60. rész

*Barby*

Nagyon felidegesített, az amit Mia mondott. Mit képzel Christian? Ez azért már sok! Dühösen vágtattam vissza a bokszba a főnökömet keresve.
- Adrian, nem láttad Christiant? - kérdeztem dühösen
- Bent van Sebbnél - vágta rá - Baj van?
- Igen, a főnököm, sokat képezel magáról - durrogtam
Azzal kirohantam és szinte futva mentem át Sebhez. Kopogás nélkül nyitottam be, de meglepő látvány fogadott. Christian sehol sem volt, Seb félmeztelenül nézett rám, majd Hanna is oda kapta a tekintetét.
- Ezt nem hiszem el - dühöngött Seb - nem igaz, hogy nem tudsz kopogni!!
- Christian? - kérdeztem megilletődve
- Christian már rég nincs itt - vágta rá - És most pedig tűnj innen!!!!
- Ezt szeretnéd? - kérdeztem meg félve
- Igen!! Tűnj el!! Rejtőzz a világodba, vessz össze akivel akarsz, csinálj botrányt, vagy mit bánom én, de menj el, és hagyj engem. Vessz össze apáddal, gyerünk, menj. Szegény ember, hiába bánta meg amit tett, hiába könyörög, semmit nem kap, mert te vagy a sérült és kemény lány. Szállj már le a földre, és néz körül. Másoknak is vannak problémái, és mások is vannak!! Elegem van, hogy azt halljam, Barby most dühös, most rossz a közérzete, most ez, most az... egyszerűen nem tudsz teljesíteni. Más nem pesszimista és depressziós mint te, élj már egy kicsit!! - üvöltötte
Nem hittem a fülemnek, Seb szavai teljesen összetörtek, de tudtam, hogy teljesen igaza van. Lassan hátráltam kifele, és becsuktam az ajtót. A könnyeim utat törtek maguknak, de nem töröltem le őket, hagytam, hadd jöjjenek. Sírva sétáltam a bokszba vissza és kerestem Christiant. A szerelőim kérdően néztek rám, és láttam a szemükben a félelemet. Odamentem Christianhoz:
- Felmondok - suttogtam halkan, mire ő értetlen fejet vágott
- Mi történt? - kérdezte aggódva
- Semmi, felmondok - még mindig suttogtam
- Egyetlen egy ember képes így kiborítani, és egyetlen egy emberrel nem kiabálsz. Mindig is csodáltam, hogy vele más vagy, először azt hittem félsz tőle, majd rájöttem szereted. Nagyon szereted. Nem tudom, mi ez a terv Markoval, de egyet kell értenem velük. Ő is nagyon szeretett téged, de, hogy mi lelete nem tudom, még van  3 futamod.
- Írd meg a papírt Christian - kértem - még most
- Rendben, ahogy akarod - azzal az irodájába ment.
Leültem a bokszom elé, és úgy sírtam tovább, majd felhívtam apát:
- Apa - szóltam bele - Hogy vagy?
- Barby, kicsim, annyira örülök, hogy felhívtál. Hogy vagytok Sebastiannal?
- Apa, mi már nem... nem... - fájt kimondani
- Vége, igaz? - kérdezte mindent tudóan
- Igen, és kiléptem
- Rendben, gyere haza - kérlelt
- Az esti géppel indulok - vágtam rá
Visszamentem a szobámba, és összepakoltam a cuccaimat. Búcsút vettem a srácoktól, akik nagyon hiányozni fognak. Elbúcsúztam Ciarontól is, aki rimánkodott egy sort, hogy ismét Brendonnal kell dolgoznia. Sok sikert kívántam Adriannak, aki szintén sajnálta rövid pályafutásom. Végül Miához mentem be:
- Mia, búcsúzni jöttem - mondtam szomorúan
- Hogy mi?? - ijedt meg
- Többé nem dolgozom a Red Bullnak felmondtam - vallottam be
- De miért? - kérdezte
- Mert így lesz a legjobb, remélem, azért nem felejtesz el és tartjuk a kapcsolatot
- Feltétlen beszélünk majd, és nem felejtelek el. De, miért érzem azt, hogy Seb van a dologban?
- Jól gondolod - hajtottam le a fejem - De ez már a múlté. De egy dolgot ígérj meg nekem:
Mindig harcolni fogsz Fernando szerelméért.
- De...
- Semmi de, ne szúrd el ahogy én, kérlek
- Rendben van -ígérte meg, majd kikísért
Visszamentem a Red Bullba és megálltam Christian irodája előtt a papíromat várva. Seb jött velem szembe:
- Barbara - suttogta
- Ne aggódj, már a papíromat várom, és eltűnök ahogy kérted. Igazad volt, én nem vagyok ide való, de egy dolgot tudnod kell, sok sikert kívánok neked, és nyerd meg.
- Barby.... én....
- Nem kell semmit mondanod - vágtam közbe - hazaköltözöm apához, és még az F1 közelébe se jövök, nem kell félned - Ekkor jött ki a papírommal Christian, én kivettem a kezéből majd hozzájuk fordultam - Köszönöm Christian, minden jót . Viszlát Sebastian - azzal kisétáltam eddigi életemből....

***

Pár nap telt el azóta amióta kiléptem. Nem volt körülöttem nyüzsgés, se semmi, békésen életem apukámmal Frankfurtban. Egyszer csak kopogásra lettem figyelmes, biztos apu az:
- Szabad - válaszoltam
- Azt hiszem itt az ideje, hogy elmeséljek neked valamit - ült le az ágyamra
- Hallgatlak.
- Édesanyád imádta a Forma 1-et. - itt meglepődtem, ezt soha sem említették - Ezért sem lepődtünk meg, hogy te is imádod, sőt, hogy komolyabban is foglalkozol vele. Az anyukád szerelmes volt az egyikbe. - itt lepődtem meg még jobban -  Nem tudom már melyikbe, és jártak egy kis ideig. Anyukád nagyon szerette, majd az illető pilóta elhagyta valaki másért, édesanyád összetört. A gimnázium óta ismertem anyukád, majd véletlenül találkoztunk azon a futamon, ahonnan kidobta. Megpróbáltuk együtt anyáddal, de mindig is tudtam, hogy az a száguldó majmot szereti. Amikor elhagytalak titeket, akkor úgy volt, hogy összejön a pasassal. Ekkor történt a balesete is. Anyukád meghalt, a pasassal, meg nem tudom mi lett, mindig is tudtam, hogy Szilvia csak vele lehet boldog. Azért meséltem el ezt, mert kísértetiesen hasonlít a történetetek.
- Sebastiant én hagytam el - hajtottam le a fejem
- Tudom, de ne kövesd el azt a hibád mint anyukád. Hidd el kislányom, benned is meg van minden, ami másba, és igenis képes vagy családot nevelni. Amikor kimentem, direkt azért ellenőriztem le Sebastiant, nehogy te is anyukád sorsára juss, tévedtem, de ő szeret.
- Azért van már mással? - kérdeztem
- Csak menekül - vágta rá - menekül a fájdalma elől, ahogy te is
- Ezt, miért nem mondtátok el előbb?
- Mert most jött el az ideje - mondta apa, majd kisétált
Azonnal felhívtam Miát és elmeséltem neki mindent...