62. rész

*Barby*

Elgondolkodtam azon, amit Mia mondott. Nem akartam felhívni Sebet, nem akartam, hogy ismét megbántson. Csak ültem a szobámba és gondolkodtam. Apa már teljesen pánikba esett, hogy mi van velem. Próbáltam megnyugtatni, hogy nincs semmi baj, csak jól esik a csend. Egyik nap megelégeltem, amikor is apa telefonálására lettem figyelmes. Ki volt hangosítva a készüléke:
- Sebastian Vettelel beszélek? - kérdezte
- Igen, miben segíthetek?
- Barbara édesapja vagyok
- Herr Meier - lepődött meg
- Nem tudom, mit mondott a lányomnak, de nagyon aggódom érte. Nagyon szereti magát, és nagy fájdalmat okozott neki.
- Nem tudom miért hagyott itt, biztos vagyok benne, hogy Mia tömte tele a fejét.
- Ebben nagyon téved fiatalember. Az egyetlen ember aki elüldözte Barbarát az ön, nem Mia. Mia mindig is próbálta meggyőzni, hogy béküljenek ki, de Barbara hajthatatlan, ahogy ön is. Barbara maga miatt ment el, és csak ön képes rá, hogy visszavigye. Az ön kezében van a döntés Herr Vettel. Ha szereti, akkor ne engedje futni, ha pedig nem szereti, akkor örökre hagyja békén
- Értem, és köszönöm Herr Meier
Apa felhívta, de minek? Már nem szeret, biztos vagyok benne. Visszamásztam ismét az ágyamba, apa párszor bejött mesélni anyáról, de nem említette a telefont. Egyszer csak valaki vadul csönget. Apa biztos kinyitotta, kopogtatnak az ajtómon, egy "szabad" után ott áll előttem ő. Megcsapzott volt. A szemei elsötétültek, a bánat, a szomorúság és a megbánás volt bennük Fogalmam sem volt, hogy mit mondjak neki, csak néztem őt, egy darabig az ajtóban állt, majd bátorságot vett és leült az ágyamra, de nem szólt semmit. Jó ideig néztük egymást, mire nekem megeredtek a könnyeim. Nem tudom mitől jöttek, csak jöttek és jöttek. Becsuktam a szemem. Éreztem, hogy átölel és simogatja a hátam, az illata most is megnyugtatott, lassan nyitottam ki a szemem és teljesen a mellkasának dőltem
- Sajnálom - mondta halkan majdnem sírva - nagyon, nagyon
- Én is sajnálom - mondtam ki
- Nem tudom, hogy hol siklott félre, nem tudom mikor. Nagyon fájt, hogy azt mondtad vége, és én is fájdalmat akartam neked okozni, de magamnak sokkal nagyobbat okoztam. Amikor láttalak sirni, azt hittem megszakad a szívem. Nem történt semmi köztem és Hanna között. Gyere vissza, gyere velem - suttogta
- Te is hibáztál én is. Én hajlandó vagyok szemet hunyni, ha te is.
- Szeretlek - suttogta
- Változnunk kell, neked is és nekem is, én hajlandó vagyok rá.
- Én is - mosolyodott el
- Akkor ezt a korszakot lezártuk - mosolygottam én is - Maradsz? - néztem rá
- A világ összes kincséért sem mennék el - mosolygott, majd lágyan megcsókolt
- Szeretlek - mondtam ki a csókunk után elmosolyodott, majd ismét fancsali képet vágott
- Nagyon megbántottam Miát - hajtotta le a fejét
- Mivel - kerekedtek el a szemeim
- Azt hittem miatta nem jössz vissza, miatta szakítottal, vagy, hogy mondott valamit. És nagyon megszorítottam a kezét, tiszta lila
- Baba!! - néztem rá nagyon mérgesen
- Milyen régóta nem hívtál így? lágyult el a hangja
- Férfiak - dünnyögtem
- Mi lenne, ha elmennénk Miához Rómába, és én ott kérnék bocsánatot, úgyis az Olasz GP jön
- Rendben - néztem rá
- Ja és Olaszországba te vezeted az autót
- Hogy mi??
- Beszélgettünk Christiannal és szünetnek fogtuk fel, a kilépésed. Holnap indulhatunk is
- Bátor ember vagy te - villogtam rá
- A szerelem erőt ad - nevetett
- Baba, mesélek egy történetet.
Azzal elmesélte anyukám történetét. Sebi nagyon meglepődött, és ő is megállapította, hogy kísértetiesen hasonlít a két történet, valamint szerinte ez egy jó lecke volt nekünk. Továbbá elmesélte, hogy ismét előrukkolhatnék valami Barbys ötlettel, ugyanis Mia és Fer kapcsolata is válságban van. Seb telefonja megcsörrent, Fer volt az. Elmondta, hogy szakítottak Miával, az állunk eset le.
- Oké kicsim, tényleg ki kell találnod valamit. - húzta el a száját Sebi is.
- Az a Carolina, meg most Domenicali is. - dühöngtem be
- Christian meggyőzhetné Domenicalit - vetettem fel
- Egy jó ötlet, és ha a teljesítményre fogná, Christian példának minket is felhozhat.
- Hát nem vagyunk egy minta pár - nevettem
- Nem is kell annak lennünk - nevetett ő is - És ez a Carolina?
- Nem tudom, nehéz feladat lesz, gondolkodom.
- És őket hogy hozzuk össze? - kérdezte
- Tudom már - csillant fel a szemem
- Na avass be - nevetett
- Kiminek megvan még az a hajója Monte Carlóban? - kérdeztem
- Igen - nevetett
- Na most, te felhívod Fert, én Miát, hogy jöjjenek el velünk hajókázni, persze ők nem fogják tudni, hogy a másik is ott lesz. Amíg ti fel nem szálltok, mi lent leszünk, és amikor már jó messzire kihajóztunk egymásnak engedjük őket. És még csak menekülni sem tudnak a tenger közepén - nevettem
- Barby, te zseni vagy - adott egy puszit a fejemre.
Seb azzal felhívta Kimit és elkérte a hajót. A jégember hozzátette, hogy az én őrült ötleteimre bármikor odaadja. Utána Seb felhívta Fert, aki igent mondott. Holnap, pedig Miához megyünk....
Másnap reggel landoltunk Rómába. Megkerestük Mia lakását és kézen fogva kopogtunk be. Mia nagyon meglepődött:
- Hát ti? - kérdezte kedvesen, mire Seb előlépett
- Szeretnék bocsánatot kérni, nagyon tahón viselkedtem....