* Mia *
Az éjszakai fürdőzés alól kihúztuk magunkat, én fáztam, Fernando meg hát Fernando. Másnap reggel azonban Barby lázzal ébredt. Seb mondta, hogy vigyáz rá, mi menjünk csak nyugodtan, de én aggódtam érte. Fernando kérdezte, hogy mihez lenne kedvem, de valójában semmihez nem volt. Aztán úgy döntöttünk elmegyünk egy állatkertbe. Jó móka volt, meg etettük a vízilovakat. Tök aranyosak voltak. Utána meg visszamentünk Barbyékhoz. Gondoltam főzök neki ebédre valami jó olaszos betegből kigyógyító csípős levest. Persze ha ezt tudta volna, biztos nem eszi meg, ezért nem mondtam meg hogy csípős. Persze, azonnal köpte ki, de én közöltem ez majd javít az állapotán. Seb meg csak bólogatott.
- Ő a doktor. - Seb
- Én nem doktor vagyok. Hanem pszichológus. Bár a nevem előtt ott lehetne a Dr. de én nem kértem.
Barby jobban lett én meg hoztam neki egy filmet a közeli tékából. Seb nem is mozdult el mellőle egyszer sem, kivéve amikor éhes volt.
- Többet eszel Seb, mint egy 8 hónapos terhes nő. – Fer
- Nem is igaz. - Seb
- De, el fogsz hízni és nem férsz majd bele a kocsidba. Igaz az nekem csak jó.
- Majd akkor átalakítják. –nevetett Seb és bekapott egy hatalmas falatot.
Én csak néztem rájuk kérdően. Gondoltam kimegyek egy kis levegőt szívni. A teraszon ott volt Fernando telefonja, ami épp csörgött. Hiába kiabáltam neki, nem jött így hát felvettem.
- Haló.
- Haló. Itt Lorena, kivel beszélek?
- Mia vagyok.
- Mia??? Ő itt valami tévedés lesz. Biztos félrenyomtam.
- Ne várjon, Fernandot keresi igaz?
- Igen, ismeri az öcsémet?
- Persze.
- És Carolina is vele van?
- Carolina?? Ő meg ki?
- Hát a barátnője.
- A barátnője?? Tessék?
- Igen. Vagyis nem. Ő nincs itt.
- Akkor kérem, megmondaná az öcsémnek, hogy kerestem.
- Igen persze. Visszhall.
- Visszhall.
Nagyon dühös lettem, de inkább szomorú. Ki az a Carolina? És nekem miért nem beszélt róla. Megfogtam a telefonját, bevittem és letettem elé a konyhapultra. Elég erőteljesre sikerült a belépő. Seb és Fer csak néztek rám, Seb szájából még a kaja is majdnem kiesett.
- Keresett a nővéred.
- Az enyém? – szólalt meg Seb.
- Nyílván Sebastian a tied, Fernando telefonján. Istenem. – fordultam ki a konyhából dühösen.
- Most mi a baj? – futott utánam Fer.
- Semmi.
- Aha, látom. Mondott neked valamit Lorena, amivel megbántott?
- Igen.
- Jóég és mit mondott, hazamegyek de helyrerakom.
- Őt nem kell.
- Mi?
- Inkább téged.
- Ezt meg hogy értsem?
- Carolina. Értsd így. Na szia.
Azzal kiléptem a házból. Nagyon mérges voltam rá, tudtam, hogy kettőnk között ez nem működhet, mégis hittem benne. Azt hittem képes a változásra. De nem. Sajnos.
* Fernando *
Lorena, ha egyszer befognád a szád. Miért akarja folyton azt a nőt rám erőszakolni. Szakítottunk és pont. Mit nem lehet ezen felfogni. Visszamentem a konyhába. Seb szokásosan evett.
- Mi baja van Miának? – Seb
- Hosszú, de utána kéne mennem. – Fer
- Szerintem ne. Majd inkább én beszélek vele, akármi is legyen meggyőzöm. De te addig nagyon vigyázz Barbyra.
- Oké. De hozd vissza őt Seb. Én azt hiszem…
- Igen?
- Szeretem.
- Megígérem. – Paskolta meg Seb a vállam. Én pedig elindultam Barby felé, tuti kiakad majd a sztorin, de lehet tud nekem tanácsot adni…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése