Mia nagyon rosszul döntött, de érzetem, hogy nem tudom őt más álláspontra terelni. Szomorúan ballagtam a Homeba, amit Seb azonnal észre vett:
- Mi történt? - jött oda azonnal
- Mia és Fer - hajtottam le a fejem - Mia csak úgy odaengedte Carolinát Ferhez. Egy kicsit összekaptunk. Én már nem koptatom a szám Seb, nincs értelme - kaptam egy puszit tőlem, majd elviharzott. Nem tudtam hova megy. Amikor visszajött feldúlt volt:
- Hol jártál? - kérdeztem
- Összekaptam Miával - mondta
- Miért? - csodálkoztam
- Nem akarom, hogy szenvedj - ölelt meg
- Jaj Sebi, Mia a barátnőm, a legjobb barátnők is veszekednek, majd megnyugszunk - bújtam szorosan hozzá
- De akkor is - erősködött
- Te kis csacsi - túrtam bele a hajába, és megcsókoltam.
Visszamentem a szobámba a dolgaimat rendezgetni, amikor észrevettem, hogy anya naplóját is elhoztam. Véletlenül tettem a bőröndbe, amikor megtalálta apámnál. Ahogy kinyitottam egy levél esett ki belőle. Ekkor lépett be Seb is:
- Zavarok kicsim? - kérdezte
- Nem - mosolyogtam rá
- Hát ez? mutatott a levélre
- Ez anya naplójából esett ki - megfogtam a borítékot, kivettem a levelet. Seb az ágyamra ült és az aszatlomnál és olvastam hangosan:
Kedves Szilvia
Nagyon régen láttalak, remélem jól vagy. Bátorkodtam neked írni, bár tudom, hogy minden miattam ment tönkre. Én még szeretlek. Tudom, hogy most kérdések vannak benned, hogy miért most írom ennyi idő után, de hidd el, hogy csak most volt bátorságom bevallani magamnak is. Mindig úton vagyok, tudod, ezt a levelet Suzukából írom neked. Remélem jól teljesítünk a hétvégén, és ahogy ismerlek, tudom, hogy nézni fogod a Nagydíjat, hiába lesz korán. Ezzel a gondolattal fogok vezetni, hogy te nézel és gondolsz rám. Eltelt pár év azóta, hogy elmentél, de még tisztán emlékszem rá. A fiúk is nagyon meglepődtek, hogy vége lett. Ha jól tudom született egy kislányod, és 4 éves. Gratulálok hozzá. Thomas remek apa lesz, olyan apa, aki én soha sem lehettem volna. Remélem rád fog hasonlítani, és bátor lesz, kiáll mindenkiért és olykor-olykor nagy szája lesz. Szeretni fogja az F1-et már most tudom, hiszen te is imádod. Nekem is van egy lányom, bár ezt neked sohasem mondtam. A feleségemmel élek, és nem vagyok boldog. Tisztelem és csodálom őt, hogy kitart mellettem és eltűri ezt, de tudom, hogy te sem vagy boldog. Akkor megmondták nekünk, hogy ne szalasszuk el a boldogságot, csak túl makacsak voltunk mindketten. Hallottam, hogy a lányod neve Barbara, a név, amit mindig is akartunk, látom nem felejtetted el. Óvd őt a pilótáktól, mert rettentően összetörhetik a szívet, úgy mint én neked. Remélem jövőre kijössz Monzába, szeretném ha itt lennél. Még mindig szeretlek:Alberto Salvatore
Seb csak hallgatta a levelet. Amikor a végéhez értem nem tudtam mit mondjak. Seb azonnal magával húzott az ágyba. A hasára tettem a fejem, ő simogatta a hajam.
- Ismerős név - szólalt meg - A Ferrariban versenyzett egy rövid idegi
- Biztos vagy benne? - néztem rá
- Igen, biztos - ha jól emlékszem itt van eltemetve.
- Igen? - lepődtem meg
- Igen - bólogatott
Nem szóltunk többet, ő tovább simogatott, míg én elaludtam. A vacsorán is szótlanok voltunk és még a megbeszélésen sem vitatkoztam senkivel. Csak pár órát aludtam, majd felkeltem és felöltöztem. Írtam Sebnek egy cetlit, hogy a temetőbe vagyok, majd elmentem. Sötétbe mentem oda. Amikor odaértem csak a mécsesek égtek. Keresni kezdtem a sírt, amikor is Miát véltem felfedezni:
- Mia, mi járatban ? - kérdeztem meglepődve
- Ezt én is kérdezhetném? - erőltetett magára egy mosolyt, de ki voltak sírva a szemei
- Egy sírt keresek, de nem találom - válaszoltam
- Kiét? - kérdezte érdeklődve
- Meséltem anyukám történetét. Ma ahogy a dolgaimat pakoltam ki rátaláltam anya naplójára amit véletlenül tettem el. Kiesett belőle egy levél, így megtudtam, hogy ki volt az a férfi. Seb szerint itt van eltemetve
- Ismerem ezt a temetőt - nézett rám - tudok segíteni
- A neve: Alberto Salvatore - Mia a név hallatán falfehér lett és csak ámuldozott, azt hittem el fog ájulni, gyorsan leültettem. Csak hebegett és habogott, majd erőt vett magán és elmondta miért viselkedik így.
- Az a férfi az én apám - meghűlt bennem a vér, Mia apja lenne az anyám nagy szereleme?
- Hogy mi? - néztem rá
- Édesapám autóversenyző volt, soha nem mondtam, de ezért is bízott meg bennem Bernie. A Ferrariban versenyzett egy kis ideig, míg meghalt. Sosem szerette anyukámat, de tisztelte, mindig is a te anyukádat szerette. - Döbbentem néztem magam elé, még mindig nem hittem el.
- Ez hihetetlen - mondtam hangosan, majd odaadtam a levelet Mianak, aki elolvasta...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése