49. rész

* Mia *

Az este további részében, Barby nagyon rosszul lett. Christian közölte most azonnal hazaviszi őket Sebbel együtt. Nagyon gyorsan távoztak, még elköszönni sem tudtam, de Barby miatt nagyon aggódtam. Közben Fernandot felhívták, hogy a csapatépítésre azért illő lenne visszamenni. Én úgy határoztam, visszamegyek Rómába. Reggel korán keltünk, Fernandot elkísértem a repülőtérre.
- Nem akarlak itt hagyni egyedül. - Fer
- Nem lesz semmi baj, nyugi. Szeretnék veled menni, de még egy csomó papír van amit el kell intéznem és Spara is készülnöm kell.
- Persze megértem, csak hiányozni fogsz.
- Te is nekem. Apropó. A médiával mit fogunk csinálni?
- Nem szeretném ha szimatolnának körülöttünk. Megoldjuk, hogy ne kelljen rólunk tudniuk.
- Úgy gondolod ezt kikerülhetjük?
- Igen. Miért te nem?
- Hát nem is tudom. Te a világon egy olyan ember vagy akit szinte mindenki ismer, folyton a nyomodban vannak, de végülis te vagy Magic Alonso elvarázsolhatod őket. - nevettem.
- Az jó lenne.
Fernandonak lassan mennie kellett. Megfogtuk egymás kezét és csókkal váltunk el.
- Szeretlek. - Fer
Ledöbbentem, hogy ezt mondja nekem. Pár pillanatig nem is válaszoltam, de nem akartam elbizonytalanítani.
- Én is szeretlek. - mondtam határozottan.
Látszott az arcán, hogy kétségbe esett, talán azt gondolta én nem fogom kimondani, de megtettem. Mert így érzem. Mert szeretem. Lassan visszamentem a szállásra és összepakoltam. Kiültem a teraszra, és gondolkodtam. Mindenki elszelelt, olyan hirtelen, fel sem fogtam még igazán. Hiszen nem rég Seb Vettel még salátával dobálózott a konyhában..stb. Sajnáltam, hogy vége, de jöjjön a munka. Visszamentem Rómába, estére értem csak oda. Sok papírmunka várt rám Spa miatt is, meg a mami halála miatt is. Este úgy döntöttem átpakolok mindent, ami a mamié volt az ő szobájába, amit kulcsra zártam. Nagyon rossz volt egyedül, ettől féltem egész életemben, hogy itt foguk ülni és nem lesz senkim sem. Csak szorongtam és ültem az ágyon, már a sírás jött rám megint. Vártam, hogy valaki belép a szobaajtón, de nem jött senki. Az ég adta világon senki. Még egy macskám sincs. Lementem a konyhába, hogy iszok egy pohár vizet, az ablak nyitva volt, ahogy kinéztem láttam a sok fiatalt mennek bulizni. Rómában ilyenkor indul be igazán az élet. Ekkor kopogtatnak. Ajtót nyitok és ki áll ott : Stefano.
- Őőő, szia. Te mit keresel itt? - kérdeztem.
- Hát beszélnék kell veled, Horner hívott, és nem értem, hogy ő hogy tudhatja előbb azt, hogy te együtt vagy az én pilótámmal, mint én
- Mert követi a pilótáit. Most nagyon haragszol?
- De hogy is, én örülök neki. Legalább lesz aki helyre tegye a spanyol csődört. Viszont Rob kicsit letört volt, majd vele beszélj ha tudsz.
- Jó. Mindenképp. De nem jössz be? És hogy találtál ide?
- Fernando irányított telefonon keresztül. És igazából azért jöttem, hogy gyere vissza a tréningre. Már csak 1 nap.
- Stefano, sajnos nem tehetem. Értsd meg kérlek.
- Én megértem, persze. Spaban találkozunk.
- Igen.
Stefano elhagyta a házat, számomra tényleg meglepő, éjjel 11kor beállít se szó, se beszéd. Mindegy. Igazság szerint hiányzik Fernando. Nagyon is. Hogy leszek képes eltitkolni majd az érzéseim a média elől nem tudom. Megint eszembe jutott, a magány. Csak sírtam. Ekkor telefoncsörgésre lettem figyelmes. Barby volt az...