85. rész

* Mia *

Miután Seb előadta, mit találtak ki, nagyon megörültem, eddig mindig csak képen láttam ezeket szóval nagyon tetszett az ötlet. Bár ki nem néztem volna Sebastianból, hogy ő ilyet ki tud találni. Barby kicsit összekapott Ferrel, de szerintem ez náluk valami rituális dolog, hogy folyton csipkelődnek. Rá kellett pirítanom többször is Fernandora, majd 5 percenként hangzott el " Alonso ". Mindig akkor hívom a vezetéknevén, ha kicsit ideges vagyok. Ő mindig csak felhúzza a szemöldökét jelezve, hogy nem tetszik neki ez az egész. Végre elindultunk hogy megnézzük a cseresznyefákat. Amikor odaértünk a parkba ami elég messze volt a várostól, nagyon szép táj terült el előttünk, a fák egymást érték, csodaszép rózsaszínben virágoztak, egy tó mellett feküdtek, ahol még hajókázni is lehetett. Mi Barbyval rögtön könyörögni kezdtünk, hogy menjünk, de fiúk láthatóan nem akarták. Próbáltam szépen nézni rájuk, de Fer fáradtságra, Seb éhségre hivatkozott. Így a fiúk elmentek enni, mi meg bepattantunk Barbyval a csónakba.
- Nagyon szép, ugye? - Barby.
- Mintha a paradicsomban lennénk. Mesés. Örülök, hogy eljöttünk.
- Seb ötlete volt.
- Ki nem néztem volna belőle. Úgy látom hatott neki a tegnapi prédikáció.
- Sajnálja tényleg, nem akart megbántani, csak tudod milyen.
- Tudom, és egyébként tudom, hogy kell ilyenkor a másik lelkére hatni, ez a foglalkozásom. Másrészt túl sokszor hallottam már a " Mia Salvatore, te.." kezdetű mondatot ahhoz, hogy feltaláljam magam.
- Azt elhiszem. - nevetett. - Nézd milyen szép madár.
- Igen, szép piros. - nevettem, Seb hülye hasonlata vágódott be. - Te pedig ne haragudj Ferre. Tudod ő nem akart bántani, csak szeret csipkelődni.
- Ismerem már mint a rossz pénzt. - mosolygott.
Ezek után elmeséltem neki, hogy reggel José Luis mivel hívott fel. Barby nagyon örült, és azt mondta minket, Isten is egymásnak teremtett. Igen, legyen igaza. Ekkor visszaeveztünk a parthoz, de a fiúk sehol nem voltak. Később egy kis büfénél találtuk meg őket, japán rajongók gyűrűjében. Fer már kezdett feszült lenni, de mosolygott, boldogan írt alá és fényképezkedett, Seb még valami szőke nős viccet is elmondott. Jellemző. Azután mit sem törődve velük, kértünk valamit enni és leültünk egy másik asztalhoz. Egyszer csak hangos beszédet hallottam magam mögül, amire megfordultam.
- Hé, Fernando ki az a két szépség annál az asztalnál? - Seb.
- Nem tudom, de az a javaslatom, hogy menjünk és ismerjük meg őket. - Fer
Barbyval egymásra néztünk és röhögésben törtünk ki, ők meg odasétáltak.
- Csatlakozhatunk a hölgyekhez? - Seb.
- Természetesen. - Barby
Fer leült mellém, és a kezét nyújtotta.
- Fernando Alonso vagyok, kit tisztelhetek Önben?
- A nevem Mia Salvatore - nyújtottam oda a kezem, ő meg kézcsókkal válaszolt.
- Mia Salvatore. Micsoda gyönyörű név. De maga még káprázatosabb. Honnan érkezett?
- Rómából jöttem.
- Róma, micsoda csodálatos város. Sokat jártam arra, nem értem, hogy nem futottunk még össze.
- Látja ezt én sem értem. De mit keres egy ilyen latin macsó itt Japánban?
- A szerelmet.
Seb és Barby csak nevettek.
- Te aztán tudsz udvarolni. - Seb. - Remélem egyszer engem is megtanítasz egy kicsit.
- Tudsz te magadtól is. Vagy Barbyt mivel vetted le a lábáról?
- A két szép szemével. - Barby
- Szóval te csak a szemét szereted.
-  Nem ezt mondtam. Mindenét szeretem.
Ezek után úgy döntöttünk még elmegyünk és felülünk az innen nem messzelévő óriáskerékre. Igen ám de akadt egy kis probléma. A kocsink időközben defektet kapott és elég messze voltunk a várostól valamint kezdett már nagyon sötét lenni.
- A fene egye meg. - szállt ki Seb, rúgott bele a kerékbe.
- Mi az? - szállt ki Fernando. - Na ne, csak ezt ne.
- Mi az fiúk? - Barby
- Defekt. - Fer
- Micsoda? - kérdeztük egyszerre Barbyval.
- Semmi pánik. Hívok autómentőt. - majd őrült telefonnyomkodásba kezdett német barátunk. - A fenébe már.
- Mi van? - Fer
- Itt nincs térerő. - Seb...