2011. október 8., szombat

66. rész

*Barby*

 Mia csak úgy elviharzott és mi nem tudtunk semmit tenni. Csodálkozva álltunk ott és megindult a balhé:
- Mit mondtál neki? - kérdeztem dühösen Fert
- Nem én, ha nem a csapatfőnökeink - morgott ő is
- Horner? Mikor? - kérdeztem
- Amikor te bujkáltál - vágta hozzám
- Nem tartozom felelősséggel a főnököm miatt - vágtam rá
- De az őrült németedért igen - üvöltött
- Mit tettél? - fordultam hozzá
- Megint hülye voltam - hajtotta le a fejét - Rajta töltöttem le, hogy szakítottal
- Férfiak - nyögtem hangosan
- Inkább hülye németek - vágta rá Fer
- Ne szidd a németeket - üvöltöttem vele
- Most már német is vagy? - nézett kérdően
- Igen, félig, zavar? - kérdeztem rá
- Tök mindegy - mondta
- Te meg pletykás vagy - fordultam Kimi felé
- Bocsi - nevetett
- A francba is, nem tudtál valami jobbat kitalálni??!! - förmedtem rá
- Nem vagyok olyan jó, mint te Barbyka - nevetett
- Tudtam, hogy a te ötleted, éreztem - nevetett fel Fer
- Ki más lett volna? - nevetett fel Seb is
- A te hülye ötleteid miatt vagyunk külön - nézett rám Fer
- Ne kend rám - morogta rá
- De rád kenem, mert mindig beleütöd az orrod - mondta
- Hé hé hé, hagyjátok abba, na - nevetett Kimi - Mint a kutya meg a macska
- Mindig ez van, ha hosszabb ideig vannak egy légtérbe - magyarázta nevetve Seb
- Hát igen, mert egyforma habitusúak vagytok - nevetett Kimi is
- Hogy mi?? Na nem - vágtuk rá egyszerre, amiből hatalmas nevetés lett.
- És most hogyan tovább? - kérdezte a Jégember
- Hát mi összeköltözünk - újságolta Seb, mindenki ledöbbent
- Hát részvétem - hahotázott Kimi - még a végén bekötik a fejed, bár Barbyról van szó, így visszavontam
- Ne gonoszkodj - nevettem már én is
Azzal mindenki elindult a maga útjára. Fer Maranellóba, mi Svájcba, Kimi pedig Kimi, nem számolt be róla.
***
Ahogy Seb lakásába értünk, már minden készen állt, valahogy érezte, hogy igent mondok, és mindent megtervezett. Izgatottan és félve léptem be a lakásba, nem igazán tudtam mire számítsak. Ahogy kiszálltunk a kocsiból megfogta a kezem és a ház felé húzott, ő is nagyon izgatott volt. Beléptünk az előtérbe, aminek fehér színe volt. Itt voltak a fogasok a kabátoknak, és ide lehetett lerakni a táskát és a cipőt is. Ahogy egyre beljebb haladtunk, kitárult elém a nappali, aminek krém színe volt, ahogy a bútorok is. Egy kanapé ami elég nagy volt, két fotel és közöttük egy üvegasztal foglalt helyett. A kanapé előtt volt egy TV. Elég nagy volt a nappali, majd tovább mentünk és a konyhába kötöttünk ki. Itt minden új és modern volt, egy kicsit túl steril is.  Volt lent egy fürdőszoba, ami Seb szerint nem nagy durranás, de azért oda is betekintettünk. Felmentünk az emeletre. Szobák sorakoztak, majd az egyikbe bevezetett.
- Ez lesz a mi szobánk - suttogta, én beljebb léptem
Egy hatalmas francia ágy két éjjeliszekrény egy tv és két ajtó nyílott be. Az egyik a fürdőé a másik a gardróbé.
- A többi szoba vendég szoba, és még van egy fürdő itt fent - nevetett. - Lent pedig a mosókonyha, a garázs és az edzőterem. De most gyere, van még egy emelet mutatni akarok valamit - nevetett
Feljebb mentünk, ott csak két szoba volt. Kinyitotta az első ajtót. Ott voltak a díjaink, az elismeréseink, külön-külön, de mégis egybe. Seb azt mondta, hogy lesz olyan időszak, amikor nem leszünk jók és szívesen fogunk itt nosztalgiázni. A másik szoba egy iroda volt, ahol a dolgainkat tudtuk intézni.
- Na, hogy tetszik - kérdezte izgatottan
- Nagyon bejön - nevettem
- Tényleg? - kérdezte csillogó szemekkel
- Igen - adtam neki egy puszit.
Közös főzésbe kezdtünk, bár ez hiba volt, mert a végén csak játék lett belőle. Elképesztő, hogy mennyire vissza tud vinni a gyerekkorba, imádom ezért. A nagy takarítás után, elkezdtünk csomagolni Monzára, alig hogy haza értünk már indulhatunk is.
***
- Remélem gyorsak leszünk - sóhajtott fel Ciaron csütörtökön
- Remélem én is - húztam el a szám, ugyanis köztudott, hogy nem fekszik nekünk ez a pálya.
Pályabejáráshoz készen állva várakoztunk a többiekre. Indulhat a menet. Ciaron folyamatosan jegyzetelt és magyarázott. Nagyon untam, de próbáltam jó képet vágni hozzá, nem mindig sikerült. Egyszer csak éreztem, hogy két kar a derekam köré fonódik és valaki suttog a fülembe "Szeretlek". Egy kicsit megijedtem, de gyorsan mosolyogni kezdtem, amikor megláttam Seb arcát. A két csapat együtt ment tovább, és hiába mondta Rocky és Ciaron az adatokat nem nagyon figyeltünk rájuk. Seb mesélte az emlékeit, amit én szívesen hallgattam.
- Mi lesz Miával és Ferrel? -kérdeztem meg félve
- Nem tudom - sóhajtott egyet - Mia olyan makacs, mint te - nyomott egy puszit a fejemre - Nehéz lesz, de valahogy össze kell őket hozni.Ötlet?
- Nincs - néztem le
- Pedig azt hittem a hajókázás ütni fog - nevetett
- Én is, de látod - szomorodtam el
- Fernando elég letört - mondta halkan
- Elhiszem - suttogtam
- Annyira jó, hogy susmusoltok és nem ide figyeltek - pirított ránk Ciaron
- Bocsi - nevettünk fel
Folytattuk a munkát. A Home-ba menet láttam Fernandot, elég ramatyul nézett ki. Hirtelen Carolina jött velem szembe
- Hát te mit keresel itt? - förmedtem rá
- Közöd? - kérdezte félvállról
- Pirított ribanc - vágtam oda
- Mit mondtál? - emelkedett meg a hangja
- Jól hallottad, vagy adja szappant, hogy kimosd a füled?? Bár inkább a száddal kezd
- Ki vagy te, hogy itt legyél he?
- Látszik, hogy fogalmad sincs az F1-ről édesem - néztem rá
- Ja persze, te vagy annak a Vettelnek az ágyasa - nézett lenézően
- Tévedsz ismét, nézz néha F1-et és kérdezősködj - vágtam oda
- Akkor sem tudom ki vagy - vágta oda
- Addig örülj - néztem rá szúrósan
Fernando látta jelenetet, és nevetett rám, tudtam, hogy osztja a véleményem. Tehát a nő ráakaszkodott. Épp a Torosokhoz indultam, amikor követett a liba:
- Még mindig nem tudom ki vagy - jött utánam
- Használd az internetet, tudod, feltalálták - vetettem oda
- Nagyon nagyra tartod itt magad -mondta
- Nagyobb ember vagyok itt én mint te
- Mert Vettelel kavarsz? - nézett rám
- Nem azért
- Jó bőr a szőkeség - nézett rám, megragadtam
- Na ide figyelj, mert csak egyszer mondom el! Ha meglátlak a közelébe, kitekerem a nyakad, és ha elszúrod Mia és Fer kapcsolatát, akkor is kitekerem a nyakad! Választhatsz, vagy eltűnsz, vagy megismersz!!!
- De hát Mia mondta, hogy odaadja nekem Fert -vágta rá
- Beképzelted
- Nem képzeltem - erősködött
- Akkor is kopj le - közben Sebtől kaptam egy SMS-t, hogy menjek most én a terápiára, mert ő közös interjún van Ferrel. Visszafordultam és megírtam Miának, aki engedélyezte. A liba, még mindig jött.
- Nem vagyok légypapír, úgy hogy elmehetsz - vágtam neki oda
- Fernando az enyém
- Az a tied amit... mindegy
- Ezt nem értem
- Liba
- Ágybetét
- Ne hozz ki a sodrómból, tűnj el, mielőtt még tartom magam - üvöltöttem
- Ha botrányt csinálsz neked lesz baj - nem is olyan hülye
- Menj el!!!
Beléptem Miához, a liba is jött. Meglepődött.
- Elmondanád Vettel ágyasának, hogy Fer az enyém - nézett rá
- Ő nem Vettel ágyasa, hanem egy pilóta - mondta Mia
- Tényleg? - csodálkozott
- De ha nem tűnsz el 2 percen belül, akkor bokszoló leszek - ordítottam rá
- Akkor is az enyém, és nem bánthatsz engem, mert szólok Bernienek.
- Köpj be, ha annyira akarsz.
- Azt is elmondom, miket mondtál útközbe
- Csak tessék
- Barby, tényleg én mondtam, hogy az övé Fer - itt esett le az állam
- Hogy mi van????????.......

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése