12. rész

12. rész

*Barby*

Seb fagyosan tekintett rám, én is rá. A délutáni beszélgetésünk rányomta a bélyeget a napra. Egy darabig hallgattunk az ajtó előtt, majd ő nem bírta tovább és megtörte a csendet:
- Barby, látom, hogy baj van, mi az? - kérdezte hidegen, nem úgy mint eddig
- Semmi - legyintettem oda, azt hittem abba hagyja a faggatózást, de ehelyett más történt.
- Elegem van! - kiabálta , nagyon meglepett, de a bennlévők semmit sem hallhattak, Bernie mindig is gondoskodott a hangszigetelésről.- Elegem van abból, hogy állandóan a szeszélyeid szerint cselekszem. Egy utánfutó vagyok. Ha Barbara ezt mondja, én már ugrok, és cserébe, cserébe mi van? Semmi!!
- Seb... - suttogtam halkan
- Semmi Seb. Minden hülyeségedet megcsinálom, azért mert bűntudatom van.
- Mi? - kérdeztem halkan
- Igen, jól hallod. Bűntudatom van, azért amiért ennyivel előtted vezetek, de rájöttem, hogy ez nem az én hibám. Én végzem a dolgom én nem tehetek arról... - itt elhallgatott
- Arról, hogy egy ilyen autóból nem tudom kihozni a maximumot. Arról, hogy gyengén teljesítek, arról, hogy mit ír a sajtó és arról, hogy a szerelőim estig dolgozhatnak a kocsimon, mert én béna voltam. A hazai versenyükön nem tudnak a családjaikkal lenni, nem tudják a kisfiúknak megmutatni, hogy apa milyen ügyesen dolgozik. Nem tudnak ünnepelni és örülni együtt a családjaikkal. Ehelyett karikás szemmel, és kialvatlanul állhatnak majd eléjük. Arról sem, hogy egy csődtömeg vagyok, arról sem, hogy képtelen vagyok egyedül aludni, mert akkor rémálmom lesz és rosszul leszek, arról sem, hogy anyukám meghalt, amikor 5 éves voltam, és apukám anno elhagyott minket, és arról sem, hogy félek, iszonyatosan, hogy apukám ha meghal senkim sem lesz, egyedül maradok, és arról sem, hogy itt nem szeretnek, lenéznek és mindent írnak rólam a lapok, hogy nem vagyok idevaló. Igazad van..., és nekik is, nem vagyok idevaló - nem üvöltöttem. Ő volt az első ember, akire nem támadtam, pedig kiabált velem. Szépen lassan beszéltem, de egy cérnaszál választott el attól, hogy ne sírjak. A szememben csillogott egy könny, én kitöröltem és hátrafordultam majd elmentem.
- Barby... - hallottam Sebastian elcsukló hangját, de nem törődtem vele.
A Home-ba mentem és összeszedtem a cuccomat. Nem akartam senkivel beszélni. Beültem a fekete Infinitimbe és a szállodába vezettem. Azonnal becsekkoltam és vettem egy forró fürdőt. Nem tudom hány órát tölthettem ott, körülbelül kettőt. A víz már rég kihűlt, de én nem szálltam ki. Lassan mégis rávettem magam. Befeküdtem az ágyamba és elnyomott az álom. 3-kor ismét a rémálmokra ébredtem. Most sokkal szörnyűbb volt, mint eddig. Sírtam, nagyon, a könnyeim csak jöttek és jöttek. Titkokban az ajtócsapódást vártam, de az ajtó nem nyílt. Nagy levegőt vettem, és próbáltam magam lenyugtatni. Most először nem jött be. A folyosóról hallottam meg Ciaron hangját, aki érdeklődött irántam, de megnyugtattam, hogy jól vagyok. Jaj Barby, legalább magadnak na hazudj. Nagyon keveset aludtam, folyamatosan felkeltem. A reggelinél is mindenki engem nézett. Sebastian jött le, a mellettem lévő szék üres volt, de nem oda ült, keresett egy másik asztalt Tommival. Ahogy láttam, ez mindenkit meglepett, engem nem. A pályára érve jutott eszembe Mia és Fernando. Te jó ég, mióta lehetnek odabent. Azonnal futottam a szobához, de már nem voltak ott, sőt szépen ki volt takarítva. Valaki már kiengedte őket. De ki? Talán Seb. Christiannal futottam össze, aki azt mondta, hogy vele kell mennem, megyünk az FIA-hoz. Biztos valami megbeszélés, ezért csak SMS-t tudtam írni Miának. Bocsánatot kértem tőle, és reméltem nem lesz vége a barátságunknak. Amikor beléptünk a terembe Jean és Bernie várt minket, valamint ott ült Sebastian  is.
- Barby és Seb - kezdte Jean - a Ferrari bepanaszolt titeket, hogy bezártátok az egyik pilótájukat. Ezért büntetés jár, mivel fel akartátok tartóztatni az ellenfeleteket. - megdöbbenve hallgattam
- Sebastian nem tehet semmiről, én voltam. Nem azért, hogy Fernandot akadályozzam, más oka volt
Jean és Bernie összenézett, majd Christianra tekintettek:
- Seb, akkor te fel vagy mentve. Barby, te pedig büntetést kapsz. Nem indulhatsz a Német Nagydíjon - közölte Jean. Ledöbbentem, pont a Német GP-n amit apukám már annyira várt? Annyira szeretett volna megnézni, de nem sikerülhet neki. Csalódást okoztam
- Biztos kell ezt? - kérdezte Christian
- Örüljetek, hogy csak ennyivel megúsztátok. Ez akadályozásnak minősül. - mondta Jean.
Jean és Bernie összenéztek. Bernie odasúgta Jeannak, hogy most jön Barby, most lesz ne mulass.
- Rendben - hajtottam le a fejem. Mindenki ledöbbent, semmi kiabálás, semmi mentegetőzés, semmi.
Mikor kiléptünk Christiantól egy jó adag fejmosást kaptam. A harmadik szabadedzést pedig a bokszban kellett töltenem, mert a srácok nem végeztek. Még ebédelni sem volt kedvem, csak turkáltam az étel között. Az időmérőn pedig a 4. lettem, Sebtől több mint 1 mp-t kaptam. Ez marha sok. Persze jött ismét a sajtó, de már rájuk hagytam mindent. Komótosan sétáltam megbeszélésről megbeszélésre, de nem nagyon figyeltem. Este volt már amikor kiültem a Pitwall falára és néztem a naplementébe burkolózó pályát, amikor egy dühös Fernando közeledett felém. Azt hiszem, most megkapom a magamét:
- Mégis mi a francot képzelsz magadról - üvöltötte - Hogy zárhatsz össze avval a nővel? Neked elmentek otthonról??
- Segíteni akartam - mondtam halkan
- Te csak ne akarj semmit. Mi közöd hozzá?? Semmi!! Ha valakivel veszekszek, akkor had intézzem már én, nem kell dajka se neki se nekem. Felnőttek vagyunk!!
- Sajnálom - beszéltem még mindig halkan, Fernando nagyon meglepődött.
- Barbara, csak ennyi, semmi kiabálás? - kérdezte Fer még mindig dühösen. Én megráztam a fejem - Történt valami?  - kérdezte, amire ismét csak a fejem csóváltam. Fernando értetlenkedve ment el. Nagyon a padlóra dobott az eltiltás és a Sebastiannal való új viszony, viszony? hiszen még csak hozzám sem szól. Már csak egy dolog döngölhet a földbe. Ekkor jelent meg Christian:
- Barby, gondolkodtunk a helyzeteden. Az eltiltás miatt Brendont kell beültetni, de arra gondolunk, hogy adunk neki egy lehetőséget a Magyar Nagydíjon is. Szóval ő fog vezetni helyetted. - majd azzal elment.
Itt szakadt a cérna, kitört belőlem a sírás. Ez volt amitől féltem, pont a Magyar GP. Arról álmodtam, hogy ha meg nem is nyerhetem, de legalább a dobogón állhatok, és ezt anyukám emlékére ajánlhatom. Elterveztem, hogy viszek fel egy kis Magyar zászlót is és azzal hallgatom az adott himnuszt, de ez lehetetlen lesz. Végképp összetörtem. Sírtam a pályán, nem akartam elmenni, ledőltem a pitwall falánál és elnyomott az álom. Egyszer csak Mia hangjára ébredtem...