46. rész

*Barby*

Arra ébredtem, hogy kinyílott az ajtó. Azt hittem Sebi jött vissza.
- Baba, ölelj át - kértem tőle
Az illető nem válaszolt, csak az ágyam mellé ült. Kinyitottam a szemem, és Fernando volt velem szembe
- Te nem Sebi vagy - állapítottam meg
- Nagyon jó vagy Barby - nézett rám Fer - hú, nagyon szarul nézel ki
- Na köszi - húztam el a számat - Szóval már rám se bír nézni, ezért téged küldött
- Mondták már, hogy hülye vagy? - kérdezte
- A lényeget lökd Alonso - adtam ki neki
- Sebastian Mia után ment.
- Hallgatlak - húztam magamra a takarót de így is fáztam.
- Szóval Mia vette fel a telefonom, amikor ettünk, és a nővérem vette fel. És mesélt neki Carolináról.
- Carolina? Hát az meg ki?
- Carolina a barátnőm, vagyis a volt barátnőm
- Hogy ki??? - üvöltöttem, de ez hiba volt, mert köhögő roham jött rám, Fernando meg is ijedt kicsit
- Még Mia előtt voltunk együtt, és hát olyan gyorsan történt minden szóval nem tudtam még vele szakítani.
- Tudsz róla, hogy most hatalmas mákod van, hogy nincs erőm még megmozdulni sem?? - kérdeztem
- Igen, tudom, ezért is merek itt lenni.
- Ne húzd ki még jobban a gyufát - figyelmeztettem
- Oké, de mit tegyek. Te vagy minden lében kanál Barby, szóval neked tudnod kell - kért segítséget
- Mondjuk, ha elmondtad volna az igazat? Akkor talán most nem lennél itt?
- Ha te meg gondolkodsz este, akkor te sem lennél itt?
- Jogos - ismertem el - hm... nehéz helyzetben vagy
- Tudom, benned bízom
- Mond el az igazat.
- Ennyi?
- Igen, tudod, itt kellett volna már kezdened. Aztán nézd meg hogy reagál. Mondd el mit érzel. Utána meg teperj de nagyon, romantika meg ilyenek, elvileg minden nő szereti az ilyet.
- Elvileg? - kérdezte
- Igen, én nem nagyon vagyok oda érte.
- De te a mezőnyben nem számítasz nőnek - mondta nevetve, majd kifelé ment
- Hogy menjél ki az az ajtón - mondta annyira hangosan, menyire csak tudtam és hozzá vágtam egy párnát, de már csak a becsukott ajtót találta el
- Barby - nyitotta ki ismét?
- Te még mindig itt vagy? - kérdeztem
- Köszönöm - mosolygott
Éreztem, hogy lassan elnyom az álom újra...

*Seb*

Mia után rohantam, a kertben találtam rá:
- Mégis mi történt? - kérdeztem
- Igazán semmi - mondta dühösen
- A semmiért nem csapjuk az asztalra a telefont - mosolyogtam rá
- Fernandonak barátnője van! - mondta ki ami a szívet nyomta
- Carolina? - kérdeztem vissza
- Te tudtad? - lepődött meg
- Hallottam pár dolgot, de biztosat nem tudok, a paddockban sok mindent lehet hallani.
- De pont a nővérétől kell megtudnom? - akadt ki szegény
- Mia nézd, tudom, hogy Fer nem volt feled fair, de minden olyan gyorsan történt köztetek, még mis meglepődtünk Barbyval, hogy ennyire gyorsan összejöttetek.
- De, miért nem mondta el? - kérdezte kétségbeesetten
- Talán elfelejtette.
- Ezt elfelejteni?
- Igen, mert te annyira fontos vagy neki, hogy ő már eszébe se jut. Hidd el szeret téged, és örülj, hogy ilyen hamar összejöttek.
- Miért mondod ezt?
- Én, amire bevallottam Barbynak, hogy szeretem, letelt a fél szezon - nevettem el magam
- De ti mások vagytok - vetette oda
- Igen, valóban, tudod a mi helyzetünk egy kicsit nehezebb. Hiszen mi csapattársak vagyunk, egymás ellen kell küzdenünk. A versenypályán nem gondolhatok arra, hogy jé ott van életem szerelme, most akkor nem előzöm meg, na meg ott van a média. Azt mondom, hogy adj egy esélyt Fernek, hogy megmagyarázhassa. Tudod, Barby is hirtelen haragú ő már csapkodott is volna, de ismerem őt, lenyugszik. Te ezt te is, és beszéljetek.
- Köszönöm Seb - ölelt meg Mia
- Nincs mit - mosolyogtam - Na, visszamegyünk? - kérdeztem mosolyogva
- Hiányzik Barby? - mosolyodott el Mia is
- Igen, és Fernandora hagytam, szóval siessünk - törtünk ki nevetésbe
Amikor beléptünk a házba, Fernando valami könyvet olvasott
- Barby ? - kérdeztem azonnal
- Alszik, 5 perce néztem, legalábbis akkor aludt - bólintottam
Megköszöntem Fernek, hogy vigyázott rá, már épp a lépcsőn voltam, amikor visszakiáltott Mia
- Seb - fordultam oda - Szóval.. szerintem nem jó ötlet, hogy most Barbyval vagy.
- Végül is Miának igaza van - mondta Fer is - Tudod, te is elkaphatod, és nem hiszem, hogy örülnének nálatok annak, ha mind a ketten betegek lennétek. Na és persze én a pályán akarlak legyőzni.
Elgondolkodtam, igazuk van, tényleg nem lenne jó a csapat miatt.
- Átcuccolok egy másik szobába - mondtam nekik, majd magukra hagytam őket, hogy tudjanak beszélgetni. Barby ebbe bele fog őrülni....