Barby miután meg sem hallgatott, dühös voltam nagyon. Nem haragudtam rá csak maradt benne egy tüske, hazavittem, Kimit majd közöltem hazamegyek. Kimi szemében valami furcsát észleltem, majd minden szó nélkül megölelt.
- Köszönöm. - mondta
- Mit? - néztem rá kérdően.
- Ezt az egészet. Ma te voltál a védőangyalom.
- Mondhatjuk így is. - nevettem.
- Bárcsak mindig így maradna. - fogta meg a kezem. - De neked ott van Fernando. És ő is elég nehéz eset. Mély sóhaj volt a válasz, majd adtam egy puszit a homlokára.
- Egyszer eljön a te időd. - mondtam.
- De mikor? - Kimi
- Nem sokára, csak várd meg. Most mennem kell, nem sokára indul a gépem.
- Kikísérhetlek.
- Jobb ha maradsz, ilyen állapotban, már bocsi, de inkább aludj.
- De nem tudok.
- Akkor menj sétálj egyet a parton.
- Egyedül?
- Igen.
- De egész életemben egyedül voltam. - ekkor értettem meg a furcsaságot a szemében. A magány fájdalma tükröződött égszínkék szemében.
- Csengess fel Felipéhez, úgyis rég láttátok egymást. - javasoltam.
- De mi sosem voltunk olyan jóban.
- És? Itt az ideje elkezdeni.
Ezek után egy darabon elkísért a mólón, majd továbbmentem. Sokáig nézett utánam, mintha én lennék az egyetlen kapaszkodója. Későn értem haza, amikor is hallottam, hogy Seb Kimivel beszél. Fer mondta, hogy még magasabb a láza. Nem tudtam aludni, mondtam Fernek menjen csak. Sokat gondolkodtam, hogy hol rontottam el, mindig segíteni akartam az embereknek, de most beletört a bicskám. Barby nem kért belőlem. az a Dave meg olyan undok volt velem, hogy a kezdeti szimpátiám most átalakult ellenszenvvé. Egyszer csak csengettek, Barby volt az és rögtön Sebhez ment, de reggel távozott és azt mondta ne szóljunk Sebnek. Egész végig nem aludtam és igazából nem volt nagyon mit mondanom Barbynak. Befejeztem, megpróbáltam, ha nem hát nem. Fernando csukta be az ajtót és látta rajtam, hogy nem vagyok jól.
- Pihenned kellene. - Fer
- Nem tudok. Csak kattog az agyam, amint lecsukom a szemeim, kipattannak. Fáj. Elrontottam.
- De nem te vagy a hibás.
- De igen, ha nem történik ez az ostoba baleset, akkor ott vagyok és rendbe tudom hozni, nem hagyom, hogy elmérgesedjen a helyzet. De nem voltam ott, ahelyett csak feküdtem egy kórteremben. - már a sírás kerülgetett. Fer a kanapéhoz kísért és leültetett, ő pedig letérdelt elém és megfogta a kezeim.
- Jól jegyezd meg amit mondok. Erről te nem tehetsz. Rendben..- ekkor egy puffanást hallottunk.
- Ó te jóég, mi volt ez? - Fer
- Nem tudom. Seb.
Mindketten felpattantunk és futottunk az emeletre. Leesett az ágyról. Épp felült és a fejét simogatta.
- Jól vagy? - Fer
- Aha. - Seb. - Csak egy kicsit fáj. De megmaradok.
- Gyere segítek. - nyújtottam kezet neki. Éreztem, hogy már nincsen láza.
- Fer, behoznád a lázmérőt.
- Igen. - 2 perc múlva már ott is termett.
Megmértem a lázát, és már valóban nem volt. Ez Barbynak köszönhető.
- Már nincs lázad.
- Hatásosak a gyógyszerek, remek orvosod van Mia. - Seb
- Inkább neked.
- Mi?
- Hát úgy értem, ott és akkor a te orvosod volt. - mosolyogtam el.
Ezek után felhívtam Barbyt, igaz csak a rögzítő volt.
" Köszönöm Barby! " - ennyi volt az üzenet. Ezek után elmentem bevásárolni, amíg a fiúk takarítottak. Fer és Seb főztek, hogy ebből megint mi fog kisülni. Seb kölcsön kérte a laptopomat, hogy hallgasson zenét mert a rádióban szinte csak olasz zenék mentek. De nem tudta megállni, hogy egy fakanállal ne énekelje el azt a zenét amit még ő is szeret az olaszoktól.
- Indulnod kellene az X-factorban, Seb! - Fer
- Szerintem is..- nevetett.
- Jó tényleg remek hangod van, de nem koncentrálhatnánk a kajára. - Fer
- Jó én addig ha nem bánjátok visszavonulok a szobámba. - mondtam
- Keress vmi szép ruhát a vacsihoz. Mi is kiöltözünk. Ugye Fer? - lökte oldalba.
- Igen - bólogatott miközben a szószt kóstolta meg, Seb meg majdnem kilökte a kezéből a kanalat.
Nevetve távoztam a konyhából, láttam csörög a telefonom.
- Szia Barby. - vettem fel.
- Szia. Mi ez az egész nem értem.
- Nem akarsz átjönni vacsizni?
- Most??? - döbbent le.
- Igen.
- Seb még ott van?
- Igen.
- Akkor ne haragudj de nem.
- Ne csináld már, szeretném megünnepelni, hogy nem hagytam ott a fogam Szingapúrban, és ti mindketten jóbarátaim vagytok. Nem kérem, hogy boruljatok egymás nyakába, csak hogy legyetek itt.
- Na jó. De csak érted teszem.
- Remek, és szép ruhába legyél. - nevettem majd kinyomtam a telefont. Nem gondoltam, hogy nagyon kiöltözöm, de azért igyekeztem valami szépet keresni, kivasaltam a hajam, amit ritkán teszek, de gondoltam meglepem őket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése