42. rész

*Barby*

Seb a kocsiban énekelni kezdett, remek. Nincs valami jó hangja és az olasz kiejtése sem a legjobb, de nem szóltam egyszer, had legyen gyereknap. Amikor kiszálltunk egy kicsit meglepődtünk, mert egy igazi latin buliba csöppentünk. Sebnek tetszett, nekem nem annyira. A német mentalitásom mást szokott meg. Seb becipeltem engem is. Mia és Fer azonnal táncolni kezdett, én leültem egy asztalhoz.
- Kicsit fura, igaz? - jött oda egy kedves férfi
- Hát, még meg kell szokni - mosolyogtam
- Ön német? - kérdezte kedvesen
- Igen, félig - nevettem - Anyukám magyar volt
- Hm.. jó párosítás - mosolygott a férfi
- Az én nevem: Raul Morales
- Én pedig Barbara Meier - nyújtottam kezet, amit ő elfogadott
- Barbara Meier, hm.. ismerősen hangzik - nevetett
- Baba, hát itt vagy - lépett hozzám Seb, majd hirtelen nagyot döbbent Raul láttán. A szemei villámokat szórtak.
- Á, már tudom - mosolygott Raul - az RB híres párosa, tudják nagy rajongójuk vagyok.
- Hát ez remek Herr...
- Morales - mosolygott
- Herr Morales - ismételte Sebi dühösen
- Mondja csak Barby, felkérhetem egy táncra? - kérdezte udvariasan
- Igen - mosolyogtam én is
Sebi nagyon ideges volt, láttam rajta. Közben megérkeztek Miáék is. Seb nagyon magyarázott valamit, nagyon gesztikulált és a szeméből áradt a düh. Raul visszakísért, majd Fer ott fogta, egy nagyon hosszú beszélgetésre. Seb hozzám lépett.
- Vágysz a szenvedélyre, a tűzre? - kérdezte Seb
- Most mi van? - néztem rá értetlenül
- Hát ez - dühtől fűtve szenvedélyesen megcsókolt
Voltak akik minket néztek, talán fel is ismertek, akkor lőttek az inkognitónak. Valami szenvedélyes zene kezdődött. Seb magához húzott és elkezdtünk táncolni, úgy mint még soha. Túl voltunk pár vad RB bulin, de az más volt, itt előjöttek az érzelmek. Mia tátott szájjal nézett minket, még  német mentalitásban is vannak szenvedélyek. A dal után fáradtan egymás karjaiban tértünk vissza megdöbbent latin barátaink köré.
- Na mi van, nem láttatok még RB partyt? - kérdeztem a párom ölébe
- Hát hallani hallottam, hogy milyen - tátotta a száját még mindig Fer
- Itt egy kis ízelítő - nevetett Seb, majd csókolni kezdett, elég hosszan
- Jaj már megint - sóhajtott színpadiasan Fer
- Ilyen a szerelem - nevetett Mia
- Elintéztük a Raul gyereket - nevetett  Fer, Seb csak egy okét mutatott
- Nem szállnátok ki már egymás szájából? - kérdezte Fer
- Hagyd már őket, olyan aranyosak - intette le Mia a spanyolt. Egyszerre csak a hasam korgására lettünk figyelmesek, majd felnevettünk és rendeltünk. Ebéd közben hangosan gondolkodtam:
- Van egy olyan érzésem, hogy kiestem a gyakorlatból a vezetést illetően - elmélkedtem - be kellene ülnöm a szimulátorba egy kicsit
- Hm... onnan Buemit kiüldözni művészet lesz - folytatta a gondolatmenetemet Seb
- Na igen, mindig ott van, de addig amíg én nem megyek - gondolkodtam tovább
- Nem muszáj Barbyka, az jó, ha egy RB-vel kevesebb van toppon
- Először is Barbyka a nénikéd, másodszor azt azt örömöt nem kapod meg.
Ahogy így beszélgettünk, Seb érdekes dologra lett figyelmes.
- Baba - fordult hozzám - Tudod mi jutott eszembe?
- Nem, de gondolom úgy is elmondod - nevettem
Ekkor a beszélgetésünket Christian szakította meg ...