88. rész

*Barby*

Fernando ma reggel nagyon hülyén viselkedett, eléggé mutatta ezt a vezetési stílusa. Miután veszekedtem vele, Sebbel egy étterem felé vettük az irányt:
- Mit kérjek - kérdezte a németem
- Semmi helyit - nevettem rá
- Ha már itt vagyunk, akkor illene. - nevetett vissza
- Akkor hajrá bajnokom, nekem jó lesz egy kis európai íz is.
Seb rendelt is valami kimondhatatlan nevű ételt, bár amikor meglátta, hogy milyen kicsit elhúzta a száját. Talán mégsem volt olyan jó ötlet. Én persze nevettem rajta a jó meleg frankfurti levesem mellől. Épp a desszertem ettem volna, amikor Fernando rontott be:
- Nem láttátok Miát? - kérdezte idegesen
- Veled volt nem? - kérdeztem vissza
- Elment, és nem találom sehol.
- Miért ment el? - lepődött meg Seb
- Mennyiben fogadunk, hogy Alonso tapló volt? - néztem Sebre
- Nyertél Meier - nézett rám Fer
- Nem unod még ezt a viselkedést? - üvöltöttem rá, mindenki minket nézett.
Seb cselekedett, gyorsan fizetett majd kifelé terelt minket.
- Na itt vitázzatok, de ha rám hallgattok, akkor befogjátok, és te meg elmondod - mutatott Ferre - hogy merre felé ment.
Ledöbbentünk Seb határozottságán, általában hagyta, hogy veszekedjünk és jót röhögött az egészen, úgy látszik most megunta. Beült a volán mögé, Fer mellé és elindultak balra, Mia után. Sokáig körözgettünk, és semmit sem találtunk, a hangulat egyre feszültebb lett:
- Ez a te hibád Meier mert állandóan eszel.
- Én???
- Te!!
- Ne hogy már rám fogd, hogy tapló vagy! Nem azért ment el, hanem azért mert állandóan duzzogsz!
- Bagoly mondja...
- Igazán??
- Igazán. Te miért is dobtad Sebet? Na, miért?
- Közöd?
- Van, mert én láttam, hogy szomorú, és hogy alig bírja feldolgozni.
- És amikor te dobtad Miát? Na?
- Az más volt!
- A francokat volt más!
- BEFEJEZNÉTEK?!!! - üvöltött Seb, amire felkaptuk az orrunkat. - Nem hiszem el, hogy ezt kell hallgatnom egész végig. Mindenki hibás és kész, most keressük meg. Azt mondom, hogy menjünk vissza a szállodába, hátha ott lesz.
Teljesen le voltunk forrázva Ferrel, Seb sosem emelte igy fel a hangját. Mérgesen tekintett maga elé, tudtam, hogy nem tréfál. Visszamentünk, Fer bement a szobájukba, ott feküdt Mia fáradtan. Nagy kő esett le a szívünkről  Fernando kitessékelt minket, hogy most már átveszi, persze nem állhattam meg, hogy oda ne szóljak neki, amiért Seb megszorította a kezem. Távoztunk a szobánkba, Seb dühös arcot vágott:
- Sosem kiabáltál még így rám - néztem magam elé hosszú csönd után
- Itt volt már az ideje. - mondta egyhangúan
- Mondd, mi az? Ne kímélj!
- Elegem van! Állandóan veszekedtek, jó az elején még vicces volt, de ilyen komoly helyzetben sem tudjátok, hogy hol a határ. Csak csatáztok, és csatáztok, ami Miának és nekem rosszul esik. Nem tudom, lehet jobb lenne ha..
- Ha elmennék és tudnál gondolkodni igaz?- néztem rá
- Igen.
Nem szóltam többet, fogtam a bőröndömet és pakolni kezdtem. Seb meglepődött.
- Hova mész?
- Szingapúrba, úgy is azt mondta Christian, hogy 2 nap múlva menjünk. Van egy napod gondolkodni, vagy akár több is, de én addig dolgozom.
Seb még mindig csak nézett. A bőröndömet húzva sétáltam el Mia szobája előtt, ahol is láttam, hogy Fernandóval ölelkezik. Nem akartam őket megzavarni. Kiléptem az ajtón és a reptérre vettem az irányt...

***
Éjszaka érkeztem meg, elfoglaltam a szállást, és csak reggel mentem be. Mindenki köszöntött, ám Christian az irodájába cipelt:
- Egy nappal előbb itt vagy, ok, de Seb nincs itt, ez nem ok. Mi történt most?
- Rám kiabált, és idő kell neki.
- És te ide menekültél.
- Igen.
- Remélem ez a teljesítményeteken nem fog látszani.
- Profik vagyunk!
- Ezt már szeretem. Addig menj és beszélj Ciaronnal, a munka segít.
- Azért jöttem.
- Tudom - mosolygott - Seb meg.... majd meglátjuk.
- Igen, meglátjuk.
Azzal kisétáltam és felkerestem mérnökömet, hogy adjon valami munkát, vagy, hogy nézzük át az adatokat...