38. rész

*Barby*

Elég morcosan keltem, rosszul aludtam a kádban. Ideje kinyitnom az ajtót. Ahogy nyitottam valaki felkiáltott:
- Áááúú a fejem - harsogott Seb
- Seb, te mit csinálsz itt? - kérdeztem aggódva, majd leguggoltam mellé, ekkor érkezett meg Mia és Fer is.
- Én itt aludtam, szeretlek - nézett rá boci szemekkel.
Fernando elkezdett poénkodni, de Mia leállította, és ami a legmegdöbbentőbb, hogy Fer hallgatott is rá. Mi történt este? Elmentünk a konyhába reggelit készíteni, akkor tudtam meg a nagy hírt, hogy Mia és Fer együtt vannak  ez remek, szóval nem hiába volt az eltiltásom. Mia próbált rá venni, hogy bocsássak meg Sebnek, de az az igazság, hogy nagyon fáj amit velem tett, de szeretem. Mia vázolta a programot evés közben, a fiúk mosogattak, míg Mia elkészült. Fernando el akarta kísérni, de Mia nem engedte.
- Seb - húztam félre a németemet - fáj még a fejed?
- Hát egy picit - fogta meg a bibis részt - de a szívem jobban fáj
- Miért? - néztem rá
- Kicsim, tudom, hogy nagyon megbántottalak, és tudom, hogy sokáig fog rám haragudni, bocsánat - hajtotta le a fejét
- Olyan butus vagy - néztem a kék szemébe - Hogy jutott eszedbe a földön aludni?
- Hát, ha mér be nem engedtél, akkor a közeledbe szerettem volna lenni
- Szeretlek - suttogtam a fülébe, majd megcsókoltam
Sajnos a pillanat, nem tartott sokáig, mert Fernando megszakította:
- Hé hadosztag, ti mindig egymás szájába vagytok? - kérdezte nevetve
- Madárka, nem szállnál tova? - néztem rá
- Barbara "megmondom a magamét" Meier, visszatért - nevetett
-Ahogy látom Fernando" de beképzelt" Alonso is - nevette
Leültünk a kanapéra, persze én Seb ölébe. Kapcsolgattuk a tv-t, de nem nagyon találtunk számunkra is érthető csatornát, persze ezen Fer nagyokat nevetett.
- Barby, én nem tudlak elképzelni téged anya szerepben - nevetett a spanyol
- Akkor már ketten vagyunk - csatlakoztam én is
- Szerintem jó anya lennél - jelentette ki Sebi
- Gondolod? - kérdezte Fernando
- Én ismerem a legjobban Barbyt - nézett rám - és tudom.
Szorosan bújtam a szőkémhez, majd 3-an felkeltünk ebédet csinálni, na ott aztán volt minden.
Mia is nagy rendetlenségre jött haza, majd fel ment a szobájába. Intettem a fiúknak, hogy takarítsanak fel. Bementem utána, és szorosan megöleltem és hagytam sírni, ilyenkor ez sokkal többet jelent, mint a szavak.
Fernando is bejött, majd átadtam neki a terepet. Lementem a szőkéhez, aki a sütit leste a sütőben:
- Búú - ijesztettem meg, mire ő nagyot ugrott
- Barby - tört ki nevetésben, majd átkarolt
- Hiányzik a vezetés - mondtam ki ami bökte a csőröm
- De hisz vezetsz? -nevetett
- Tessék? Mit? - kérdeztem értetlenkedve
- Hát engem az orromnál fogva - nevetett
- Jaj te - csókoltam meg
Mia lejött a lépcsőn, és elindultunk körbe járni Rómát. Féltünk a sajtótól, de szerencsére nem találtak ránk. Sebbel turbékoltunk, Fer állandóan szívatott is minket. A Colosseum csodás volt, gyönyörű látvány. Becipeltem a társaságot egy étterembe, ahol táncolni is lehetett. Leültünk és észrevettük Jens-et is a barátnőjével...