52. rész

*Barby*

Seb, valahogy idehozta Fernandot, aminek Mia nagyon örült. El is mentünk a gyárba, ahol Christian egy csomó papírt irattatot alá Ferrel, jogosan. Fel is írtam magam a szimulátor szobában, kitúrtam Buemit. Amikor felkeltünk Sebbel, Christian dühös arcával találtuk szembe magunkat.
- Ezt mégis, hogy magyarázzuk ki? - nézett ránk kérdően
- Mit ? - kérdeztem
- Hát ezt - dobta le elém az újságokat.
- Majd a sajtósok elintézik - vetettem oda, és reggelit kerestem a hűtőbe, sose tudott meghatni a sajtó, főleg, úgy, hogy engem sosem méltattak megfelelően - Sebastian Vettel nagy bajban vagy - üvöltöttem el magam, mire a párom, hátra fele somfordált
- Megetted a müzlim Baba - néztem rá elkeseredetten
- Bocsi, éhes voltam - hajtotta le a fejét
- Mindegy - vágtam be a durcit és kerestem valami normális étket
Fernando bejelentette, hogy ők ketten elmennek Miával Keynesből, mielőtt még több pletyka lesz. Fer szeretné meglepni Miát, hogy elviszi Monacóba. Búcsút vettem barátnőmtől, és a gyárba indultam.
- Hova mész? - kérdezte Seb
- A gyárba - válaszoltam
- De ezt a hetet még együtt tölthetnénk - bújt oda
- Nekem gyakorolnom kell - mentem el előle, ő furcsán tekintett vissza rám - Majd zárd be az ajtót - dobtam oda neki a kulcsot és elmentem.
A gyárban mindenki köszöntött, és azonnal a szimulátor szoba felé vettem az irányt.
- Ciaron, hát te? - kérdeztem mérnököm
- Én kértem, hogy ha te vagy engem rakjanak be felelős mérnöknek, hogy gyakoroljunk Spára
- De honnan tudtad, hogy ma bejövök? - kérdeztem
- Ismerlek, - nevetett fel
Sok kanyart rontottam, el de Ciaronnal újra és újra elemeztük őket. Fogalmam sincs hány órája ültem ott, amikor a telefonom megcsörrent.
- Vedd fel - kiáltottam Ciaronnak két gyors kör között
- Seb az, azt kérdezi, mikor jössz haza, csinált vacsorát is, ja és 22:30 van
- Hát nem mostanában - Ciaron tolmácsolta szavaimat, majd letette. Ciaron kérdőn nézett rám
- Nem akarok róla beszélni - válaszoltam
- Ahogy akarod - legyintett, de nézzük meg a KERS- használatot - azzal odajött mellém és ki elemeztük, hogy hol lenne hatékony a használat.
Ott aludtam a gyárban, nem akartam Sebivel lenni, valamit éreztem, hogy baj van, még pedig velem.
3-kor mégis úgy éreztem, haza megyek. Sebi ott feküdt az ágyamban és hallottam, hogy Miával beszél telefonon. Halkan odalopóztam és kihallgattam Seb mondatait
- Nem tudom mi történt, de valami biztos....... Nem Mia, nem csináltam semmit........ Vége, lehet, jobb lesz így.....
Fogtam a cuccomat, és visszamentem a gyárba. Csak egyetlen dolog tud lenyugtatni, az pedig a vezetés. Bementem a szimulátor szobába, és vezettem és vezettem. Újra és újra tanulmányoztam a köröket. Nem akartam felfogni, hogy elhagy, és mind ez az én hülye viselkedésem miatt, de olyan megmagyarázhatatlan érzés fogott el akkor, nem tudtam volna megmondani. Már reggel 7 volt amikor kikászálódtam. Nyújtóztam egyet, amikor egy éles hangra lettem figyelmes. Megszólalt a tűzjelző....