Mikor a Ferrari boxba értem, láttam, hogy Stefano Montezemolo úrral beszélget. Odaköszöntem és mondtam várok, beszéljék meg nyugodtan, amit szeretnének,én ráérek. Akkor azonban Montezemolo úr intett menjek oda.
- Mia, jó hogy itt van. Szerettem volna beszélni magával.
- Valóban? Állok rendelkezésére Montezemolo úr.
- Kérem, szólítson Lucának.
Mindig mindenki ezzel jön, pedig Montezemolo úr, vagyis Luca is az apám lehetne.
- Rendben van. - mondtam végül.
- Tudja a Magyar Nagydíj után lesz egy kis csapatépítő tréning, szeretném ha velünk jönne, és segítené a pilótáinkat.
Mi én? Segíteni? Persze szívesen, ha a spanyol matadorjuk nem nyel le keresztbe, amikor ezt meg tudja. Tuti őrjöngeni fog. De nem baj, szeretnék segíteni nekik.
- Elfogadom az ajánlatot Luca, hol lesz ez a csapatépítés? Maranelloban?
- Nem, nem. Svájcban, tudja ilyen kirándulós, edzős, bulizós túrára gondoltam. Még nem alakult ki teljesen, de mindenről értesíteni fogják, erről magam kezeskedem.
- Köszönöm.
- Mond csak Mia, miért jöttél? - Stefano.
- Jajj tudod csak a szemüvegem szerettem volna visszakérni.
- A szemüveged? - nézett rám értetlenül.
-Persze. Tudod amikor bezártak minket Fernandoval, véletlenül ráült és összetört. De azt hittem te megcsináltattad.
- Én? Nem is tudtam, hogy összetört a szemüveged. De ha idehozod, akkor természetesen megcsináltatom, ha már az én pilótám tett benne kárt.
- Nincs nálam. Azt gondoltam nálad lesz.
- Nálam nincs erről biztosítalak.
- Akkor mindegy Stefano, majd utánajárok.
- Rendben van.
Azzal nagy lendülettel távoztam vissza az irodámba. Most lebuktál Fernando Alonso, még hogy nem te voltál. Pont az elmélkedésem közepette, megszólalt a telefonom, Barby volt. Elmondtam neki, hogy nálam járt az apja és hogy miket beszéltünk. Azt is elmondtam, hogy Seb eléggé letört amiért nincs itt, és hogy még a tulajdon csapattársa fel is tartotta. Ekkor láttam a nyitott ajtón, hogy közeledik és várakozásra intettem. Becsuktam az ajtót, nem akartam, hogy hallja mit beszélünk. Nem húztam sokáig a szót és Barby mondta, hogy megy főzni, így ő sem akartam feltartani. Kinyitottam az ajtót és beengedtem Sebet.
- Mia, itt volt Rob és azt üzeni, hogy 20:00kor legyél a Ferrari boxban.
- Köszönöm hogy elmondtad, remélem nem felejtem el.
- Kérdezhetek valamit. Illetve két dolgot?
- Természetesen.
- Van köztetek valami?
- Nem dehogy, Robbal csak jó barátok vagyunk.
- Áááá, értem. - nagy kő eshetett le a szívéről, mert jó nagyon fújt.
- A másik, Barby volt az?
- Igen ő.
- És mit mondott? Rólam mondott valamit?
- Ez már több volt ám kettőnél.
- Kérlek.
- Jól van legyen. Igen, beszéltünk rólad is. Mondtam neki hívjon fel téged, de nem tette, nem tudta mit mondjon. De mi lenne ha te hívnád fel Seb? Kérlek, olyan szép pár vagytok együtt.
- Komolyan?
- Persze.
- Jó akkor most megyek és felhívom oké? - szinte táncolt az ajtóig.
- Igen, menj csak.
- Apropó Mia, Fernando csináltatta meg a szemüveged. Ő maga mondta. - kacsintott rám Seb. - Szia.
- Szia.
Sok dolgom volt még, el is ment hamar a délután. Nem sokára indulnom kell Robhoz.
* Ferrari box *
Fernando és Felipe valami nagyon vicces dologról beszélt, de már lassan készültek a távozásra. Rob sietett feléjük.
- Sziasztok. Felipe, mindjárt jön Mia ide, de sajnos el kell mennem, egy fontos dolgot elintézni, kérlek szólnál neki, hogy ma nem jó. Köszönöm. Sziasztok.
Rob nagyon sietősen távozott.
- Remek, most várhatok. - Felipe.
- Ugyan hagyj neki egy darab cetlit, majd meglátja ha ideér. - Fer
- Ez nem bunkóság?
- Dehogy, örüljön, hogy ennyit teszel érte. Úgyis menned kell nem?
- De. Te még maradsz?
- Nem lassan megyek én is. Na szia Felipe.
- Szia Fer, holnap találkozunk.
Felipe már hazafelé, Fernando azonban a motorhomeba indult. 20:00 előtt 5 percel tért vissza a cetlit kidobta és leült az aznapi adatokat elemezni.
* Mia *
Na mennem kell mindjárt elkésem a találkozóról. Lassan sétáltam át a boxba. Már alig volt egy két lélek ott, mindenki elment már a dolgára és pihenni. Beléptem és meglepetésemre Fernandoval találkoztam.
- Szia.
Felemelte a fejét, rámnézett, majd vissza, de köszönni azt aztán nem.. Istenem.
- Robot keresem, itt van?
- Nincs, már rég elment.
- Tényleg, nekem nem is szólt.
- Ó szegény te.. mondta gúnyosan.
- Nagyon vicces vagy Fernando.
- Tudom. - mosolygott cinikusan.
- Igen, akkor ha már vicces kedvedben vagy, elárulnád, hogy miért nem adod vissza a szemüvegemet?
- Nincs nálam, már mondtam.
- Persze. Stefano megmondta hogy nem ő csináltatta meg, szóval ne is terelj.
- Jó tényleg nem Stefano volt de nem is én.
- Igazán? Pedig rajtad kívül nem ismerek más Fernando Alonsot.
- Honnan veszed ilyen biztosra hogy én voltam.
- Tudom.
- Honnan.
- Csiripelték a madarak.
- Jajj már. - Ekkor felállt és közelebb lépett.- Sok mindent pletykálnak errefelé nem kéne mindent elhinni.
- Na persze. Tudod mit Fernando, inkább akkor visszamegyek az irodámba, összepakolok és elmegyek a szállodába. Szia.
Azzal tovább álltam. Fernando csak nézett utánam.
* Fernando *
- Miért? Miért van rám ilyen hatással ez a lány? Jobb lesz menni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése