8. rész

8. rész

*Barby*

Fernando végül is elment Miához, komolyan le tudnám ütni. Még velem sem volt ilyen. Sebastian hosszasan nézett, tudtam, hogy mondani akar valamit, ismertem már, mint a tenyeremet:
- Mondd - néztem rá
- Túl jól ismersz - nevetett, majd rám nézett - Sajnálom.
- Mit? - vágtam értetlen képet
- Azt, hogy ezt át kellett élned, hogy újra feljöttek az emlékek - hajtotta le a fejét
- Nem neked kell bocsánatot kérni, te nem tettél semmit - mosolyogtam rá kedvesen
- Barby... de én.. meg..
- Megakartál védeni, és kímélni, tudom, de Seb az élettől nem tudsz, és a fájdalmaktól sem. Komolyan csodállak, hogy ennyire véded a csapattársadat.
- A csapatársamat - ízlelgette a szót
- De, ideje visszamenni, holnap edzés
- Igen - mosolygott halványan
Azzal elindultunk a hotelban. Sajnos nem sokat tudtam aludni, feltörtek az emlékek, amikor még anya is velem volt, a válásról, a balesetről. Sikoltozhattam, mert Seb berontott. Sírva fordultam felé, ő bebújt a takaró alá, és eldöntötte, hogy itt alszik. Sajnos, sokszor tör rám ilyen álom egy-egy futamhétvégén. Sok mindent köszönhetek Sebnek. Ő volt aki először befogadott, segített és támogatott. Mindig bejön ha rosszat álmodok, és itt alszik velem. Mindig megnyugtat, nem tudom hogy csinálja.
Reggel egy csomó szöszi hajjal találkoztam, ami ingerelte az orrom és tüsszentettem, a haj gazdája pedig felébredt. Gyorsan kimászott mellőlem és elment a saját szobájába. Gyorsan összekészültem, megreggeliztünk és már indultunk is ki a pályára. Különleges hétvége ez, hiszen Silverstone-ba vagyunk. A csapat több mint 80%-a brit.Ciaron azonnal el is kapott, hogy beszéljük meg, mit is kell ma teljesíteni  Bevallom nem nagyon figyeltem rá, jobban lekötött az, hogy mi történt este Miával és Ferrel. Ahogy Fert ismerem, semmi jó. Ahogy így gondolkodtam, eszembe jutott valami.
- Sebi, Sebi - üvöltöttem végig a Homeba, mindenki furán nézett, majd a név tulajdonosa hatalmas mosollyal állt elém - Eszembe jutott valami - közöltem vele
- Az már régen rossz - nevetett
- Na, ne legyél gonosz - nyújtottam rá a nyelvem
- Vigyázz, mert bekapom - fenyegetett meg játékosan
- Azt próbáld meg - néztem rá
- Inkább azt mond, mi az? - kérdezte kíváncsian
- Arra gondoltam, hogy Mia és Fer tuti nem békültek ki, szóval segíthetnénk nekik.
- Többesszám?? Én is?? - nevetett - Honnan veszed?
- Jaj ne már - játszottam vele - még nem is hallatod.
- Ne kímélj.
- Szóval, te elcsalod Fert, én Miát és összezárjuk őket egy szobába, kajával és innivel - nevettem fel
- Jaj te, minden lében  kanál. - mosolygott - És honnan veszed, hogy segítek?
- Jaj Basi, nem teheted ezt velem - nevettem
- Na jó, de lehet egy kívánságom - vette a figurát huncutra
- Jaj, férfiak - sóhajtottam fel - Basszus, üsse kő, bár ezt tuti megbánom
- Remek - csillantak fel a szemei.
Megbeszéltük, hogy még ma edzések után kell nyélbe ütni a tervet. Seb úgyis előbb megy Miához mint én, ő kifaggatja a tegnapról, én meg addig előkészítem a helyet. Bernie-től kértem egy szobát, bár szegény nem értette, de bízott bennem. Megkértem a szakácsunkat, hogy főzzön pár finom falatot, majd készítettem be pezsgőt is meg epert is, ki tudja alapon. Seb pont ekkor jött be:
- Barby, ez minek? - nevetett
- Ki tudja - nevettem én is
- Ez nem orgia lesz - hahotázott
- Seb, mindenre fel kell készülni.
- Ha te mondod - adta meg magát
- De hé, neked jelenésed van, és csak ügyesen, ja és SMS-t írj
- Rendben.
Azzal a szőke elment és én csinosítottam tovább a szobát..
Ahogy végeztem, kulcsra zártam az ajtót és mentem a Home felé, Christiannal találkoztam
- Hát a másik feled hol hagytad? - kérdezte nevetve
- Miával van a kötelező elbeszélgetésen - nevettem én is.
- Büszke vagyok rátok, hogy ilyen jól kezelitek a helyzetet - dicsért meg minket a főnök
- Én személy szerint örülök neki - nevettem
- Hát Barby, rád is férne, tudod ezek az álmok - nézett rám szomorúan
- Majd elmúlik - rántottam meg a vállam
- Attól félek, dekoncentrált leszel, majd beszélek Miával, mit lehetne tenni, és Sebnek sem tesz jót.. - itt megtorpant - az utolsó mondatott felejtsd el - nézett rám mindent tudóan
- Barby, a francba is, hol voltál? - kiáltott felém Ciaron
-Őőőőőőőőőőőőő... hát... -dadogtam
- Tök mindegy, gyere meg kell beszélni még pár dolgot - majd azzal elhúzott a bokszba.