Fogalmam sincs, hogy vett rá erre az egész dologra Mia. Még, hogy Seb szerelmes belém?? Ez hülyeség! Odavonszolt elé, a francba, és pont észrevett, a tekintetével nem engedett el. Éppen hátra akartam furdulni Miához, de ő már nem volt ott, remek. Seb közeledett felém, majd megállt az orrom előtt:
- Mit szeretnél Barbara? - kérdezte. Barbara, már megint Barbara
- Én csak kérdezni akartam tőled valamit - bátorodtam fel. Egy férfi sem fogott ki rajtam, ne ő legyen már az, akit annyira ismerek.
- Rendben - bólintott - bólintott, de itt túl sok az ember. Menjünk ki
Azzal kimentünk a bokszunkból és leültünk egy padra, ott csend és nyugalom volt.
- Mit szeretnél? - kérdezte
- Sebastian, elmondanád, mit érzel irántam? - itt ledöbbent, és elvörösödött, tehát zavarba hoztam.
- Barby, nézd én...
- Seb, hagyjuk a rizsát, könyörgöm.. - szakítottam félbe
- Barbara Meier, akkor most jól figyelj. Már régóta érzem, hogy sokkal jobban szeretlek, mint egy csapattársat, mint egy jó barátot. Mia vezetett rá erre, hogy én igazából, szóval... én.... Barby, jaj, inkább megmutatom.
Közelebb ült és a két kezébe fogta az arcomat. Egyre közelitet, majd megcsókolt. Először finoman, lágyan tapogatózva, mint aki fél hogy visszautasítják. Először ledöbbentem, majd viszonozni kezdtem. Tehát igaz, én is szeretem. Egyszer csak arrébb ültem, Seb megijedt:
- Barby... - nézett rám kérdőn, és kétségbe esve
- Ezt, ezt nem szabad - néztem rá szomorúan
- Miért nem? Én szeretlek - mondta ki végül
- Nem lehet, én a csapattársad vagyok, nekünk harcolni kell egymással, nem csókolózni. Mit szólna a csapat, Chrisitian, a média? Mi lenne ebből??
- A csapat, ha azt akarja, hogy nála vezessek, akkor elfogadja, ha kell keresek másikat! A médiát meg elintézem! - fogta meg a kezem
- Ez nem ilyen egyszerű. És én? Én hol fogok vezetni? Ki alkalmazna? Senki.
- Csakis veled mennék, vagy maradnék.
- Ne akarj, te engem ennyire.
- Ne mondj ilyet.
- Félek Seb. Félek, hogy nem én vagyok neked a megfelelő. Te családra vágysz, gyerekekre, nem én vagyok a megfelelő aki ezt megteremti neked.
- Barby... - csuklott el a hangja
- Ez egy álom lehet csak, én nem lennék jó anya. Felejts el, kérlek. - azzal felálltam és menni készültem, Seb elém állt.
- Barby, ne menj - én...- tettem a szájára az ujjam, majd suttogtam neki:
- Én is szeretlek Sebastian Vettel.
Azzal elindultam, nem jött utánam. Sietnem kellett a gépre, hogy haza tudjak érni. Nem tudom, hogy Belgiumba itt leszek, vagy sem, bár ha Seben múlik, akkor igen. Kicsit örültem, hogy szeret, de féltem is. Félek, hogy megbánt, és ő is elhagy, ahogy anno apu elhagyta anyut. Én nem bírnám ki, belehalnék. Miának csak egy levelet tudtam írni, amit az ajtója elé raktam:
Mia, igazad volt, tényleg szeret. De sajnos ez nem működhet, túl sok az akadály, és én sem vagyok a megfelelő számára. Sajnos most egy ideig nem találkozunk. Minden jót addig, is, remélem írsz majd nekem, és beszámolsz mindenről ami közted és Fer között történik. Lehet, hogy néha egy tuskó, de rendes srác.Barátnőd: Barby
A gépet leértem, és el is aludtam. Mikor végre hazaértem a lakásomba nagyon örültem. Végre itthon. Nem volt nagy lakás, 2 szoba konyha, fürdő, nappali stb.. de nekem megfelelt. Itt aztán elgondolkodhatok, Sebről. A telefonom csörgésére lettem figyelmes. Mia volt az. Elmondta, hogy Fer megcsináltatta a szemüvegét, azta....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése