2011. szeptember 23., péntek

26. rész

*Seb*

Nagyon jól éreztem magam Miával, nagyon sokat táncoltunk és nevetgéltünk. Amikor elfáradt, felajánlottam, hogy hazaviszem, de ő inkább a taxizást választotta. Én még ott maradtam a többiekkel:
- Nagy a csend - szólalt meg Nico
- Igen, Mia elment - jelentettem ki
-  Nem úgy értem - nézett a szemebe
- Akkor hogy? - értetlenkedtem
- Hát tényleg nem érted? - kérdezte Jens
- Nem - nevettem még mindig
Mindenki furcsán nézett rám. Tényleg nem értettem. Még egy jó darabig maradtunk, kb úgy fél 3-kor hagytuk el a bulit. Nem érdekelt, hogy holnap futam. A szállodába visszatérve elégedetten feküdtem. le. Soha sem szoktunk ilyen későn megjönni, Barby mindig szól, hogy.... Hát persze Barby. Most értettem meg Nico mondatát. Milyen furcsa, ma keveset gondoltam rá. Nem emésztem magam tovább, döntöttem, élem az életem, ha ő nem akarja, én nem erőszakoskodom. Zuhanyzás után azonnal az ágyba bújtam és elaludtam. Reggel Tommi jött be, hogy kelljek már fel. Én nagyon nem akartam. 
- Jaj Tommi, még 5 percet - könyörögtem
- Semmi 5 perc, el fogsz késni.
- Jól van - adtam meg magam.
Nehezen keltem ki, ismét lezuhanyoztam, majd lementünk reggelizni. Brendon dühösen tekintett rám, de ez engem nem izgatott. Ez Barby helye, ha tetszik, ha nem.  A pályán ismét hatalmas tömeg volt, és eső. Utálom az esőt. folyamatosan esős hétvégéink vannak, ez már téboly. A pilóta parádén Fernandoval beszélgettem:
- Hogy telt az este madaram? - kérdeztem nevetve
- Mi?? - lepődött meg, teljesen kómás volt
- Mindegy - nevettem ismét
- Te mit szívtál? - kérdezte
- Semmit - hahotáztam
- Látom, hosszú volt az éjszaka - mutattam a karikákra
- Ne is mondd, de te se panaszkodhatsz - nevetett most már ő is - Valami kis csaj? - kérdezte
- Nem - válaszoltam mosolyogva
- Ajánlom is, Barbara szétrúgná a hátsód - nevetett
 - Az biztos - törtem ki ismét nevetésbe.
Az utolsó simításokat végeztük a rajtrácson, amikor odajött Mia:
- Sok szerencsét te madárleső - nevetett
- Köszi, te madárszelídítő - nevettem ismét, majd fej rázva és mosolyogva távozott a piros madár felé.
A rajt pillanatában Barby járt a fejemben. Elsőnek fordultam el. Pár körig tartottam a helyem, majd Lewis megelőzött. A francba, ne most. Majd Jenson is elment mellettem. Pont most? Miért? Sőt még Rocky is rám szólt, hogy ne nyomjam nagyon, ha célba akarok érni, hát ez remek. Szerencsére Lewis kikerült előlem, igy másodiknak intettek le. Amikor beértem és leparkoltam azonnal Tommihoz rohantam, ő adta oda nekem a Magyar zászlót. A kezembe fogtam, és úgy mentem fel. A srácok (Jens és Fer) kérdezgették mi ez, de nem mondtam el nekik, majd meglátják. Kimentünk a pódiumra. Felálltam a második fokra és előkaptam a zászlót. Mindenki nézett, az összes kamera rám fókuszált. Én szorosan a szívemhez tartottam és becsuktam a szemem, Így hallgattam végig a himnuszt. Még a pezsgőzésnél sem tettem le. Az interjú szobában is mellettem volt a riporter meg is kérdezte, hogy miért van nálam, én ezt válaszoltam:
- Azért mert egy számomra nagyon kedves személy nem lehet itt. Ennek a személynek volt egy terve, amit csak én tudtam, és most megosztom önökkel. Ennek a személynek az édesanyja magyar. Szeretett volna a dobogón végezni, és egy Magyar zászlóval ünnepelni és tisztelegni édesanyja emléke előtt, de a sors úgy hozta, hogy ő ma nem lehet itt. Úgy éreztem nekem kell véghez vinnem a feladatát, hiszen szeretem.
Mondtam ki a kulcsszót a végén. Szeretem. Jenson és Fernando tátott szájjal néztek, nagyon meglepődtek. Az interjúk után gyorsan összeszedtem a cuccomat, már épp a kijáratnál voltam amikor Mia állított meg:
- Ez gyönyörű volt, én nem is tudtam - érzékenyült el
- Nem említette senkinek, csak nekem.  - mosolyodtam el
- Veled mindent megoszt, a szívet is - nevetett Mia
- Remélem - nevettem most én
- Hova készülsz ilyen korán? - kérdezte
- Hát, tudod, ha Mohamed nem megy a hegyhez, akkor a hegy megy Mohamedhez - nevettem el magam ismét.
- Szóval utánamész? - nevetett
- Igen - mosolyogtam. -  2 óra múlva indul a gépen, addig mesélj csak miért olyan karikás a madarunk szeme?? - fakadtam ismét nevetésre...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése