6. rész

6. rész

*Barby*

Elmentem Jenssel, bár jobban érdekelt Mia és Fernando beszélgetése, de nem bánthattam meg  az egyik legjobb barátomat. Néha-néha oda kukkantottam, Mia, nagyon ideges volt, ahogy Fernando is. Sajnos minden kezdet nehéz, én ezt jól tudom. Jens mesélt új barátnőjéről, nagyon boldog, ez szinte az arcára volt írva. A bámulásból nem csak én vettem ki a részem, ugyanis egy kék szempár szegeződött rám. Seb folyamatosan minket nézett, egy pillanatra sem vette le rólunk a szemét. Ezt nem nagyon értem. Bár Seb számomra egy nagy rejtély. Amikor véget ért a zene, Miát kerestem, de már nem ült ott. Kérdeztem is a srácokat, hogy mi történt, de nem válaszoltak.Fernando is elég dühösen ült ott. Hirtelen Mia hozzám lépett, és azt mondta, hogy távozik. Hogy mi?? ilyen korán?? próbáltam marasztalni, de kifutott. Összeállt a fejemben a kép, és elborult az agyam:
- Na ide figyelj Fernando Alonso - üvöltöztem mérgesen - nem tudom mit tettél evvel a lánnyal, de egy biztos, hogyha miattad ment el, akkor megismered ki az a Barbara Meier
- Mit érdekel engem mit csinál? - háborodott fel ő is
- Nem tudom mi a francnak, jó ez?? Miért kell másokat megbántani?? Te ezt élvezed? - üvöltöttem teljes erőből
- Neked itt csend a neved - vágott vissza
- Mert?? - néztem rá dühösen
- Mert én sokkal többet tapasztaltam itt mint te. Mióta is vagy itt?? Pár hónapja?? Ez az első éved, különben is egy nő nekem ne magyarázzon! - fakadt ki ő is.
- Persze, már megint azzal  jössz, hogy én nő vagyok! A nők is tudnak vezetni!! Számtalanszor végeztem előtted!
- Egy olyan autóval még egy bolond is második lenne. Különben is hányszor nyertél, várjál csak egyszer sem!! Pedig azzal az autóval gyerekjáték, és te, te képtelen vagy rá! - Fernando kicsit túl lőtt a célon, most nagyon érzékeny témába gázolt. Tudta, hogy nagyon bánt, hogy Seb több mint 100 ponttal vezet előttem, és hogy képtelen voltam nyerni azzal az autóval. Egy kicsi szomorúság ült ki az arcomra, amit csapattársam észre is vett, és azonnal ott termet mellettem. Gyorsan elhessegettem ezt, Barbara Meiert még nem győzték le soha szópárbajban.
- Azt hiszed, hogyha terelsz jobb lesz?? Akkor sem jogosít fel semmi, hogy így bánj másokkal!! Nem tudom mit ártott neked Mia, valószínűleg semmit!! Jó lenne, ha nem játszanád itt a makacs macsót, és leszállnál a földre.
- Te beszélsz?? Aki összefeküdt mindenkivel a Red Bullban?! - itt durrant el az agyam végképp, de nem csak én vesztettem el a türelmem
- Ezt itt, most fejezd be Fernando - emelte fel a hangját Sebastian. Fernando hallgatott Sebre, és megenyhült az arca, de én nem hagytam.
- Mit tudsz te rólam?? Semmit!! Fogalmad sincs, hogy mennyit küzdöttem, hogy itt legyek. Fogalmad sincs, hányszor láttam apám arcát kétségbe esve, hogy nem tud befizetni a következő versenyre. Nem tudod, hányszor sírtam, és hányszor nyertem az édesanyám emlékére!! - itt fakadtam ki teljesen, mindenki ledöbbent, senki nem tudta, kivéve Sebastiant.
- Barbara, te beteg vagy, neked jó lesz az a pszichológus- jelentette ki Fernando - Te beszélsz a családról, pont te?? Hiszen német vagy, de magyar licenced van, te nő! - itt akadtam ki teljesen, se kép, se hang
- Semmit sem tudsz rólam, semmit!! Édesanyám magyar volt te szerencsétlen!! - üvöltöttem teljes hangon. Sebastian itt elégelte meg, és kifele terelt. Én nem engedtem, ő egyszerűen a karjába kapott és kivitt. Jól tudta, hogy most kell elmenni. Halkan kezdett el zuhogni az eső. A kijáratnál letett, majd a kabátját levetette. Az illata megnyugtatott. Nem tudom megmagyarázni miért, de ez mindig így volt. Majd megkérdezem erről Miát, ez mit jelent. Apropó Mia. Ott ült a küszöbön sírdogálva. Nem tudom, mennyit hallott a bent történtekből, de ez most nem is érdekelt. Odaguggoltam hozzá és vigasztaltam. Ő már előbb észrevett minket, kicsit kérdőn is nézett ránk:
- Ne sírj Mia, hidd el megbékél, én tudom, csak most játssza a macsót. Hidd el jó ember.. - biztattam őt, és tüntettem fel Fert jó színben. Érdekes, pedig ma annyiszor taposott a lelkembe, de Fernando a barátom...