'Remek, már csak ez hiányzott - mondtam hangosan. Bekapcsolt a tűzjelző és a tűzvédelmi rendszer. Ami azt is jelenti, hogy lezárja az épületet. Ha csak vaklárma, akkor ok, de nagyon dühös leszek, de ha nem vaklárma akkor meg nem oké, és akkor is nagyon dühös leszek, egy valami már biztos volt: Nagyon dühös leszek. A szimulátor szoba ajtaja bezáródott, hogy oda ne jusson be az esetleges tűz. Leültem és gondolkodni kezdtem. Mintha, egy égi jel lenne, amit fentről küldte, hogy gondoljak át mindent. Nem tudtam megmagyarázni, hogy miért éreztem Sebastiant idegennek. Én ide álmokkal és célokkal jöttem, és nem szerepelt benne egy pasi. Seb családot akart volna, amit én nem. Seb kertes házat akart volna, én a panelt részesítem előnybe, Seb gyerekeket akart volna, nekem eszem ágába sem lett volna szülni. Totálisan egymás ellentettjei voltunk, mégis egyesek szerint, pont ezért illetünk össze. Sebastian rendes nőt érdemel, aki család centrikus, jó házi asszony és szül neki gyerekeket, nem egy lelkileg sérült karrierista nőt, aki nem tudja mit akar. Az a beszélgetés, amit hallottam, döbbentet rá, hogy lehet ő sem gondolta komolyan. Lehet, hogy csak azt érzi, hogy szeret, pedig nem, csak tabu vagyok a számára és kihívást keres, ahogy én is. Füstöt kezdtem el érezni, tehát nem vak lárma, valaki tényleg olyan szerencsétlen, hogy felgyújtotta a gyárat. Már csak ez hiányzott. Senki sem tudja, hogy itt vagyok, azt hiszik, hogy otthon vagyok, remek. A telefon, akkor ugrott be, hogy fel kellene hívnom Ciaront, kicsöngött:
- Ciaron - üvöltöttem bele a telefonba
- Barby, te még nem alszol, vagyis már? Ez az új hobbid? - kérdezte álmosan
- Ciaron, ez most nem vicces, itt vagyok a gyárban a szimulátor szobában és bekapcsolt a tűzjelző és füstöt érzek - mondtam el neki a tényeket nyugodtan
- A francba - üvöltött Ciaron - azonnal intézkedem.
Ciaronba bíztam, hogy ki visz innen. Tovább gondolkodtam, Sebről és rólam, és véget kell vetni ennek az egésznek. Ami nem megy, ne erőltessük, és nem hiszem, hogy pont nekem kellene vele lennem. A csapatnak sem lenne jó, bár ők már elfogadták. Így lesz jó neki. Egyre melegebb volt, tehát a tűz erre felé járt. Hallottam, ahogy pattogott, és próbált átjutni a falom és az ajtón. Még egy kis idő van, felhívtam Miát:
- Barby, Seb megőrült - amint felvette a telefont evvel fogadott
- Mia, lehet, hogy ez lesz az utolsó beszélgetésünk - mondtam ki
- Tehát, te se tartasz a barátodnak? - kérdezte sírva
- Erről szó sincs! Te a barátnőm vagy, csak éppen itt ülök a gyárban ami ég - mondtam egyhangúan
- Hogy micsoda??!!!! - rémüldözött Mia - Ezt, te csak így mondod??!!
- Miért hogy mondjam?
- Barby, ne félj, kivisznek onnan
- Ciaron úton van, de ha nem ér ide, megtennél egy szívességet?
- Persze - válaszolt azonnal
- Vegyél elő egy lapot és egy tollat, és írd, amit mondok:
- Rendben, mondhatod - válaszolt Mia
Kedves Sebastian
Ha ezt a levelet olvasod, akkor vagy már nem élek, vagy nem vagyok tudatomnál. Tudnod kell, hogy este hazamentem, és hallottam, hogy azt mondod Miának, hogy jobb lenne, ha vége lenne... Én is ezen gondolkodtam. Mi túlságosan egymás ellentétei vagyunk, te családot szeretnél, én meg nem tudnám magam elképzelni anyaszerepben. Remek ember vagy, mindig is felnéztem rád. Az a nő, aki gyermekeid anyja lesz, nagyon szerencsés lesz. Fogjuk úgy fel ezt, mint egy nyári szerelmet, és koncentráljunk a munkára. Te is célokkal jöttél ide, ahogy én is, bár nekem nem lehet ezt már megvalósítani. Ismersz, hogy személyesen mondanám el, amit érzek, de ha ezt olvasod, akkor nem tudom megtenni. Légy jó, és fogadd meg amiket mondtam.
Barby- Mia, te sírsz? - kérdeztem a telefonon
- Igen, nem lehet így vége, egyszerűen nem! - üvöltötte, hallottam mellőle Fernanod aggódó hangját is
- Majd kiderül, hogy hogy lesz vége.
- Örülök, hogy megismertelek -azzal letettem a telefont.
Egyre és egyre melegebb lett, és éreztem, hogy elnyom az álom....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése