Szünet

Kedves Olvasók!

Szíves türelmeteket szeretnénk kérni szerkesztőtársammal, mivel egy kis szünetet szeretnénk tartni. Mind a ketten komoly vizsgák előtt állunk és szeretnénk 100%-ig erre koncentrálni, hogy minél jobban sikerüljenek. Természetesen ha ez az időszak lezárult, folytatjuk a sztorit! Megértéseteket köszönjük! Hatalmas ölelés:

Lonzita

122. rész

* Mia *

Seb a pálya mellett kissé nehezen parkolt le, még valami rajongók is elállták az utunkat. Mondtam nekik ők osztogassák csak az autogramokat én addig megkeresem Fert. A paddock felé vettem az irányt kissé leszegett fejjel. Ekkor Bernie lépett elém.
- Állj csak meg! Mi történt? Láttam Fernandot, egyedül jött és nem volt valami fényes kedvében.
- Tudom. - válaszoltam neki.
- Veszekedtetek?
- Nem, vagyis nem velem veszett össze.
- Hanem?
- Seb.
- Na ne.. most komolyan vele veszekedett? - nevette el magát Bernie.
- Igen. - néztem rá.
- Mint az oviban. Elvette a kisautómat. Jajj, a home felé láttam menni.
- Köszi Bernie! - mosolyogtam.
- Nincs mit, én addig kezelésbe veszem a másik delikvenst.
- Oké.
Befelé haladtam a paddockban, láttam egy nagy újságírói tömeget, Fer épp akkor lépett el mellőlük, engem pedig megtámadtak és mindenféle kérdéssel bombáztak. Fernando távolról nézett, hol ijedtség, hol idegesség ült ki az arcára, néhol még rémületet is véltem felfedezni. Ekkor megcsörrent a telefonom, majd távozóra fogtam.
- Tessék itt ... - szóltam volna bele ha nem szakított volna félbe.
- Szia Mia!
- Hello, Kimi!
- Segíthetek valamiben?
- Hát.... lenne egy ötletem. De ezt most hagyjuk nem ezért hívtalak.
- Hanem?
- Tudunk találkozni?
- Te itt vagy?
- Igen. Este 9kor mikor már elült a nép, a Renault motorhome előtt várlak. Ok?
- Ott leszek. - tettem le a telefont.
Igazából nem tudtam mit akarhat, titokzatos volt, Fernando odajött és megölelt, úgy mintha nem találkoznánk többé.
- Baj van? - kérdeztem félszegen.
- Igen. Ott hagytalak faképnél, most meg odavetettelek a médiának. Hülye voltam, sajnálom.
- Semmi baj - túrtam bele a hajába - vicces volt. Kimi este látni akar engem.
- Itt van?
- Igen.
- És mit akar?
- Nem mondta. Nézd itt van az ajándék Sebnek.
- Inkább ne emlegesd most őt nekem.
- Fernando, te is tudod, hogy nem úgy gondolta.
- Nem érdekel. Sokat engedett meg magának.
- Figyi nem érzed igazságtalannak ezt?
- Átálltál a sötét oldalra?- mosolygott.
- Bár ott a süti, azért nem. Csak te is sokszor lehet olyanokat mondasz, Seb mégis csak nevet.
- De én megtanultam bocsánatot kérni, és nem egyszer megtettem vele szemben is már.
- Este a buliban beszélsz vele? Kérlek. - néztem rá szépen.
- Hjajj.. csak a te kedvedért, hol az az ajándék? Elviszem a home-ba.
Átnyújtottam neki, ő pedig elvitte. A futam után a dobogóhoz mentem, Fernando második lett, Seb pedig világbajnok. Este a RB boxbában nagy habzsi-dőzsi ment, iszonyatos buli. Ferrel kézenfogva sétáltunk át. Ekkor figyelmeztetett mennem kell Kimihez, 9 óra.
- De ígérd meg beszélsz Sebbel. - mondtam.
- Ígérem. - fogta meg az ajándékot. Üdvözlöm Kimit, bár kétlem, hogy nem fog benézni. Bulit ő nem hagy ki főleg ilyet.
Még gyorsan megcsókoltuk egymást, majd elindultam. Mondhatom kellemes volt tök sötétben egyedül mászkálni a paddockba. Már álltam egy ideje, amikor valaki a nyakamba ugrott és megpuszilta az arcom.
- Hello!
- Az isten szerelmére Kimi, megbolondultál. - egy darabig nézett, majd elnevette magát. - Most mi olyan vicces, a szívbajt hoztad rám!
- Semmi, semmi. - válaszolta.
- Mennyit ittál?
- Keveset - mutatta.
- Aha, látod a homlokomon, azt a feliratot, hogy madár? Te részeg vagy.
- Jó lehet egy kicsit becsicsentettem.
- Kicsiiit?? Alig állsz a lábadon.
- Jól van már, ne parázz. Nem ezért hívtalak.
- Akkor bökd ki végre.
- Jójó. Szóval. Hazajövök.
- Haza? Mi van?
- Hát ide.
- Japánba?
- Nem te lüke, fogta meg a kezem. - majd közelebb lépett. - Ide! - mutogatott.
- A Forma1-be? - esett le az állam.
- Igen. - mosolygott.
- Ez remek.
- Látom örülsz.
- Igen, persze, Sebéknek mondtad már? - furán kezdett el bámulni.
- Mi? Mi? - rázta meg a fejét. - Még nem. Amíg nem írtuk alá a szerződést addig nem akartam, meg a Renault sem nagyon híreszteli, Kubica miatt.
- Értem. És akkor nekem miért mondtad el?
- Nem tudom. - nevetett. - Csak valakinek el kellett. De ne mond el senkinek.
- És mégis mit mondjak Fernandonak?
- Mond, hogy Jennivel összevesztem és istápolni kellett a lelkem.
- Jó. Akkor most én megyek. Te nem jössz?
- De igen, egy kicsit később. - én már elindultam ő még mormogott valamit, de én nem értettem. 
- Ha örülsz sokkal szebb vagy.. - Kimi.
A Red Bull boxban, már nagyon folyt a buli, láttam Barby Markkal beszélget, ezek szerint őt is meghívták. Nem is bántam, Fer nagyon kedvelte őt is. Egy eldugott sarokban Fer beszélgetett Sebbel. Odamentem hozzájuk.
- Na szent a béke fiúk?
- Mint az állat! - Seb - Köszönöm az ajándékot.
- Fer ötlete volt. - mondtam.
- Aki egy remek és csodálatos ember. - Seb
- Azért nem kell most magasztalni csak azért mert azt mondtam válogasd meg a szavaid. - Fer
- És hogy oldottátok meg? - kérdeztem
- Igazsággal. - Seb
- Hm? - néztem rájuk.
Fer kinyújtotta a kezét és az ölébe húzott.
- Gyere ide.  Elmondtam neki, hogy azon a pontomon talált el, ahol a legjobban fájt: a jó öreg egómon.
- Jajj te.. - borzoltam meg a haját.
- És mit akart Kimi? - Fer
- Kimi? Már itt van? - Seb
- Á, csak Jenni miatt volt. Valamin összekaptak. - válaszoltam.
- És mondta hogy idejön? - Seb, mint egy gyerek úgy kérdezte, látszott hogy várja már.
- Igen. - mondtam.
- Remek. - Seb - Néha nekem hiányzik, a hülye feje.
- Nekem is. - Fer - Felejthetetlen szombat éjszakáim, amikor nem hagyott aludni, olyan részeg volt.- nevetett.
- Jó lenne, ha visszajönne. - Seb
- Bizony. - mondta Fer, én csak mosolyogtam. Közben Barby is megérkezett...

121. rész

* Mia *

Miután kajáltunk Seb és Fer a mozihoz vittek minket. Mondjuk elég feltűnő volt, hogy egy lélek sincs ott csak mi négyen.
- Ti meg mire készültök? - torpantam meg az ajtóban.
- Majd meglátod. - mosolygott Fer.
- De előbb be kell kötni a szemeteket. - Seb
- Remek. - nevetett Barby
A fiúk bekötötték a szemünket és beléptünk a terembe. Amikor Fer levette a kendőt teljesen megdöbbentem. A Kivetítő alatti színpadon és előtte a hozzávezető úton vörös szőnyeg, a kivetítőre 2 közös kép volt kivetítve. Be volt rendezve, volt étel, ital, és zene. Seb rögtönzött egy koncertet nekünk majd táncoltunk. Nagyon jól éreztem magam. Azután visszamentünk a szállodába. Fernando nagyon fáradtan esett az ágyba. Én mellémásztam.
- Lehet, hogy nekem nevet a szívem. De te meg gyönyörű vagy. - mondtam.
- Ezt meg hogy érted? - nézett rám.
- Nem azért mert ilyen jól nézel ki. Hanem mert belülről ragyogsz! Te nem csodálatos vagy, te maga vagy a csoda.
- Ezt most miért mondod? Nem lesz szülinapom, hogy szépeket kelljen mondani.
- Jaj te, nem azért mondom. Hanem mert szeretlek.
- Én is szeretlek. - csókolt meg.
Így aludtunk el, egymás karjaiban, ruhástól. Reggel hallottam, hogy csörög Fer ébresztője, de kinyomta. El kezdtem kapálózni, hogy ne nyomja ki, de ő meg lefogott, minek következtében leestünk az ágyról. Ekkor nyitott be Seb és Barby.
- Kopogni ki fog? - Fer
- Ááá, elnézést - röhögött Seb, de látszott, hogy vissza akarta tartani - máris. - majd kiterelte Barbyt a szobából és ő is kiment. Ekkor kopogás hallatszott. Fer a fejére csapott, majd nevetve szólt ki.
- Szabad ha szép..- ekkor bejöttek.
- Mondom ha szép. - Fer.
- Na kössz. - Barby
- Szívesen. - húzta szélesre Fer a száját.
- Nem akarom megzavarni a beszélgetést, de Fer leszállnál rólam. - mondtam.
- Persze. - majd felsegített.
- Indulni kéne ám, mr. Tökély. - Seb
- Mindjárt, csak átöltözöm. - indult a fürdő felé Fer.
- Mi??? Átöltözni?? - akadt ki Seb. - Szó sem lehet róla. - tolta ki onnan Fert. Mi csak nevettük Barbyval.
- Héé, leállnátok? - Barby - Hagyd had öltözzön át, még a végén túl megtépázott lenne az egója.
- Jó meglátás. - mondta Seb.
- Haha RB hadosztály. Nagy az egyetértés úgy látom. - Fer
- Nálunk mindig. - Seb
Láttam, hogy Fernando kezd belelendülni a dologba és nem akartam, hogy nagyon felpaprikázza magát, így közbeléptem, nem akartam veszekedést.
- Na Fer, indulj öltözni, Seb ti meg várjatok meg minket az aulában. - mondtam
- Most konkrétan kiteszel minket? - Seb
- Ha szükséges. Mindjárt megyünk.
Sebék távoztak Fer és én is rendbe szedtük magunkat. Siettünk hozzájuk, Seb persze nem bírta ki hogy ne szóljon oda.
- Még, hogy ránk kell mindig annyit várni. Nem az esküvőtök lesz. - Seb
- Valóban, de nem árt ha jól nézek ki. - Fer
- Jól nézhetsz ki, ha nem ez az igazi arcod, én nem játszom meg magam. - Seb
- Tessék? - fakadt ki Fer. Bár tudom, hogy nem bántásnak szánta ezt Seb, mégis én is úgy éreztem, hogy túllő a célon.
- Jó, nem mehetnénk végre. - kérdeztem sóhajtva.
- Én nem megyek sehova, olyannal aki azt hiszi, hogy én megjátszom magam. - Fer, tudtam ez lesz, megsértődik, ettől féltem.
- Fer, kérlek.
- Nem. - majd elviharzott. Utána futottam, de beült a kocsiba és elhajtott. Mikor mentem vissza láttam, Seb és Barby beszélgetnek.
- Elvisztek? Nyugi megbékél, csak tudjátok milyen. - mondtam
- Bocsánatot kell tőle kérnem, én nem úgy gondoltam. - Seb
- Tudom. - hajtottam le a fejem. - Fernando egy nagy gyerek. És ezt a sértődései bizonyítják a legjobban.
- Igen. - Barby - Ideje lenne egy kicsit ezt a gyereket megnevelni, ahogy Sebastiant is.
Seb szemei elkerekedtek. Majd nevetésben tört ki.
- Najó induljunk, még be kell törnöm egy spanyol bikát. - Seb.
Majd elindultunk a pályára...

120. rész

*Barby*

Mikor lementem reggelizni, Fer fogadott, hogy menjünk ki a pályára. Nem ellenkeztem, tudtam, hogy már megint készülnek valamire. Mia is érdeklődve jött ki Sebbel, és azonnal hozzám jött. Elmeséltem neki a feltevésem, amiben egyetértett.
- Honnan jön ennyi ajándékozás Sebből?
- Ő egy melegszívű ember, ahogy Feranndo is. Akkor boldog, ha a szeretteit boldoggá teheti
- De ennyi ajándékkal? - nevetett Mia
- Ha kell, ennyivel - nevettem én is.
A fiúk először egy- egy csokor virággal köszöntöttek minket, majd azt mondták, a többi az este jön. Már nagyon kíváncsi voltam. Mindenki a maga dolgára ment, mi a bokszunkba. Nekem is és Sebnek is még sok dolga volt. Nem éreztem az autót száz százalékosnak, ezért Ciaronnal próbáltunk pár új beállítást. Seb addig folyamatosan mosolygott, nagyon jó kedve volt, már csak egy nap és bajnok lesz ismét. Az ajándékom elkészült így én is boldogan ültem be az autóba a harmadik edzésen.
- Több tapadás kellene az első szárny mentén - szóltam Ciaronnak
- Rendben, gyere be és megnézzük
Betoltak a srácok és Ciaron már is számolni kezdett. Igazam volt, tényleg több leszorító erő kellett. Ciaronék azonnal át is állították és már ki is gördültem a super lágy keverékkel.
Sokkal jobb volt az autó tapadása, úgy éreztem, jók lehetünk az időmérőn. Az edzés után megbeszélésre kellett mennünk, de már nagyon kíváncsi voltam a srácok meglepetésére. Nem sok idő volt már az edzésig, addig épp Jensonnal beszélgettem, amikor is idő volt, és mennem kellett.
Minden a legjobban alakult, Seb első lett, míg én csak negyedik, de nem keseredtem el. A kötelező interjúk után, megvárta a szobájában.
- Hello bajnok - köszöntem rá, ő egy kicsit megijedt, nem számított rám
- Szia kicsim, megijesztettél - nevetett
- Kíváncsian várom a ma esti őrültségeteket - nevettem
- Nem szedsz ki belőlem semmit
- Nem is azért jöttem - mosolyogtam
Felpattantam az ágyról és megöleltem. Jól esett az ölelése, de átlátott a szitán
- Mi baj van tündérem? - simogatta a hajam
- Az autó,  nem akar összeállni - húztam el a szám
- Nekem se - sóhajtott egyet
- Persze - távolodtam el tőle - Aztán megint agyonalázol minket
- Nem, most nem - húzott magához - Hidd el kicsim
- Elhiszem - bújtam hozzá - De bajnok leszel újra
- Tudom - csókolt meg
Lassan kisétáltunk, majd egy étterembe mentünk, ahol már Miáék is ott voltak.
- Hello had osztag - nevetett Fernando
- Hello paripa - nevettem rá
- Na, mi a meglepi - türelmetlenkedett Mia is
- Nők - sóhajtott fel Sebastian
- Férfiak - sóhajtottam én is.
- Na jó, eláruljuk, hogy.....
- Hogy? - kérdeztük egyszerre
- Hogy majd megtudjátok - nevetett Seb
- Hú Vettel, mit kapsz ezért - forgattam meg a szemeimet
- Na mit? - nevetett Seb - alig várom - kacsintott rám
- Ezt nem itt kéne - köhögött fel Fer
- Bocsánat Szent Alonos - nevetett Seb
- Ez jó - nevettem vele
- Jól van hadosztag elég lesz
- Hát veletek aztán nem lehet unalmasan vacsorázni - szólalt meg Mia nevetve
Hatalmas nevetés tört ki....

119. rész

* Mia *

Mikor visszaértünk a szállodába Fernandoval úgy döntöttünk, hogy pihenünk egy picit. Csak feküdtünk egymás mellett, és gondolkodtunk, nem szóltunk egymáshoz, majd végül én törtem meg a csendet.

-         Tudod, irigylem őket.

-         Sebéket?

-         Igen.

-         Miért?

-         A viselkedésük miatt.

-         Mint a gyerekek. – nevetett

-         Igen. Irigylem őket, hogy maguk mögött tudják hagyni a gondjaikat, ha együtt vannak minden más kikapcsol, csak ők ketten léteznek.

-         Ebben igazad van. Sajnálom én sosem tudtam elfelejteni a gondokat, de ha ez számít akkor mától megpróbálom, vagyis megteszem.

-         Nem ne értsd félre. – ültem fel. – Nem veled van a gond, hanem velem.

-         De hisz te nagyszerű ember vagy.

-         De elfelejtek nevetni.

-         Mindig másokkal törődsz, túlságosan segíteni akarsz másoknak, de ez nem jelenti azt, hogy nem nevetsz. – ült fel és simogatta meg a hátam. - És tudod mit sokkal gyönyörűbb vagy te mint ők, vagy én. Neked a szíved nevet, és ez mindennél fontosabb. Neked nagyon sok ember köszönheti a visszakapott boldogságát, köztük én is. Ne legyél irigy másokra, mert rád kellene hogy irigykedjenek, a te szíved aranyból van a lelked pedig nemes.

-         Komolyan. – kérdeztem.

-         A legkomolyabban. Szeretlek. – feküdt el.

-         Én is. – dőltem a mellkasára.

Elnyomott az álom, álmomban pedig újra azon a tisztáson ültem ahol anno. De nem voltam egyedül. Luisát, Fer mamáját láttam magam mellett. Először nagyon megrémültem.

-         Ne félj, ez csak egy álom. Olyan álom aminek hamarosan vége. Lányom, te a megfelelő párja vagy Fernandonak, és örülök, hogy téged választott. Tudom te mindig vigyázni fogsz rá, és mellette leszel.

-         Igen. Ez már mindig így lesz. Ugye?

-         Igen. Jönnek majd még nehéz idők, de ti már kiálltátok a próbát, és akkor is kifogjátok. Szeret téged ezt ne felejtsd el.

-         Sosem. – válaszoltam. Egy férfi hangra keltem fel. Amikor kinyitottam a szemem, Seb guggolt az ágy mellett.

-         Mi az? – kérdeztem nyűgösen.

-         Megyünk moziba. Készülődj! – mondta.

-         Mi?

-         Jól hallottad, azért nem keltettelek fel eddig mert Fer ezt kérte.

-         És ő hol van? – néztem a másik oldalra.

-         Már lementek Barbyval.

-         Oké, várj egy percet.

-         De siess.

Összekészülődtem, és az aulában vártam őket, azt hittem ott lesznek. De nem voltak. Amíg vártam őket, egyszerre egy ismerős hangtól rezzentem össze.

-         Szabad? – kérdezte. Amikor hátrafordultam Dean volt az.

-         Dean? – néztem meglepődötten.

-         Emlékszel rám?

-         Persze. Figyelj csak vissza akarom adni neked azt a pénzt. – kutatni kezdtem a táskámba, de ő megfogta a kezem.

-         Állj csak meg. Nem kell nekem. Hagyd csak, én szívesen segítettem neked.

-         De akkor is az a pénz a tied és szükséged van rá.

-         De hogy van. Egyet ígérj meg. A hétvégén még látlak. Mennem kell egy csoport vár rám.

-         Igen, persze.

Dean egy szalvétára írta le a telefonszámát, majd elment. A táskámba csúsztattam ekkor jött Fer, Seb és Barby..

-         Hol voltatok? – kérdeztem

-         Készülnek valamire. – Barby

-         Mire?

-         Nem tudom. Állítólag meglepetés…

118. rész

*Barby*

A tudat, hogy a fiúk készülnek valamire, nem hagyott nyugodni, de nem sokat tudtam ezzel foglalkozni, mert már az autóban ültem. Kezdetét vette az első szabadedzés. A pálya poros volt, és sokan hibáztak, de összességében jól zártunk. A gumi kopás aggasztó lesz, Ciaron rengeteg kiállással számol, akár 4-el is. Én ezt egy kicsit irreálisnak tartottam, de ha Ciaron mondja. Megbeszélések voltak ma gazdagon, alig jutott időm enni, mert kezdődött a második etap. Most teli tankkal mentünk, de a gumikopás itt is aggasztó volt. Keveset láttam ma Sebet, ha nem az autóban volt, akkor interjút adott, hiába, mindenki tudta, hogy ez az ő hétvégéje lesz. Lassan készültem a videóval is, amit majd lejátszunk neki, szerencsére Christian benne volt ebben az ötletben. A srácok is készültek már az ünneplésre, ahogy magunkat ismerem, elég nagy buli lesz. Hiába a Red Bull, az Red Bull. Hallottam Fernando hangját, a Home előtt, tehát most készül az a bizonyos dolog. Felkaptam a cuccom, és Miához rohantam, szerencsére nem volt már senki nála:
- A srácok most mentek - suttogtam - Van kedved követni őket?
- Nem lenne helyes - nevetett Mia - annyit fáradozna, had legyen egy jó napjuk.
- Igaz - nevettem én is.
- Hogy állsz a videóval? - kérdezte
- Remekül, már csak pár simítás kell.
- Az remek - nevetett Mia is - És, tudsz valamit a meglepivel kapcsolatban?
- Nem - nevettem, fogalmam sincs, mit talált ki megint ez a bolond szőke
Erre mind ketten felnevettünk. Nem kellett sokat várni a fiúk megérkezésére.
- Hölgyeim - kezdte Seb - szeretnénk, ha velünk fáradnának.
Azzal megfogták a kezünket, és a kijárathoz mentünk, ahol már sofőr várt minket. Sokkal szerencsésebb, ha helybeli visz valahova itt Japánban, mert különben teljesen eltévednél a jelek miatt.
- Remélem, most tankoltatok, és az olajszint is rendben, na meg a gumik is - nevettem fel
- Minden oké, elhiheted - mondta komolyan Fernando, amire mi Miával felnevettünk.
Amikor megérkeztünk, Miával meglepődtünk, hiszen ez az a tó volt, ahova először is el akartunk menni. A srácok csónakot szereztek, és külön-külön beültünk. Lampionok világítottak, nagyon romantikus volt.
- El se hiszem, hogy ilyet találtok ki - nevettem az örömtől és a meglepődöttségtől
- Látod, látod - nevetett ő is - Az életünk, meg fog változni, két nap múlva.
- Tudom -  mosolyogtam rá - ismét bajnok leszel
- Igen - mosolygott - de ez rengeteg kötelezettséggel fog járni, többel, mint ami most van. Bevallom félek, hogy nem lesz egymásra időnk, félek, hogy elveszítelek.
- Nem fogsz - simogattam meg az arcát.
- Ennek örülök - nevetett szívből
És mivel Seb irányította a csónakot, mondanom sem kell, mi következett be. Felborultunk. Fernandoék mellettünk  elkerekedett szemekkel néztek felénk. Mikor kijöttünk a vízfelszínere, hatalmas nevetésben törtünk ki Sebbel. Fernandonak tátva marad a szája
- Ezek nem normálisak - közölte Miával
- Nem is emlékszem, hogy halottam volna, Barbyt ennyire szívből nevetni - tette hozzá Mia kacagva.
Sebhez fordultam, majd belekapaszkodtam a nyakába:
- Szeretlek - suttogtam az ajkai közé
- Én is téged - csókolt meg
Jó ideig csókolóztunk, majd amikor elváltunk, nevetve szólaltam meg:
- Verseny a partig? - kérdeztem a szőkém
- Benne vagyok - csillantak fel a szemei
- Akkor, készülj.. vigyáz... kész.... RAJT!! - kiállottam el magam
Boldogan és nevetve úsztunk a part felé. Fernando még mindig a fejét rázta:
- Komolyan, mint a óvoda - nézett ránk
Mia csak halkan nevetett mellette.
A versenyt, Seb nyerte, de nem olyan sokkal. Amikor kiértünk a partra, Seb befeküdt a fűbe, én pedig a mellkasára:
- Nagyon régen éreztem magam így - kezdtem neki mesélni, ő pedig simogatta az arcom - Akkor még anya is élt, ez az utolsó emlékem róla. Kivitt a játszótérre, ahol nagy színes játékok voltak. Minden játékra felmásztam, és anya kacagott rajtam. Minden újdonság volt. Amikor kijátszottuk magunkat, elmentünk egy boltba, és vett egy hatalmas színes nyalókát. Sosem felejtem el az izét. Egy felhőtlen nap volt, amikor anya nem volt szomorú, talán az egyetlen nap.
Seb szorosan magához ölelt, amíg az emlékemet meséltem neki. Most is úgy éreztem magam, mint egy gyerek, jól eső érzés volt. Lassan Mia és Fer is kijött a partra, bár ők nem voltak vizesek:
- Az óvoda kijátszotta magát, vagy még mászókáztok is? - kérdezte ironikusan
- Azt hiszem, végeztünk - nevetett Seb
- Akkor mehetünk? - kérdezte Fer
- Rendben van nagypapa, mehetünk - keltem fel addigi kényelmes helyemről, a többiek persze nevettek, kivéve Fert.
Ahogy mentünk, Seb egyszer csak kiáltott, hogy álljunk meg. Értetlenül néztünk rá. Kiszállt az autóból, majd jó 10 perc múlva visszajött. Egy nagy színes nyalóka volt nála, pont olyan, mint amit anya vett. Mindenki furcsán nézett rá, csak én sírtam egyedül.
- Ezután a nap után is jár egy - mondta halkan, amikor odaadta
Elvettem, és törölgettem a könnyeimet, a könnyeimet, amik a boldogság miatt jöttek...

117. rész

* Mia*

Már jó ideje vártuk Barbyékat de elég későn érkeztek meg, már sötétedett.
- Najó menjünk, szerintem itt hagytak - Fer
- Nem biztosan nem. Várjunk még egy kicsit. - kérleltem.
- Oké, gyere mutatok neked valamit. - majd egy pad felé terelt, hogy üljünk le. Elővette az ipodját, és elindította a zenét. Odaadta az egyik füldugót, hogy hallgassam, egy gyönyörű szám szólt, ő pedig átölelt. Nem is gondoltam volna, hogy ő ilyeneket is hallgat.

A szemem is becsuktam és jó szorosan hozzábújtam, hogy éreztessem mennyire jól esik ez nekem. Ekkor jöttek Sebastianék.
- Héé gerlepár, bocsi a zavarásért, de nem kellene indulni. - hajolt le Seb, mi meg feálltunk.
- Mi? - ijed meg Fer.
- Mi? Mi? Meddig várjunk rátok?
- Na állj először is ti voltatok azok akik megint késtek és órákat kellett rájuk várni.
- Jól van Don Juan, mehetünk?
- Mi van?
- Sokat kérdezel Fernando.
- Én? - a fiúk észre sem vették, hogy mi már arrébb sétálunk Barbyval.
- Látod most is kérdeztél. - hahotázott Seb.
- De most nem azért..
- Még mielőtt még valamit kérdeznél, induljunk. Barby - Seb ekkor vette észre h mi már nem vagyunk ott.
- Itt vagyok, gyertek már. - Barby
- Jó lenne kezdek fázni és már nagyon sötét van. - mondtam.
- Csak nem félsz a sötétben? - Seb.
- Képzeld félek.
- Az erős és magabiztos pszichológus lány aki fél a sötétben.
- Jó Seb ezt inkább hagyjuk.
- Most miért? Én is félelmetes vagyok? - grimaszolt.
- Nem. Menjünk! - erősködtem.
Elindultunk az óriáskerék felé, ami gyönyörűen ki volt világítva, a kilátás pedig eszméletlen volt. Kicsit szótlan voltam, és nagyon erősen szorítottam Fer kezét. Amikor felértünk gyönyörködtem a kilátásban. Kicsit szótlan voltam, Fer odajött és megkérdezte mi a bajom. Barby és Seb egymással voltak elfoglalva.
- Mi a baj Kincsem? - Fer
- Semmi csak, nem akarom elrontani az estét. - húztam el a szám.
- De hát mi az? Akarsz róla beszélni? - tűrte el a hajam, és nézett a szemembe.
- Tudod én mindig erős vagyok és határozott, ahogy Seb mondta. De egyszer mikor kicsi voltam nagyon kicsi, olyan 14 éves lehettem. Ismertem Rómát már akkor is mint a tenyerem. Este mentem haza a barátnőmtől és egyszer csak berántottak egy autóba. Napokig távol voltam az otthonomtól, pokol volt. tudták kinek vagyok a lánya és azt is hogy a nagyanyám aki nevel, bármit megadna értem. - Fernando szemei elkerekedtek. - Igen elraboltak. Egy sötét zugban tartottak, ahol semmi fény nem volt. Szorongtam állandóan, de reménykedtem, hogy egy napon értem jönnek. És hála istennek így is lett. Mindegy ne beszéljünk erről. Ciki vagy nem ciki félek a sötétben. - Fernando megölelt.
- Ez nem fog megtörténni többet és még szerencse, hogy én nem félek a sötétben. - mosolygott.
- Szeretlek. - csókoltam meg.
- Héé ti ott zokniban.. - Seb
- Zokniban? - nézetem a lábamra és húztam fel a nacim. - Öregem nem látod hogy ez harisnya?
Erre mindenki nevetni kezdett.
- Jól van, kicsit rosszul látok na, sötét van. - Seb
- Szerintem inkább egy szemüveg kellene neked. - Fer
- Napszemüveg esetleg - Seb
- Drágám így is elég sötét van nem még napszemcsiben. - Barby
- Neked az agyad is elsötétült. - Fer
- Csodálkozol, ilyen nő mellett, elveszi az eszem. - Seb
- Kössz. - Barby
- Tudod, hogy szeretlek. - Seb
- Én is téged. - Barby
Szép lassan véget ért a túrán a kerékkel, mikor kiszálltunk, Seb szédőlgést imitált.
- Mintha olyan gyorsan mentünk volna. - Barby
- Engem nem is a kerék szédített meg, hanem te. - Seb
- Még, hogy én tanítsalak udvarolni, jobb vagy mint én. - Fer
- Haha, Don Juan. Mit szólnátok lányok.. ááá nem is, gyere velem kicsit félre Fernando. - majd félrevonultak.
Barbyval csak néztünk egymással, és Seb kielégült mosolyából csak egyet tudtunk mondani: " ajaj "

* Fernando *

Seb félrehívott, hogy holnap a lányokat lepjük meg és vigyük el őket oda csónakázni ahol a legutóbb voltunk. De most mi is megyünk és a kocsit is megtankoljuk és a defektet is megpróbáljuk elkerülni. Ajándékot is javasolt, hogy vegyünk a lányoknak. Remek ötletnek tartottam, megsimogattam Seb fejét.
- Öcsi most az egyszer, jót szóltál. - majd visszamentünk a lányokhoz.