Fernando arcára kiült a meglepettség és borzalom jele. Egyszerűen nem tudta mit tegyen, láttam a szemében bizonytalanságot. Leguggolt elém, és megsimogatta az arcom.
- Mia, neharagudj, nem tudtam, én.. istenem. Mekkora egy tuskó vagyok. - megfogtam a kezét.
- Hoznál nekem egy kis vizet? - hüppögtem.
- Persze, azonnal. - pattant fel és már ott is volt. Amikor ittam, letette a poharat. Teljesen kétségbeestem, ezt nem hiszem el, Fernando pedig leült mellém és megölelt. Én csak sírtam és sírtam, ő meglepő módón mellettem maradt. Egész éjszaka nem bírtam aludni, Fer nyugtatgatott. Egyszer a fejem az ölébe hajtottam és elaludtam.
* Fernando *
A francba mekkora egy állat vagyok, itt üvöltöttem, mint egy hülye, neki meg ilyen problémái vannak. Tudom mit érez, amikor meghalt a nagymamám én is ezt éreztem. De most mit csináljak, nem hagyhatom egyedül. Fel kell hívnom Sebastiant. Azonnal tárcsáztam, próbáltam halkan beszélni, de Seb szokásosan üvöltött a telefonba, még mindig ezzel a madaras sztorival jött de mondtam neki, hogy ez nem épp aktuális. Elmondtam mi történt ők pedig rögtön jönni akartak. Nem szerettem volna a nyaralást megzavarni, de ha mindenáron jönni akarnak, jöjjenek. Megadtam a címet, és hamarosan érkeztek is. Mia szomorú volt és folyton sírt. Úgy tűnik nehezen teszi ezen túl magát. Nagyon sajnálom, szeretnék vele lenni minél többet. Olyan érzés fogott el amire nem nagyon tudok válaszolni, eddig is talán ezt éreztem, de most olyan erősen tőrt elő belőlem, mint egy vulkán. Ekkor megjöttek Barbyék, aki úgy rontott be a szobába mint egy tank. Láttam, Mia jó kezekben lesz nála. Intettem Sebnek vonuljunk félre, vele talán meg tudom beszélni ezt az egészet.
* Mia *
Némileg megnyugtatott, hogy itt van Barby.
- Ne haragudj, hogy miattam, megszakadt a nyaralásotok Sebbel.
- Nem baj, Mia, nagyon fontos vagy nekem, ahogy Sebnek is. Ő is mondta, hogy jöjjünk rögtön.
- Tényleg? És most hol van?
- Az előbb még itt volt Fernandoval. Biztos kimentek beszélgetni.
- Barby, nem is tudom mi lenne ha ti nem lennétek nekem. Meg kell ígérned nekem valamit.
- Mit?
- Felkeresed az apád, mert ő nagyon szeret téged. Én most már végleg egyedül maradtam.
- Dehogy mi itt vagyunk neked.
- Tudom és köszönöm.
Ekkor lépett a szobába Seb és Fer. Fernando leült mellém a másik oldalamra, Seb meg velem szemben az asztalra.
- Jobban vagy már? - Seb.
- Igen, egy kicsit.
- Nem lesz semmi baj. - mondta Fernando és megfogta a kezem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése