2011. szeptember 28., szerda

50. rész

*Barby*

Sebi ijedten rohant be a szobámba. Nagyon ideges volt, és meglepett ahogy az is, hogy Christian van itt.
- Kicsim - hajolt oda Sebi, én megfogtam a kezét.- Minden rendben lesz - suttogta
- Gyerekek öltözzetek, indulunk Keynesbe - adta ki  főnök az utasítást, Sebi azonnal engedelmeskedett
- De, én nem akarok menni - említettem meg
- A lázad már lement 38 fokra - szólt közbe Mia
- Barby, ne most - intett Christian majd mindenkit kiterelt, hogy nyugodtan fel tudjak öltözni. Kint beszélgettek hárman. Elkészültem, Sebi levitte a bőröndöket. Nehezen búcsúztam el Miától.
Nem tudom, hogy kerültem már Keynesbe az odaútra nem emlékszem. Christian persze kihívta az orvost, aki egy csomó gyógyszert felírt. Na csúcs. Seb pedig mindet be is szedette velem.
- Jaj Seb, nem akarom - ellenkeztem már a nap végére
- Nincs apelláta, ebben nem engedek - keményített be
- Utálom a gyógyszereket - zsörtölődtem
- Megfognak gyógyítani - hirtelen elnevette magát
- Mi ilyen vicces? - néztem rá kérdően
- Annyira aranyos vagy ilyenkor is. Még most is zsörtölődsz és mondod a magadét - erre én is elmosolyodtam.
Sebi végig az ágyamnál ült, ott nézett meccset is. Kezdtem jobban lenni, így felhívtam Miát:
- Szia - köszöntem bele
- Barby, hogy vagy? - kérdezte azonnal
- Jobban, Seb tele töm gyógyszerrel - húztam el a számat, amire ő felnevetett
- Jól teszi - helyeselte
- Nagy csönd van. Fernando ? - kérdeztem
- Vissza kellett mennie a csapatépítő tréningre.
- Értem, várj akkor te most egyedül vagy? - döbbentem le
- Igen
- Na, azt már nem engedem. Gyere Keynesbe
- Nem akarok zavarni - mentegetőzött
- Nem zavarnál, már jobban vagyok. És különben is, nem is jártál még itt Milton Keynesbe, szóval jössz.
- Rendben - egyezett bele
- Remek, holnap 15:00-kor jön egy gép. Kiküldöm eléd Sebet.
- És veled ki lesz? - ijedt meg
- Christian, mindig ekkor jön át - nevettünk össze
Sebi aludt, nem akartam felébreszteni, és elmondani a jó hírt, majd ha felébred. Lementem a konyhába ennivalót keresni, amikor is leejtettem egy tányért, ami nagyot szólt
- Remek - mérgelődtem, majd elkezdtem összeszedni a darabkákat.
Ahogy a kukába vittem őket, egy nagyon álmos szőke fejjel találtam szembe magam.
- Sajnálom - hajtottam le a fejem, ő megölelt és megcsókolt. Mire visszatértem a kiürített kukával, Seb várt a egy kis éjszakai evésre.
- Tudom, hogy ezt nem szabadna, de éhes vagy - nevetett - Ennek örülök, mert ez azt jelenti, hogy jobban vagy.
- Köszönöm - suttogtam neki. - Mia holnap érkezik a hármas géppel, és te mész ki elé.
- Rendben - mosolygott, majd visszament aludni
Másnap reggel nagy lelkesedéssel álltam neki takarítani, hiszen vendégünk lesz. Sebi persze nem tartotta jó ötletnek, hogy már rohangálok, de ő is segített. Az ebédet ő főzte. Ebéd után ugrott be Ciaron és elkezdtünk készülni Spára, addig Seb kiment Mia elé....

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése