17. rész

* Mia *

Eléggé megütöttem magam. Először nem néztem fel, sem körül, nem tudtam mit csináljak. Akkor két lábat vettem észre magam előtt, majd egy segítő kezet. Fernando felsegített, ez volt az első pozitív megmozdulása..legalább is felém. Akkor egyszer csak megjelent Barby, hatalmas veszekedés lett az egészből. Zengett az egész box, aki csak arra járt meresztette a szemeit. Már nekem is közbe kellett szólnom. Később Seb is megjelent, az egész olyan nagy vita volt. Barby elrohant, és már Seb is eltűnt. Fernandoról nem tudtam eldönteni, most aztán mit gondoljak.
- Nem volt még elég Fernando.
- Te ebbe ne szólj bele, semmi közöd hozzá. Azt hiszed idejössz és tied a világ, nagyon tévedsz arany bogaram. És most pedig megyek Bernie-hez, elég volt ebből a cirkuszból.
- Amiben te is csak egy bohóc vagy!
- Bohóc? Én? Félsz, hogy elmondom Bernie-nek és kirúg mi?
- Tudd meg én félek senkitől és semmitől, tőled meg aztán végképp nem. Különben is te kezdted az egészet!
- Hát ez jól megy a vádaskodás..
- Milyen vádaskodás, amióta csak idejöttem, bántasz engem, pedig nem tettem ellened semmit, amikor meg az igazságit hallod csak támadó állást tudsz felvenni. Nem tudom mitől vagyok ennyire unszimpatikus neked, de szerintem te sem tudod a választ.
- Te csak azt hiszed..
- Nem hiszem, tudom.
- Persze..
- Akkor gyerünk, bökd ki, mi a bajod velem. Remélem azért valami hihető sztorit tudsz felmutatni.
- Egyenlőre nem én kamuztam a vezetőségnek, te kis hazudós hisztérika.
Na itt elpattant a húr, olyat lekevertem neki, hogy szerintem ha valamitől ettől zengett a box. Aztán ott hagytam, nem tűröm, hogy sértegessenek, főleg nem egy olyan ember aki nem is ismer. Természetesen jött utánam, ő nem fejezte be.
- Azonnal állj meg, ezt mégis hogy képzelted?
- De hogy állok, hagyj már békén. Menj Bernie-hez, mondj el neki mindent. Elegem van belőled Fernando Alonso Diaz!
Ekkor elkapta a karomat, és visszarántott. Bár esküszöm, nem szoktam félni, de most éreztem hogy félek, a szívem a torkomban dobogott, megszólalni képtelen voltam. Csak néztem a szemébe. De ő sem szólt, nem tudom mi lelte, nem szólalt meg. Néhány percig biztos bámultuk egymást. Olyan volt ez mint a filmeken. Ekkor erőt vettem, és kicibáltam a kezei közül magam.
- Elengednél végre? Ehhez nincs jogod. - aztán elindultam az irodámban, mi több futottam.
Nem tudom ezek után mit csinált de elment. Nem is érdekelt, bementem az irodába. Le sem mentem a futamra. Csak a dobogóhoz, láttam Fernandot a dobogó tetején. Boldog volt ünnepelt, örült, egy egészen más Fernandot láttam. És volt Barby is. Örültem neki. Aztán elmentek interjúzni. Amikor mentem vissza az irodámba, Barby várt rám.
- Mia, mutatnom kell neked valamit.
- Persze, foglalj helyet.
Egy levelet nyomott a kezembe. Tüzetesen átolvastam.
- Mi ez a búcsú levél? Ennek ő nem fog örülni.
- De hiszen láttad, Fernando mellé állt.
- Igazán nem értem, de is foglalkozz vele. Ő szeret téged.
- Persze, jóbarátok vagyunk..
Mély hallgatásba kezdtem. Majd magamhoz vettem a kávémat, amit már rég meg akartam inni, ki is hűlt már.
- Nézd Barby, őszinte leszek veled, ő szeret téged, de nem úgy mint egy barátot.
- Még annyira sem? - esett kétségbe.
- Ne legyél buta. Úgy értem, ő máshogy szeret téged.
- Máshogy?
- Persze.
- Ezt meg hogy érted?
- Ő szerelmes beléd.
- Mi van? Nem az lehetetlen.
- Nem hiszed? Akkor gyere menjünk kérdezzük meg tőle.
- Ezt nem tartom jó ötletnek.
- Én meg igen. És ne úgy gondolj most erre, hogy a pszichológus mondta, hanem úgy hogy a barátod.
- Bízom benned.
- Akkor jó.
Azzal kézen fogtam Barbyt és elvittem a RB boxba. Seb pont ott volt és én oda tuszkoltam Barbarát. A kezemben volt a levele.
- Jaj és ezt elteszem, legyen ez a kettőnk titka - kacsintottam rá, és jöttem el onnan. Utána átmentem a Ferrari boxba, hogy gratuláljak. Mindenki ünnepelt és ujjongott. Stefano adott nekem egy pohár pezsgőt. Sétálgattam, koccintottam az emberekkel, annak ellenére, hogy nem is ismertek kedvesek voltak velem. A box egy eldugott szegletében megpillantottam Fernandot aki Montezemolo úrral beszélgetett. Gondoltam odamegyek, és gratulálok. Köszöntöttem őket, gratuláltam majd tovább álltam. Pont jött Rob.
- Szia Mia!
- Á, szia. Gratulálok!
- Ne nekem! - nevetett.
- Már neki is gratuláltam.
- Oké, apropó róla jut eszembe, gyere mutatnom kell neked valamit.
Rob a box legeldugottabb helyéről átvitt engem Fernando öltözőjéhez.
- Mit keresünk itt? - kérdeztem.
- Mindjárt meglátod.
Bementünk, Rob kapcsolt fényt. És az asztalhoz vezetett.
- Nézd csak.
Nem hittem a szememnek, ott volt a régi szemüvegem, és semmi baja nem volt, jobb volt mint új korában. De ez meg hogy lehet, aztán észrevettem egy darab papírt is mellette. Ekkor láttam ez egy javítási számla. Mi van megcsináltatta a szemüvegem? De miért??? Rob intett, hogy menjünk mielőtt lebukunk, hát követtem. Kint láttam Barbyt és Sebet beszélgetni egy padon. Gondoltam nem zavarom őket, visszamentem az irodámba.