80. rész

*Barby*

Amikor kiszálltam még akkor is elég dühös voltam, Ciaron alig bírt csitítani. Hallottam egy ideig Christian hangját is, bár vele se foglalkoztam. Kiküldték még a Medical Cart is.
- Barby szállj be, megvizsgálunk
- Nincs semmi bajom, azt leszámítva, hogy nem szerzek ma pontot
- Akkor is be kell jönnöd
- A francba is - vágtam be magam az autóba
Ahogy mondtam, semmi bajom nem volt, csak nyugtatót adtak, majd szépen visszasétáltam a bokszunkba.
- Őrült - mondta Christian miután felmentem a Pitwallra - Legközelebb szólj, hogy élsz
- Feltétlen - húztam el a szám
- Mi történt? - kérdezte
- Massa belém jött, hideg volt a gumija és megcsúszott, még az ág is húz
- Majd Japánban - veregette meg Christian a vállamat
- Seb? - intettem a monitorok felé
- Nagyon megijedt és elkezdett száguldozni, hogy minél előbb túl legyen a futamon, de már szóltunk neki, hogy ismét borzasztod a népet -nevette el a végét
- Hahaha főnök - vágtam fancsali arcot, majd indulni készültem
- Díjátadóról ne késs! - szólt utánam
Be mentem a szobámba és letusoltam, majd felvettem a csapatruhám. Ahogy kiléptem már újságirók hada várt és kérdezgetett, nem nagyon tudtam mit mondani az esetről, baleset volt. Az egyik viszont elég kényes témára tapintott:
- Mi van ön és Vettel között? - kérdezte, mindenki hirtelen oda figyelt és azonnal közelebb is tartották a mikrofont
- Munkatársi kapcsolat a pályán, de hogy a pályán kívül mi, az nem tartozik magukra- vetettem oda
- Tehát járnak?
- Igen, ha ettől most boldogabb
Hirtelen kattogtak a gépek mindenki susmusolt, a sajtó tehát végérvényesen is megtudta. Már az elején elhatároztuk Sebbel, hogy nem fogjuk titkolni a kapcsolatunkat, és most a kapcsolatunk napvilágot látott.
Hirtelen üdvrivalgásra lettem figyelmes, ez azt jelenti, hogy a futamnak vége. Azonnal szaladtam a dobogó felé, bár elég sokan voltak és a mieink elől. Esélyem se lett volna átférni, ha nem jön Tommi, hogy előre vigyen. Akkor érkezett meg Seb is. Kiszállt az autóból, majd felállt rá és örülni kezdett, gondosan visszapakolt, levette a bukóját és felénk nézett. Az arca nyúzott volt, a szemei könnyesek. Láttam, hogy észrevett és egy hatalmas sóhaj hagyta el az ajkát, mint akinek egy kő esett volna le a szívéről. Tudtam, hogy nem teljesen hitte el Christiannak, hogy jól vagyok, tudtam, hogy azt gondolja, talán Christian csak nyugtatni akarta, hogy ne menjen tönkre a versenye. Elszégyelltem magam. Nem is gondoltam bele, hogy ezzel a daccal, mekkora fájdalmat okozok neki, hisz ő nem tudja, hogy csak mérges vagyok. Láttam a bánatot a szemében, amit tulajdonképpen én okoztam. Azt mondtam neki, változni fogok, de ehelyett nem változtam. Most már értem, érezem, hogy nem csak egy magam vagyok, gondolnom kell Sebre is. Ahogy így gondolkodtam, észre se vettem, hogy elment az idő, Tommi mutatta, hogy Seb most jött ki a dobogóra. Ahogy láttam, örült, bár amikor a német himnusz megszólalt elsírta magát. A szívem összeszorult, és úgy néztem őt, nem tudtam, hogy most örül vagy nem, de mutogatni kezdett, ezek szerint az előbbi, de nem éreztem annyira örömkönnyeknek.
Fernando valamit mutogatott neki, majd nevetni kezdett és indult is a pezsgőzés. Látszólag jó kedve volt, majd az interjún elárulta, hogy azért sírt, mert visszajötte az emlékek. Interjú után akartam vele beszélni, de Miához küldték. Leültem egy padra, amikor is éreztem, hogy valaki szorosan átölel:
- Kicsim, nagyon nagyon szeretlek - ölelt még szorosabban - Azt hittem baj, van azt nem éltem volna túl
- Az én hibám, hogy aggódtál - hajtottam le a fejem - túl dühös voltam, nem gondolkodtam
- Az a lényeg, hogy rendben van - csókolt meg
- Szeretlek - suttogtam az ajkai közé - Nem hiszem, hogy örömkönnyek voltak - utaltam a sírásra
- De azok voltak, a könnyek annak szóltak, hogy semmi bajod - bújt hozzám
- Sajnálom Baba - éreztem lelkiismeret furdalást
Ekkor jelentek meg Miáék, feléjük vettük az irányt....