41. rész

* Mia *

Nehezen indult a reggelem, főleg mivel a még alvó Fernando Alonso még annál is több helyet próbált meg elfoglalni, mint amennyit amúgy is tudott volna. Nagy nehezen sikerült kikecmeregnem az ágyból, persze miért is ne úgy estem le. Gratulálok, remélem nem kelt fel. De nem hála istennek, és én meg körülbelül laposkúszásban mentem a szekrényemig. Gyorsan bevillant, hogy lefényképezem Fernandot, ahogy így alszik. Miután ezt megtettem láttam, hogy a vakutól mocorogni kezdett, de nem kelt fel, csak elfordult a másik oldalra. Nagyon aranyos volt, mint egy nagyra nőtt óvodás. Amikor azon gondolkodtam, hogy mit vegyek fel, valaki hátulról átkarolt, és adott egy puszit az arcomra.
- Jó reggelt! - Fer
- Jó reggelt! Jól aludtál?
- Tökéletesen. Remélem te is és nem keltél fel az éjjel.
- Nem és nem is álmodtam semmit, talán túlságosan elfáradtam az idegenvezetésben.
- Lehet, de nagyon ügyes voltál. Látszik, hogy ismered Róma minden szegletét.
- Volt rá időm, hogy megismerjem.
- Hát most én is képet kaptam róla egy kicsit. nem sokat jártam itt csak néhányszor, legutóbb Flavio esküvőjén.
- Igen, kár hogy nem találkoztunk.
- Te ismered Flaviót??? - lepődött meg. - És te is ott voltál?
- Az első kérdésedre válaszolva, többé kevésbé. Inkább Elisabettát. Az ő anyukája meg az én anyukám, jóban voltak. A második kérdésedre válaszolva, igen ott voltam.
- És nem találkoztunk? Ez számomra hihetetlen.
- Hát számomra is, pedig Elisabettához mentem közvetlenül mikor meghoztad.
- Esküszöm nem emlékszem rád.
- Mert te rögtön elhajtottál a kocsival a parkolóba.
Ekkor nagy zsivajra lettünk figyelmesek. Lementünk, Seb és Barby párnacsatáztak. Vicces volt, Fer persze szokásosan poénkodott. Azután gyorsan reggeliztünk, összepakoltunk és irány Toscána. Kocsival mentünk, de fiúk már az elején összevesztek azon ki vezessen. Megelégeltem, és már indulni akartam.
- Ide azt a kulcsot. - mondtam kicsit mérgesen.
A fiúk egymásra néztek, szerintem nem gondolták, hogy tudok vezetni. Beültem a vezető ülésbe, mellém Fer, Barbyék hátra. Hosszan csókolózásba teltek Fernando meg nem győzött köhögni. Már megsimogattam az arcát.
- Hagyd már békén őket.
- De a tükörben minden premierplánból látok. - Fer
- Nézd ez fel lehet hajtani. - majd felhajtottam. - Így már jó?
- Tökéletes. Hol tanultál meg vezetni?
- Emlékszel Alessiora, a srác a Colosseumból. Az ő testvére, Marco oktatott engem. Mindketten jó barátaim, még középiskolából.
- Remek. Bár nem tudom én jobban nyomnám a gázt. - Fer
- Azt gondoltuk. - szólt közbe Seb először.
- Te törődj a magad dolgával.
- Jójó bocsánat hogy beleszóltam.
- Semmi baj, megbocsátok.
- Milyen kegyes vagy velem Fernando. - nevetett Seb.
Seb visszafordult és folytatta azt amit elkezdett. Meg kellett állnunk egy lámpánál, épp nézek ki az ablakon és az egyik kerítésen ott volt egy piros madár. Oldalba böktem Fert, és megmutattam neki, majd kacsintottam.
- Még mindig nem értem. - Fer
- Egyszer talán meg fogod. - mosolyogtam. Hosszú út vezetett Toscánáig, de estére odaértünk. Seb Egyből kipakolt a szálláson, és mondta este elmehetnénk kajálni ( jellemző ) meg táncolni. A panzió előtt 9kor találkozzunk. Pontosan ott voltunk, de hát ők szokásosan késtek.
- Na végre, ti nem ismeritek az órát? - Fer
- Jól van csak Barby készülődött. - Seb
- Minek? Nem bálba megyünk tudtommal.
- Jól van már, csak szép akartam lenni. - Barby
- Te mindenhogy gyönyörű vagy. - Seb
- Elindulunk még ma, vagy örökké itt fogunk állni? - Fer
- Mehetünk.
Bepattantunk a kocsiba, ezúttal Seb vezetett, Barby mellette mi hátul. Seb nagyon elvolt egész végig az " O sole Mio.. " -t énekelte. Kissé fura kiejtéssel de ment neki, ezek után még a rádiót is bekapcsolta és úgy is énekelt. Amikor odaértünk, Seb nem tudom mire számított de teljesen megtorpant. Hatalmas tömeg, üvőltő zene, mindenki táncol és énekel asztalon, pulton, a parketten, folyik a bor, a sör, minden ami jó, és nevetnek az emberek. Mind ezt szabadtéren. Valószínűleg a németek máshogy buliznak.
- Na mi az? Baj van Seb? - kérdeztem.
- Nincs hozzá szokva a latin tivornyákhoz. - Fer
- Izéé..- szegény alig tudott megszólalni. - Ez kurva jó.! - nevetett.
Megfogtam Fer kezét és elindultam befelé vele nekik meg ki kiabáltam: " Az utolsó a záptojás "