37. rész

* Mia *

Időm nem volt reagálni a dolgokra, ugyanis betoppant Seb. Őszintén nagyon zavarban voltam mert még én sem tudtam mit csinálok. Én meg Fer? Én ide dolgozni jöttem, nem párt találni, de bármit is tett eddig, bárhogy is bánt velem mindig megdobogtatta a szívem. Seb mosolyogva közölte, ő nem zavar, inkább le megy. Utána mentünk, Fer még poénkodott egy kicsit, de mondtam álljon le, majd megígértem Sebnek, reggel beszélek Barbyval. Aztán felmentünk Fernandoval. Ő megigazította az ágyat aztán leült.
- Na gyere aludjunk. - Fer
- Azt hiszem meg kellene valamit beszélnünk. - én továbbra is álltam csak előtte. Akkor elkapta a kezem és magához húzott.
- A csókot ismételni kell, nem magyarázni, nem tudtad?! - mosolygott.
- De, de. Csak akkor is.
- Nekem mindig azt mondta az anyukám, hogy a jó dolgokról nem kell beszélni, elég ha érzi az ember. És az én anyukám nagyon okos.
- Elhiszem. - akkor leültem az ölébe. - De most nem tudok rajtad kiigazodni. Egyszer azt mondod utálsz, utána kedvelsz. Érted?
- Persze. - simogatta meg az arcom. - De valójában amikor azt mondtam utállak, akkor is arra gondoltam, mennyire kedvellek. Tudod te milyen érzés minden nap úgy felkelni, hogy az agyam azt mondja: kit érdekel, a szívem pedig folyton azt, téged te hülye. Őrült lettem valóban, de miattad.
Csak mosolyogtam rá.
- Holnap este mutatni akarok nektek valamit.
- Remélem Barby megnyugszik.
- Én is.
Utána még gyorsan lementem egy pohár vízért, amikor láttam Seb, egy pokrócon fekszik a fürdő előtt. Odamentem és betakartam, mégis a csempén aludt még megfázik a végén. Aztán felmentem, Fer már aludt. Befeküdtem mellé én is. Reggel arra ébredtünk, hogy Seb elüvölti magát " a fejem! ". Gyorsan lementünk, láttuk Barby ül mellette, biztos neki nyitotta az ajtót a fejének. Csak nézünk rájuk nagy szemekkel.
- Nincs semmi baj, de szerintem méretes púp fog nőni a fejemre. - Seb
- Hülyébb már nem leszel. - Fer
- Fernando! - én.
- Jójó, bocsánat. - Fer
Barbynak leesett az álla, Fernando és a bocsánat nem sűrűn járt együtt. Megbeszéltük, hogy csinálok reggelit Barbyval, amíg a fiúk összepakolnak.
- Te mit tennél Fernandoval az elmúlt este? Mint akit kicseréltek. - Barby.
- Semmit. Azaz talán mégis.
- Na ki vele.
Benéztem a nappaliban nem volt ott senki.
- Csókolóztunk. - suttogtam halkan.
- Mi van? - kiabált Barby, és elejtette a paprikát. - Úgy értem ez remek. - ujjongott.
- Igen, de te meg kérlek ne haragudj Sebre. Tudod milyen dilinyós. Nézd meg képes volt az ajtód előtt aludni, ki más lenne erre képes?
- Jó de akkor is rosszul esett.
- Tudom, nekem is rosszul esett volna. De nagyon szeret téged..ezt te is tudod.
- Igen. És én is szeretem őt.
- Látod. Ne hagyd hogy egy ilyen ostobaság amit ő már 1000szer megbánt közétek álljon.
- Jó beszélni fogok vele.
A fiúk jelezték hogy már nagyon éhesek, én pedig mondtam jöhetnek. Reggelinél megbeszéltük, hogy a temetés után, elviszek mindenkit egy kis város ismertetőre, este pedig megnézzük a Colloseum-ot kivilágítva...