? - ijedtem meg
Minden átfutott az agyamon, ha nem lesz akkor.... nem, nem Seb. Próbáltam magam nyugtatni, nem szabad hibát elkövetnem, most az eszemre kell hallgatni. Féltem attól, hogy nem látom többé, hogy nem mondhatom el neki elégszer, hogy szeretem. Eddig sosem volt velem ilyen, hiszen Barbyt nem ismertem, és most először szembesültem ezzel az érzéssel. Egyet akartam, gyorsan letudni a futamot.
- Seb lassíts - kért Rocky, úgy tettem, mint aki nem hallja - Seb az Istenért, lassíts már!!- parancsolt
- Sebastian, vegyél vissza! - szólt közbe Christian is - Barby jól van, csak dühös, azért nem szólalt meg, már mondja a magáét, nyugodj meg!
Ekkor vettem vissza, bár bennem volt az is, hogy csak nyugtatni akartak. Nem tudtam elhinni, hogy igaz, meg akartam győződni róla. A futam gyorsan lement, bár nekem lassúnak tűnt. Ahogy kiszálltam, és odamentem a szerelőimhez, megláttam őt is. Ekkor hittem el, hogy igaz Christian szava. Megnyugodtam. A dobogón állva, viszont kijöttek a könnyeim, a feszültség most szabadult ki belőlem. Fernando értetlenül nézett rám, majd felmutatott, hogy a pilóták akik itt nyertek, nem szeretnének egy síros kölyköt látni, elnevettem magam. Barby lent állt a srácok mellett, integettem neki. Az interjún az első győzelmet említettem meg, mint sírás okát, nem akartam, hogy megtudják az igazit. Christian azonnal Miához küldött:
- Tudom, miért sírtál- ült le velem szemben....