32. rész

*Barby*

Tudtam, hogy most Miának nagyon szüksége van ránk. Fernando is roppant kedves volt vele, meglepődtem, hátha észhez tér. Seb rám nézett, mialatt Miát nyugtattam. Ha ő nem lenne.. de ilyenre gondolni sem szabad.
- Hol fogtok aludni? - kérdezte Fer
- Fogalmam sincs - jelentette ki Seb
- Itt tudtok aludni - jelentette ki - Mia majd alszik Barbyval, mi meg elleszünk a kanapén
Sebbel egymásra néztünk, ő tudta, hogy képtelen vagyok nélküle aludni, mert jönnek az álmok.
- Szóval ti szeretnétek együtt aludni? - jött rá Fer, Seb bólintott.
- Te és Mia alszotok az ágyon, mi Barbyval összebújunk a kanapén - adta ki az utasítást Seb - Mia, nem bánod?
- Nem - szipogta
Későre járt, Fernando kapcsolta le a villanyt. Az éjszaka fénye bevilágított, én bevackoltam magam Sebibe, de láttam, hogy Mia Fernando ölében alszik el. Na, talán Fernando rá jön, hogy szereti. Nem sokat aludtam, össze- vissza forgolódtam, majd végül is ki keltem Sebi öleléséből, és kiültem a teraszra. Pár perc múlva egy szőke bozontos hajú komás srác jött utánam
- Mi a baj kicsim? - kérdezte
- Gondolkodtam - válaszoltam neki
- Nem, soha sem - válaszolta mélyen a szemembe nézve, tudta, hogy azon gondolkodom mi lesz ha ő elhagy.
- Bámulatos, hogy ismersz - mosolyodtam el
- Épp úgy, ahogy te engem - bújt hozzám - Tudom, hogy kikészített téged is, ami Miával történt, hiszen te is tudod, milyen elveszteni valakit aki közel áll hozzád. Nagyon erős vagy, ahogy Mia is, jól lesztek.
- Veled könnyebb - suttogtam a fülébe - Jó lenne, ha Miának ott lenne Fer. Tényleg, mit beszéltetek?
- Fer érez valamit  Mia iránt,csak nem tudja mi az, ezért inkább ellöki - vallott Seb
Ekkor jött ki Fernando is teraszra
- Hát ti? - kérdezte
- Barby nem tud aludni, én meg nélküle nem tudok aludni - mosolyodott el Sebi
- Minden rendben Meier? - kérdezte
- Velem igen, de te Alonso, te nem tudod mit akarsz.
- Ezt most nem értem
- Pedig világos, mint a Nap
- De most sötét van.
- Igen, a fejedben
- Hé, ne most - nyugtatgatott Seb minket.
- Fernando, nem látod a fától az erdőt - jelentettem ki
- Te meg már megint beavatkozol mindenbe, de most örülök, hogy itt vagy.
- Mia a barátnőm, nem fogom elhagyni.
- Tudom, hogy ragaszkodsz mindenkihez, Sebre is rátapadsz és szívod a vérét
- Fernando! - emelte fel a hangját Seb
- Na ide figyelj Alonso - keltem fel Sebi öléből - jó lenne ha ezt a stílusodat lehúznád a mellékhelységben, és észhez térnél végre. Bent van Mia és szüksége van rád, érthető vagyok?!!
Ekkor sírásra lettünk figyelmesek. Mia volt az, biztos rosszat álmodott. Megöleltem és próbáltam megnyugtatni, sikerült is. Úgy döntöttem, hogy a fiúkat száműzöm a kanapéra, nincs apelláta.
Reggel amikor mentünk le reggelizni (Fer és Mia ragaszkodott, hogy tartsunk velük) elég érdekesen néztek ránk a Ferrarisok. A komplett RB itt?? Fernando mindent elmagyarázott Mr. Montezemolonak, aki barátságosan köszöntött minket, és részvétet kívánt Miának. Az asztalnál ülve hangosan gondolkodtam:
- Mia, szeretnél elmenni Rómába?
- Igen.
- Veled tarthatunk? - kérdeztem, itt meglepődött
- Igen
- Miután mindent elrendeztél, átugrunk közösen Toscanaba, rendben?
- Én.. én nem tudom - habozott
- Ezt eldöntöttem - Seb halkan felnevetett, majd elnézést kért, tudta, hogy ha valamit eldöntök, az úgy lesz
- Fernando te is jössz - böktem a spanyol felé
- Én? - kérdezte
- Igen, és nincs ellenvetés.
- Rendben - fogadta el
- És én? - kérdezte Sebi
- Hát... had gondolkozzam csak... ja igen ,te itt maradsz a Ferrarinál. Szerinted? - kérdeztem gúnyosan
- Jól van, na - puszilt a nyakamba, amire a fél Ferrari köhögött, a francba is elfelejtettük. Mindenki tágra nyílt szemekkel nézett...